A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-04-01 / 4. szám
Az elmebajok jelentős hányadát az érzelmi élet nehézségeinek helytelen megoldása segíti elő. 2. rész önámítói tcéhfe ÁLTALÁNOS emberi vonás, hogy a csapások, csalódások levernek, szomorúvá tesznek minket. Ezektől a kellemetlen érzelmektől az ember önkénytelenül is igyekszik menekülni. így anélkül, hogy tudatossá válna benne cselekedetének igazi indítóoka olyan módon keresi esetleg a vigasztalást, kárpótlást, ami aláássa értelmi egészségét és gyakran testi egészségét is tönkreteszi. Érdemes azért szemügyre vennünk ezeket az önkénytelen törekvéseket, mert ha felismerjük, tudatossá tesszük magunkban azok igazi okait, könnyebben el tudjuk u- tasítani a helytelen kárpótlás módjait és vágyainkat helyes irányba tudjuk terelni. Ábrándozás MINDENKIVEL megeshet, hogy az élet csalódásait azzal akarja enyhíteni, hogy a jövőbe menekül, s ábrándozni kezd arról, hogy mit tenne ő, ha ez, meg az történne, lehetséges volna. Ez az ábrándozás élvezetes számára, és pont ezért az élvezetért foglalkozik oly szívesen ezekkel a gondolatokkal. Ne tévesszük ezt ösz- sze a jövőre irányuló ésszerű tervezgetéssel, ami tevékenységre indít. Az ábrándozás épp ellenkezőleg: lustaságra, tétlenségre vezet, mert leköti gondolatainkat, elvonja figyelmünket jelenlegi munkánktól és ezért további kudarcokat készít csak elő. Amíg valaki tisztában van azzal, hogy légvárakat épít, nincs komoly veszély, de ha már nem is szégyenli ábrándozását, hanem komolyan megvalósítható tervezgetésnek tartja,akkor az már komoly értelmi zavar jele. Az illető ugyanis már elvesztette a valóságos világgal való kapcsolatát, lassan széthull személyisége, hallucinációk, hisztérikus tünetek jelentkezhetnek nála, esetleg alvajáró lesz és könnyen öntudathasadásos elmebajban végződik a látszólag ártatlanul kezdődő ábrándozás. Érdemes tehát azonnal szakítani vele, amint rajtakapjuk magunkat ezen a gyerekességen. 24 A Szív
