A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)

Elmélkedések az evangéliumról

« Végre a letelepedett tizenegynek jelenek meg... s mondd nekik: Elmentén az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik. »

Örülök Krisztus hatalmának. Erős Üdvözítőm van, kinek lábai alatt összetöpörödik a világ. Az ördög is hatalmat Ígért neki e hegyen. De milyen más hatalom az, amely legyőzte a világot.

S ezt a hatalmat Jézus nem bosszuállásra használta, nem tört össze senkit, csak a bűnt és a halált. E hatalmát adja most tanítványainak: menjetek bűnt törülni, embert újjáalakítani, a világ terhét csökkenteni, eget nyitni. Ezt mind megtehetitek. Menjetek ezzel az öntudattal a világba. Menjetek, el kell foglalnotok a világot, mert tehetitek. Én akarom, küldelek erre boldogító hatalommal.

Hozzuk jól öntudatunkba, mily kötelesség a hit. Maga Krisztus halt meg a hit kihirdetéséért. Komolyan követelte az őbenne való hitet a főpap előtt. A vértanuk mind a hitért véreznek, Szent Pállal az örök reményért hordanak láncokat. Az egész kereszténység tanúság a hit mellett. Mily rémséges tévely, mely el akarja szakítani az erkölcsöt a hittől, gyökerétől. Lekonyul szegénykének a virága.

Mily sivár gondolat élni hit, tehát Isten nélkül. Hogyan lehet erős és nagylelkű, aki az Istent — a minden-szépet és a minden-jót — a kinyilatkoztatás hitével átkarolni nem tudja. Az én föladatom: hinni, megke- resztelkedni vagyis újjászületni, élni a hitből és üdvözülni.