A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Magyar Kálvária 1953-ban
a szabadság, a szeretet és a személyiség tisztelete ? Csak most kezdjük megismerni, hogy milyen borzalmas lehetőség rejlik az emberi természetben. Hol és mitől fog szétesni ez az eleven gépezet, amelyben az uralkodó osztály is fogoly ? A nyomást, a gyilkos kényszert ugyanis nem szabad lassítani, sőt az idő és a fejlődés során folyton csak fokozni kell. Lehet merőben ember müve az olyan rendszer, amely a természetet annyira kinpadra feszíti ? ÍME, igy lesz a bolsevizmus elsősorban hittani kérdés, — hittani és vallási jelenség és aki hosszabb ideig benne él, az kénytelen azt következtetni, hogy ez már nem ember müve, hanem azé a szellemé, akit az Egyház nyelvén úgy nevezünk: az emberi nem ellensége. ISTEN ÉS A SÁTÁN A SZOVJETRENDSZERT igazában csak a hivő ember érti meg, mert napról-napra szinte kézzelfogható előtte a két titokzatos valóság: Isten és a Sátán. Csodálatosan világos ez a két tény, mert a sátáni életforma olyan sötét éjszakát teremt, amelyben az evangélium minden szava az élet erejével világit. A hivő benne találja még az iszonyatos valóság teljes magyarázatát. A SZOVJET ugyanis bámulatosan megszervezett, egyetlen intézményes támadás és forradalom a vallás, az Isten és az Ember ellen. A párt hivatalos világnézete a materializmus, ám a valóságban valami sötét, fojtogató, romboló spiritualizmus uralkodik abban a birodalomban. Sehol az anyagot, de f őképpen az embert úgy nem pazarolják és pusztítják, mint ott. Állandó a nagyböjt, a nélkülözés, a fázás, nincs üdítő nyugalom, a szervezetet a munkahajsza kizsarolja és a szüntelen szorongás, a gyilkos félelem tönkreteszi a test legfinomabb részét, az idegrendszert. OLYAN SZELLEM müve ez, aki az egész teremtést támadja meg, a lelket és a testet egyaránt, mert a Teremtőhöz nem tud közvetlenül hozzáférni. Ebben a szörnyűséges világban először a természet, az emberi nem ellensége lesz nyilvánvaló, aztán pedig a Sátán ura, az Isten. A MI SZÁZADUNKNAK erre a példátlan nagy Isten-bizonyitékra van szüksége. így akarja szolgálni a Szovjet végső eredményben Isten tervét egy olyan társadalomban, amely a kereszténységből zuhant vissza a pogányságba. És addig szó sem lehet komoly küzdelemről a Szovjet ellen, mig a pogány nyugati világ újra valódi kereszténnyé nem lesz és föl nem fedezi eszével, szivével és akaratával az Istent. Aki ezt nem látja, az nem látja a szovjetrendszer lényegét. 44
