A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)

A jövő Magyarország ujjáépitői

alakit át. így alakul a föld tája, a konyha- és virágkert, a karámok és ólak állománya, igy kerülnek új ételek és italok az ember asztalára.

Kihez hasonló hát a földműves ? Ahhoz, akihez maga zz Úr Jézus is szívesen hasonlította: a mennyei Atyához! A teremtést — bár a teljes Szentháromság müve — mégis, hogy jobban megérthessük, a mennyei Atyának tulajdonítjuk. Az Atyaság ós nemzőereje világot vet az evilági élet elindításához is! S ha maga a létbeinditás az Atya müve, a léttel való bibelődés, a «teremtés-folytatás » hordozója is a mennyei Atyának képét hordja különösképen.

Ahogy jár-kél, vesződik, ültet, számvet, beoszt s rányit a természet titkaira a földműves, ahogy el-elnézem bandukoló alakját, csöndes, halk modorát idézem: valóban szinte láthatóan felötlik bennem az Isten-Atya képe. Egy tiszta életű, becsületes szándékú, tehetséges és szent paraszt: csak nézz utána, nem az Atyaság vonását lesed-e meg alakjában ? Még a mai, sokszor elfásult és eszményét vesztett parasztság is: nem őriz-e valamit az isteni bőségből ? Háborúk dúlták, rablások fosztották, hivatalos « beadások » csökkentették a paraszti kezdeményt: ám a termelés mégis ment és megy a saját törvényei szerint. Miként a mennyei Atya is fölkelti napját jókra és gonoszakra; miként az Isten virágok millióit teremti, hogy egy közülük jövőre is ki fesel jen; miként az északi fenyők himporának milliárdnyi szemecskéjét szórja a szélbe, hogy majd egypár megtermékenyüljön belőlük.