A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-04-01 / 4. szám

EZEK a parányi, folyton tevékenykedő, ide-oda szaladgáló apró élőlények, amelyekkel úton-út- félen találkozunk, már évezredek előtt magukra vonták az emberek figyelmét. A legrégibb írások is említést tesznek róluk. A Szentírás a hangyát állítja a lusta ember elé példaképül, hogy tanuljon szorgalmából, "bölcsességéből" és előrelátásából. (Példabeszédek Könyve 6, 6-8.) Arisztotelész, Plutarch, Plinius - hogy csak egy-két nevet ragadjunk ki a görög és latin bölcselők és természet-megfigyelők sorából - már foglalkoznak a hangyákkal. Főleg bámulatos " szervezőképességük" ejti csodálatba mind az ókor, mind a legújabb kor természet- búvárait. Es nem ok nélkül!

Tökéletes államok

AMENNYIRE jelentéktelen egy hangya egymagában, annyira hihetetlen teljesítményeket mutat fel a hangya-állam polgárainak együttes munkája. A hangyák u- gyanis soha nem élnek egymaguk- ban, hanem többezres, sőt néha milliós tömegekben, mintaszerű államot alkotva.

EBBEN az államban a hangyapolgár megfeledkezik egyéni érdekeiről, csak a "közjó" létezik számára. Elképesztő az az ösztön, amely a számtalan sok apró hangyát pontosan kijelölt helyre állitja a nagy állam-gépezetben, és meghatározza számára a közösség szolgálatában végzendő feladatot. Egyik a lakóhelyet é- píti ki, a másik az ivadékokat gondozza, a harmadik az élelmet szerzi be és dolgozza fel akár "rabszolgák" dolgoztatásával, akár gombatelepek létesítésével, vagy "háziállatok" tenyésztésével. A forró égöv alatt olyan hangya-nagyhatalmak léteznek, a- melyekkel szemben még az ember is tehetetlen. Nem csoda, ha életük megfigyelői ámulatuktól elragadtatva az emberi észhez hasonlítják a hangyák " értelmes" viselkedését. Hiszen még a Példabeszédek Könyvének szerzője is megállapítja róluk: "Ez a gyenge kis népség a bölcsnél is bölcsebb!" (30, 24-25.)

EPPEN ez a körülmény készteti gondolkozásra az embert! Ha ugyanis az az ici-pici kis állat, amelynek csipetnyi esze sin1959. április

31