A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-02-01 / 2. szám

VALAHÁNYSZOR megjelenik az első hó, felnőttek és gyermekek egyaránt örvendezve szemlélik az elbűvölően kavargó pelyhek játékát és a belőle lassan kialakuló lágy takarót.

Ugyan hányán gondoltunk már arra, hogy a hó, ez az annyira "mindennapi" és látszólag semmitmondó természeti tünemény, a maga némaságával is elragadó dicsőítő himnuszt énekel a természet Alkotójáról, mihelyt a- kármelyik hópelyhet közelebbről vesszük szemügyre. A szállongó hópelyhek ugyanis arról tanúskodnak, hogy a természet Alkotója nemcsak csodálatos tervező-mérnök, hanem csodálatos művész is.

Egy-egy nagyobbszemü hópe- helyben szabad szemmel is megfigyelhető, hogy a hókristály szabályos, hatszögü csillag a- lakú, de csak nagyítóüveg alatt bontakozik ki igazán a hókristályok felépítésében mutatkozó rendkívüli változatosság és emberi képzeletet felülmúló művésziesség.

Nagy Szent Albert, a 13. században élt nagy hittudós és természettudós vette észre először, hogy a hókristály csillag alakú. De csak századok múltán, 1555-ben jelent meg e- lőszöregy nagyobbszabású tudományos munka, amely ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozik. Nagy Olaf, upszalai érsek, írt tudós értekezést "De variis figuris nivium", azaz a hó változatos formáiról. Jellemző mondata: "Bámulatba ejt, hogy a természet ezeket a parányi tárgyakat miért és hogyan látja el a művész számára megközelíthetetlen rajzokkal". Kepp- ler, a híres csillagász is foglalkozik ezzel a megragadó jelenséggel. 1611-ben értekezést írt: "De nive sexangula", vagyis a "hatszögletű hóról.",

Igazában csak a legutóbbi 70 év két vívmánya, a mikroszkopikus vizsgálat és a fényképezés rohamos fejlődése tette lehetővé a hókristály művészi felépítésének megismerését. Különösen Wilson Bentley kutatta törhetetlen türelemmel a hókris/959. február

9

T