A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Édes fiam
(LEVÉL EGY KIS MAGYAR FIÚHOZ, AKI ELŐSZÖR KERÜL IDEGEN ISKOLÁBA) Édes fiam! Intézetbe kerültél és igy nevelésed a magyar szülőkről idegen’oktatókra hárult. Édes fiam, hadd, adjak valamit útravalóul. Tarisznyát adok neked... Tudod, mi a legnehezebb ebben a tarisznyában ? A felelősség. T e Magyar- országon születtél — magyarnak. Oktatóid erről neked soha nem fognak beszélni, jól vésd a szivedbe, amit mondok: kicsi gyermek voltál, mikor eljöttél onnan, nem tudhatod, miért más az az ország, mint a többi. Kicsi ország az, fiam, és kicsiny nép a magyar, de nagy nemzet, ezért nagy a felelősség. Mert fényes csillagok és üstökösök járták be onnan földünk égboltját, hordozva és hirdetve azt amitől nagy lett ez a nemzet. Ennek a csillogásnak benned is fenn kell maradnia. Halálos szorításban vergődik most az ország; hogy te mit teszel itt, egyenesen élet kérdése. Rajtad áll, vagy bukik talán a jövő történelme. Nagy a felelősség és követel. Örök ébrenlétet, meg nem alkuvást, folt nélküli becsületet, önfegyelmet, rendet, tisztaságot, önnevelést, szorgalmat, mindenben, élre- törést. Ne tévesszenek meg mások, ne riasszon meg a gúny, a nevetés, légy erős és — hamarosan tisztelni fognak. Az a másik, a tarisznyában, az a fényes és sugárzó, az a Hit. Sokszor 152
