A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Népünk ünnepei
Megy tehát a menet és beköszönt a házakhoz: « Dicsértessék a Jézus, szabad-e pünkösdölni? » Ha beengedik őket, énekelnek, táncolnak: Ugórjatok lányok, Ha leányok vagytok, Hadd csörögjön, hadd pörögjön, Sári sarkantyútok. A RÓZSA TITKA Az apostolok Lélek-várásában részt vett az apostolok királynéja is. Nos, Szűz Mária a karácsonyi liturgiában is a zöld ág jelképében szerepel. « Betlehemben kivirágzott zöld ág » — énekli a régi népének. Ót árnyé- kozta meg a Szentlélek — szent ágra hullott égi árnyék! — s igy lett testté az Ige. Nemcsak a « szüzek virága » Ó, hanem maga is kinyílott rózsa, « titkos értelmű rózsa ». « Piros pünkösdi rózsa » : igy énekli Máriát Orosz István, a nép nagy énekszerzője. Szűz Mária hozta le az Igét a földre, Ő hozza a Szentleiket is! Hintsük be hát — az ő jelképére, aki zöld ág — zöld ággal az egész háztájékot; bodzát, füzet, rózsagallyat ..szórjunk szét a lakásban. így is tesz a nép manapság is még sokfelé. Öltözzünk rózsás ruhába — indítványozzák a leányok, s ha csak szerét ejthetik, pünkösdi rózsát tesznek hajukba, imakönyvükbe. Nincs is valamit érő falusi ház, ahol legalább egy pünkösdi rózsabokor ne volna! Szent Erzsébet rózsái! Igen, ez is hatott a pünkösdölésre. Anyját manapság is úgy emlegeti az alföldi pünkösdölő vers: « jó táncos », « az ura selyömszál, jó maga aranyszál. » Meráni Gertrud ez, a Bánk bánból is jól ismert mulatós-táncolós királyasszony; az ura « András bokrétás », II. Endre király. Talán Szent Erzsébetnek korai eljegyzését ünnepli éppen a pünkösdölés, ahogy a szakértők sejtik. Szűz Mária és Szent Erzsébet: ez a két szent jelenség ihlette a pünkösdi népünnepet! A « SZÉP LEÁNY » JUTALMA Ha egyszer szentek eljegyzéséről van szó, kapjon magasztos értelmezést az emberi szépség és ártatlanság! Ebben a szellemben választ a középkor pünkösdi királynét. A falu szép és ártatlan lánya nemcsak a profán pünkösdölésben szerepelt, mint manapság, — hanem a templomban is. Még a múlt században is volt egy derék pozsonymegyei plébános, aki alapítványt tett pünkösdi rózsaünnepélyre. Az alapítvány kamataiból egy szép és ártatlan parasztleány fejére — díszes keretek között — pünkös- dönkint rózsakoszorút tettek. Szépség-királynékat ma is választanak — de mennyire sikamlós keretek között! És még igy is: a régi vallásos hagyományból merítenek! Hogy ezt a koszorút nem külső szépség szerint mérték elsősorban, sejthetjük abból, hogy az Egyház a szépséget mindig lelki vonatkozásban értette első helyen. Pázmány is erről emlékszik meg — három helyen is müveiben! « Megérdemli, mint az a szép leány a rózsakoszorút. » A koszorút tehát ki kellett érdemelni. Kozárdon, s másutt pünkösdhajnalra lepi meg a legény a lányos házat felpántlikázott « májusfával ». A természet virágba borulása, Szentlélek érkezése, anyagi és lelki termékenységre való utalás, ezek hullámozzák körül a pünkösdi népszokásokat, az ókortól napjainkig, a templomtól a kertek pünkösdi rózsájáig. 72
