A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Naptár
Ccjy, aáztaloá dicáéxete Március van. Ebben a hónapban ünnepli az Egyház Krisztus nevelőatyjának, Szent Józsefnek az ünnepét. Sokan kérdezhetnék, hogy miért beszél az Egyház erről az egyszerű asztalosról, amikor ma generálisok, neves politikusok, tudósok, fölfedezők viszik az életet. Ók a mai élet irányi tói. Miért erőszakoljuk a figyelmet fölhivni egy szegény asztalosra? Éppen arra, aki egyetlen haditettet nem vitt végbe, könyvet nem irt, semmit nem födözött föl. Egy eldugott faluban egy kis asztalosüzeme volt, ahol úgy dolgozott, mint mások, úgy küzdött a hitelezőkkel, mint mások. Emberileg szólva kevesebb volt a tekintélye és társadalmi rangja, mint a legutolsó altisztnek a római hadseregben, mégis ő lett a Szentcsalád feje. Miért esett éppen őrá Isten választása ? Talán hallottunk valamit arról a görög bölcsről, Diogenesröl, aki egyszer világos nappal lámpával a kezében kiment az athéni piactérre. Amikor megkérdezték tőle, hogy mit keres fényes nappal a lámpával, azt felelte: Embert keresek ! Hasonlóképpen történhetett, amikor Isten is keresett valakit, akire rábízhatja majd az emberré lett Megváltót. Ó is embert keresett, igaz embert, becsületeset, hivatását szeretőt, egyeneslelküt, egyszerűt, hűségeset. Hiszen nagy dologról van szó. Úgy fognak fölnézni rá, mint példaképre és Isten választottjára. így talált rá Isten az Ó emberére, Józsefre, az ácsra, akiről az evangélium csak azt jegyzi föl, hogy igaz ember volt. Legtöbbet mond ő azoknak, akik hozzá hasonlóképpen kézimunkával keresik meg a kenyerüket, a kétkezi dolgozóknak. De Szent József nemcsak az övéké, hanem mindenkié, aki igazi lelki kultúrára, igazi emberi értékekre akar szert tenni, belső egyszerűségre, munkaszeretetre, állástól és műveltségtől függetlenül. 7