A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Zrínyi József S. J.: Anyák napjára
ZRÍNYI JÓZSEF S. J.: cAnyák napjába Amikor az első világháború után annyi asszony öltött fekete gyászruhát különösen Európában, akkor jutott valakinek az eszébe, talán a nevét sem tudjuk ma már, hogy az évnek egyik legszebb vasárnapját az édesanyáknak kell szentelni. Legyen ez az ő ünnepük, gondoljon ezen a napon rájuk mindenki, kapjanak most ők ajándékot és virágot, hiszen az évnek többi napján úgyis ők adnak szivük gazdagságából. Május második vasárnapján elmondjuk nekik verseinket, énekeinket, megköszönjük nekik minden fáradozásukat és gondoskodásukat, álmatlan éjszakáikat, az asztalra tett minden darab kenyeret, minden édesanyai simogatásukat és csókjukat. Ünnepeljük azokat, akik még ittvannak közöttünk, — de gondolunk azokra is, akik elköltöztek már tőlünk, akiknek csak a sírjára tehetjük le koszorúnkat valóságban vagy gondolatban. És gondolunk azokra is, akiket a tenger, az ezer mérföldek elválasztanak tőlünk és akikkel már csak egy-egy levél köt össze bennünket. A mi Hercegprímásunk csak egy könyvet irt egész életében és egy valakiről beszélt a legszívesebben: az édesanyáról. O irta azt, hogy amikor virágcsokrot lát egy kereszt tövében, akkor esszébejut az édesanyák képe. Az édesanya hivatása nem csupa virág, de nem is csupa kereszt, mindkettő egybetartozik. Jelenti azt, hogy másokért él, mások boldogságát keresi és ennek az áldozatos hivatásnak a teljesítésében megtalálja a boldogságát. Mutassák be a következő képek egy édesanyai hivatás történetét. És miközben nézzük ezeket a képeket, jelenjen meg előttünk a mi édesanyánk és képzeletben vagy valóságban csókoljuk meg nagy tisztelettel a kezét.
