A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
az érzelmi megrázkódtatást, amelyben félelmünk igazán alapos volt. A következő'lépés, hogy rámutatunk a gondolattársítás lélektanára, s arra, hogy hasonló helyzetek - amelyek semmi okot sem adnak félelemre - hogyan váltják ki a velük valamikor társult félelmet. Ezért fél a tűztó'l, vagy a kutyáktól az, aki valamikor megégette magát, vagy akit valamikor megharapott a kutya - noha a jelen helyzetben nincs veszély, hogy ismét megégeti magát, vagy megharapja a kutya. Néha még az sem szükséges, hogy először bekövetkezzék az, amitől fél. Lehet, hogy valaki egyszer viharos tengeren a hajótörés veszélyében volt, s azóta a tengeri vihar még a parton állva is értelmetlen félelemmel tölti el. Ha ezt tudjuk,felismerhetjük félelmünk alaptalanságát és jelentkezésének pusztán lélektani okát. Néha a múltbeli érzelmi megrázkódtatás felidézése annyira hatással van az illetőre, hogy ismét er ő te lj es en átéli akkori félelmét. (Abreakció) Ennek az átélésnek gyógyító hatása szokott lenni, mert nem egyszer utána rögtön megszűnik az alaptalan félelem. Tehát nem kell félni az ilyen élmények felidéztetésétől. RENDSZERINT azonban több időre van szükségünk ahhoz, hogy az állandósult téves képzettársítást megszüntessük. Ezt azáltal érjük el, hogy minél gyakrabban felindítjuk magunkban a meggyőződést j elenlegi félelmünk alaptalanságáról, s azt tapasztalatunkkal is elmélyítjük azáltal,hogy viselkedésünkben nem félelmünk szavát követjük, hanem j óz an eszünkre hallgatunk és normálisan cselekszünk. Kezdetben ez elég nehéz lesz, hiszen a téves képzettársítás folytán még mindig feltámad bennünk a félelem érzete, de a következetes gyakorlás folytán ez a félelemérzet mindjobban elgyengül, míg végre megszűnik. Viszont ha valaki érzelmeire és nem eszére hallgat, s elmulasztja ezeket a gyakorlatokat, nem tud megszabadulni alaptalan félelmétől. Van azonban egy eset, amikor a fenti módszer követése dacára sem tud valaki letenni az alaptalan félelemről. Ezek ugyanis, akárcsak az előzőleg említett betegségek, kellemetlenségük dacára is hasznosak lehetnek valaki számára, mert alkalmatlanná teszik őt valamilyen utált munkakör betöltésére. Itt is áll tehát, amit az egyél betegségekre vonatkozóan mondottunk: amíg valaki ragaszkodik betegsége előnyös oldalaihoz, nem tud megszabadulni annak kellemetlen oldalaitól sem. Nincs fél megoldás, dupla, vagy semmi itt is a tét. Megjegyezzük még, hogy az alaptalan félelmek elég gyakoriak a egyébként normális egyének között is. n A Szí
