A Kürt, 1990 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1990-01-01 / 1-2. szám
8. oldal 1990. január—február is. A depresszióba került, lecsökkent létszámú gyülekezet mindössze egy családi házat tudott vásárolni az eladott templom árából, a városnak egy távoleső kerületében. Igaz, hogy egy kisebb kápolna építését is tervbe vették a lakás melletti telken. Ez az elgondolás azonban meghiúsult, mivel arra műszaki engedélyt a városi hatóság nem adott. Közel 10 évig ebben a lelkipásztor lakásban kialakított imateremben jött össze a gyülekezet. Időközben egyre több család érkezett Erdélyből. A most közel 70 főre duzzadt gyülekezet számára mindinkább szűknek bizonyult az ideiglenes imaterem. Buzgó imádság és nem csekély áldozatok után rendelte ki számunkra Isten ezt a minden szempontból megfelelő szép templomot. Most már hálaadással tekintünk vissza a mögöttünk lévő küzdelmes évekre, mert ez idő alatt a gyülekezet megerősödhetett nemcsak létszámban, hanem lelki összetar.tásban is. Reménytkeltő a jövőre nézve a gyermekek és fiatalok viszonylag népes létszáma. Működik a gyülekezetben egy aktív 30 fős énekkar, és egy ifjúsági pengetős zenekar. Egy év óta — 10 éves szünet után — újból rendszeres rádióadásaink vannak, melyet Cleveland és környékén hallhatnak a magyarok. Gyülekezetünk legújabb vállalkozása a kazetta (tape) misszió, ennek segítségével kívánjuk eljuttatni az evangéliumot idős, beteg vagy távol élő barátainkhoz. Az irodalmi miszsziónak régi hagyományai vannak Clevelandban. Számtalan magyar traktátust és könyvet nyomtattak már itt. Évtizedeken át itt szerkesztették és adták ki az amerikai magyar baptisták első hivatalos lapját, az Evangéliumi Hírnököt. A lap nyomdai előállítása és terjesztése még ma is itt történik. Itt van a szerkesztősége és kiadóhivatala a most 10. évfolyamát kezdő A KÜRT folyóiratnak is. Hálásak vagyunk Isten kegyelméért, hogy kilenc évtizeden át magyarul is hangozhatott az evangélium ebben a nagy amerikai városban. Reménységgel és alázattal hívjuk segítségül az Úr nevét, hogy a most jubiláló és örvendező gyülekezetben ne csak a látogatók, de az üdvözülők száma is növekedhessék a következő évtizedben. Mészáros Kálmán Cleveland DETROITI HÍREK — News from Detroit — Hideg tél köszöntött Detroit környékére ez évben, de a Karácsonyi ünnep mindig meleg, tiszta érzelmeket keltő, önvizsgálatra késztető, hála és magasztalásra buzdító ünnep. Úgy tűnt azért, hogy most kivételesen gyülekezetünk, amely elég csekély számban van, csendesen, nagyon szerényen fog ünnepelni, mivel most, mint sokan tudják, nincs lelkipásztorunk. Ám úgy történt, hogy Tóka Gyula lelkipásztor és felesége Ilonka, látogatóban vannak Clevelandban Magyarországról gyermekeiknél, és mi meghívtuk őket ide is egy látogatásra. Mivel ez a látogatás a karácsonyi ünnepekre esett, a Tóka testvér lett felkérve a szolgálatok elvégzésére, a felesége pedig bizonyságtevésre. Igaz, nekik ez lelki munka volt, de nekünk felüdülést és sok áldást hozó szolgálatot jelentett. Ezúton is köszönjük áldozatkészségüket és kérjük, hogy a Jó Atya adjon nekik sok erőt és áldást további munkájukban, hisz most is bebizonyosodott, hogy a szolgálattevésben nincs korhatár és nyugdíjas időszak sem. Míg dr. Herjeczki Géza testvér megérkezik — akit január második felében várunk —, id. Für Béla testvér végzi az igehirdetést és a gyülekezet vezetési munkát. Rév. Bogár József lelkipásztor pedig az úrvacsoraosztást. Decemberben temetés volt, elköltözött közülünk id. Dobos Károly 77 éves korában. Ő nem volt gyülekezetünk bemerített tagja, de míg tudott járni, gyermekeivel eljött imaházunkba. Hisszük, hogy az elvetett mag jó talajba esett szívében és találkozhatott Megváltójával. Mivel lapunk eljut Magyarországra is, ezúton szeretnénk nagyon hálásan megköszönni úgy a testvéreknek egyenként, mint a gyülekezeteknek és lelkipásztoraiknak azt a kimondhatatlan nagy szeretetet, áldozatkészséget, önfeláldozást, amivel a Romániában élő nagyon megpróbált népet segítették. A szeretet ünnepén valóban szeretettel viszonyultak embertársaikkal szemben. Az Úr pótolja vissza sokszorosan, amit oly szívesen átadtak másoknak a sajátjukból. Mikó Ildikó Karácsonyi és újévi ünnep Torontóban Christmas and New Year in Toronto „Áldott legyen az Isten, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással...” Közösségünk jól bevált gyakorlata szerint idén is két napos karácsonyt ünnepeltünk. Csak éppen a napok jöttek kissé előbbre, mert szokatlan módon, advent utolsó vasárnapjával egybeesett a szenteste napja. Vasárnap délelőtt még a négy ádventi gyertya fényénél készítgettük szívünket Jézus Krisztus fogadására, délután pedig a teljes díszben tündöklő karácsonyfa alatt már ott sorakoztak a gyermekeknek szánt ajándékcsomagok. Gyermekeink kipirult arccal, izgatottan készültek a vasárnapiiskola karácsonyestjére. A gyülekezet nagy örömmel hallgatta meg kis verseiket, énekeiket, egy zongorajátékot, a jól megtanult bibliaverseket, végül a nagyobb leányokkal együtt előadott kánont: „Ó gyönyörű szép, titokzatos éj...” A vasárnapi iskolások programját Tóth Győzőné vezette, a kicsinyeket pedig Oláhné Szilágyi Márta készítette fel. Szolgálatuk végén átadták szüleiknek a saját készítésű kis karácsonyi díszt, majd hasonló ajándékot osztottak ki mindenkinek, azzal a bibliaverssel, amely az egész este mottója volt: „Menjünk el mind Betlehemig!” Az igehirdetés a betlehemi események mai vonatkozásáról és tanulságairól szólt. Drága szép énekünk, a „Csendes éj” elhangzása után a gyermekek is megkapták a vasárnapiiskola és a gyülekezet ajándékát: egy-egy édességcsomagot, azonkívül könyveket, játékokat. És még mennyi minden várta őket odahaza, a karácsonyfa alatt! Hálás szívvel tértünk haza, hogy családi körben is megünnepeljük a szentestét. Karácsony első napján a gyülekezet egész nap együtt volt. A délelőtt áhítatban töltött imaórával és igehallgatással telt, a délutáni szolgálat alkalma pedig ezúttal az ifjaké és felnőtteké volt. A programot igei bevezetéssel és bizonyságtétellel Somogyi Gáborné
