A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám
viszi a korai sírba. Ezek a számok hihetetleneknek tűnhetnek, pedig a tapasztalat igazolja őket. De ne felejtsük el: mi magyarok szinte kizárólag olyan országokban élünk, ahol az átlagos életszínvonal i- gen magas. Viszont öt nagy ázsiai államban lakik az emberiségnek majdnem a fele! (Kína, India, Japán, Pakisztán és Indonézia.) Végső magyarázata Ha valaki a földhözragadt embert nagyon rózsás színben látja és sok jót vár tőle, azt az említett tények egy kicsit meggondolkoztat- hatják. Talán ezek hatására belátja, hogy szörnyű válságunk egy u- gyancsak rettenetes valóságra, egy titokzatos tényre vezethető visz- sza, amelyet a kereszténység "áteredő és személyes bűnnek, s romlott, bukott természetnek" nevez. "Magam sem értem, mit teszek; mert nem azt teszem, amit szeretnék, a jót, hanem amit gyűlölök, a rosszat... A belső ember szerint örömömet tal '’om Isten törvényében, de más törvényt látok tagjaimban: ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének rabjává tesz, amely tagjaimban van." (Szent Pál). És talán be fogja látni, hogy az emberiség szebb és kiegyensúlyozottabb jövőjére vonatkozó tervek és erőfeszítések - csupán üresen kongó szólamok, álmodozás és önámítás, ha nem folyamodunk igen gyökeres rendszabályokhoz ott, ahol a világtörténelem lényegében lezajlik; mindegyikünk magánéletében. Egyedüli ellenszere ÖNMEGTAGADÁST kell az életünkbe bevinnünk, mégpedig nemcsak akkor, amikor a körülmények kényszerítenek, hanem jómódban is, önként, saját jószántunkból. A keresztény önmegtagadás azt jelenti, hogy a jó által legyőzzük magunkban a rosszat, tehát küzdelmet és győzelmet jelent. Szenvedélyeinket, az evés-ivás, élvezet ösztönét, a nemi ösztönt, az önérzetet, érvényesülési vágyat, amelyek mind-mind elemi erővel ragadnak a jóra éppúgy mint a rosszra, kordában tartjuk, és megállj-t parancsolunk nekik, amikor a józan ész és az Isten szava ellen lázadnak. Sőt néha szellemi igényeinket is áldozatul kell hoznunk Istenért és az isteni életért, a kegyelemért. Jogtalan az evésvágy akkor, amikor az evésből már mértéktelen lakmározás, vagy részegeskedés lesz. Keresztény felfogás szerint jogtalan a fényűzés, ha olyanokon kellene segítenem, akiknek a mindennapi kenyerük sincs meg! Jogtalan a szórakozás, ha olyan körülmények között történik, ahol szinte lehetetlen nem vétkezni. Jogtalan a nemi ösztön követelőzése, ha nem a házastársra vonatkozik. /959. február 13
