A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
A jövő Magyarország ujjáépitői
Az agyagot kiássa a kubikus; de fazekat, majolikát, vázát a fazekas, porcellánégető s email-festő készit belőle. A gyümölcs csak vörös bor, nevető kajszin, aranyló búza a termelő kezében: a feldolgozó műhelye párlatot, zamatot, keményítőt, cukrot, fehérje-kivonatot varázsol ki azokból. Vasekét ad a faekék helyett a gyári munkás a parasztnak s nyirfabocskor helyett szattyáncsizmát a csizmadia. Ám a kézműves dolgozót nemcsak a parasztság és munkásság egymásrautaltságában, hanem a munkás kéz egyetemes küldetésében is szemügyre kell vennünk. Az élet bármily szép is az első termelő, az ősi teremtő munkája nyomán: amióta az első bűn rászakadt az emberiségre, azóta éppoly szükség van a kétkezi munkások seregére is. Talán nem igy lett volna, ha Adámban mindannyian el nem bukunk; talán az Éden terülj- asztalkája, ha dolgozni kellett volna is — könnyebben adta volna elő titkait és találmányait. De ma ? Mennyi könnynek, vérnek, csüggedésnek és kísérletnek kell történnie, amig egyetlen vonatkerék tökeletesitéséhez elérkezik a szaktudás. Szinte látjuk egy-egy újítás mögött a munkások százezreit, akik mind arra voltak jók, hogy pl. a szénnek ne 12, hanem 15%-át lehessen hasznosan felhasználni. Valóban az összmunkásság nem tesz mást, mint saját életének elfogyásával szolgálja az emberi életet, a civilizációt és anyagi műveltséget. Ebben a tekintetben ide sorolható a kereskedő is; már az olyan kereskedő, aki nem csupán üzletnek nézi foglalkozását, hanem érzi a kereskedés fontos szerepét az emberélet könnyebbé tételében. A szolgálatban, melyet a termelő és fogyasztó között végez. Kiszabadítja a munkásság az anyag erőit, felszínre hozza szunnyadó hatásait. Folyton simítja, javítja, esztergályozza, cizelálja azokat a szereket és eszközöket, melyek az Ember kényelmét és megkiméltségét célozzák. Emberi értelmű megváltói munka ez, valósággal megváltja a munkásság az emberiséget a több-munkától, az ősi civilizálatlan elhagyott- ságtól, a barlanglakok kezdetleges eszközeitől kezdve napjaink precíziós műszeréig. S ebben az anyag-megváltó munkában kire hasonlítana a munkásság másra, mint a mi Urunk Jézus Krisztusra! AZ ELSŐ MUNKÁS Ezekután talán nem lesz idegenszerü annak a gondolatnak felvetése: miért lett kétkezi munkássá maga Jézus Krisztus is harminc esztendeig. Éspedig a legmegvetettebb alakjában, ott, a falusi kismunkásság Názáret- jében. Ez a názáreti műhely bizony nem volt valami j ólmenő vidéki iparostelep. A mai idők kutatásai már fényesen igazolják, hogy az akkori kisvárosi-vidéki iparosság egészen másjellegü volt, mint amilyennel manapság találkozunk itt Európában. Hiszen a mi vidéki iparosaink társadalmilag meglehetősen megbecsült helyet foglalnak el. Felette vannak nemcsak a napszámosnak, hanem a kisbirtokos parasztságnak is; sokhelyütt egybeolvad magával az értelmiséggel. Ám Názáret — « mi jó jöhet Názáretből ? » — műhelye más volt! Maguk a zsidók Szent Márk szerint 57
