A Kürt, 1990 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1990-09-01 / 9-10. szám
8. oldal 1990. szeptember—október Misszió földekről TORONTO Táborzárás után Harmincadik bibliai konferenciánkat ez év jún. 30-án nyitottuk meg. A testvériség már szép számmal együtt volt, s velünk ünnepelt a torontói baptista gyülekezetek areaministere, Rev. John Wilton is, aki először látott ilyen ünneplést. A zászlótartó leányok és újonnan vásárolt traktorunk vezetésével énekelve jártuk körül tábori kápolnánkat, majd hálaadó imádság után a zászlótartóba tűztük a magyar, kanadai, az amerikai és a keresztyén zászlót. A Himnusz eléneklése alatt mindnyájan újra megérezhettük, hogy ennek a kis magyar szigetnek milyen nagy jelentősége van itt. Ami ezután történt, Isten különös kegyelmi ajándéka volt a megjelent testvériség számára. Két napon át hangzott az Űr szava hozzánk, a kápolnában felírt jelmondat jegyében: „Hátra ne tekints!” Az Igének ez a felszólítása különös jelentőséggel bír ebben az évben, ami számunkra a megbékélés éve, — a világban pedig a sok változásnak, gyűlölködésnek, háborúskodásnak, az utolsó idők szeretetlenségének ideje. E vészteljes időkben Isten népének az a szent feladata, hogy a maga és mások életét megmentse. Az igehirdetések arra szólítottak fel bennünket, hogy „célegyenest előre tekintve, igyekezzünk felülről való elhivatásunk jutalmára.” Igehirdetőink közül többen nem tudtak eljönni, de az úr üzent azokon keresztül, akik itt voltak. Angolnyelvű szolgálattevőink megrendítő üzenetének tolmácsolását lapunk is közli. Az istentiszteleteken és a közös Úrvacsorán szolgáltak még: dr. Haraszti Sándor, dr. Herjeczki Géza detroiti, Mészáros Kálmán clevelandi, és Oláh Lajos torontoi lelkipásztorok. Imaáhitatot vezetett Szabó István Chicagóból és Veszpeller László Los Angelesből. Az ifjúsági szolgálatokat Katona Géza (Toronto) és Mészáros Kálmán testvér vezette. Esténként örömmel hallgattuk a fiatalok színes szolgálatát: verseket, ének- és zeneszámokat. Feledhetetlen emlék a tábortűznél eltöltött idő is, amikor egymás után elvenítettük fel a rég nem hallott, kedves lelki énekeket. Ugyancsak áldásos volt a szept. 1-2-án megtartott, úgynevezett Táborzáró Konferenciánk is. Nem voltunk olyan sokan, mint az előzőn, de a szokásosnál többen tudtak eljönni. Nagy örömünkre köztünk szolgálhatott Kulcsár Sándor lelkipásztor testvér New Yorkból és dr. Herjeczki Géza lelkipásztor Detroitból. Ennek a konferenciának a jeligéje volt: „ímé az ajtó előtt állok...” Az igehirdetések magunkbaszállásra, megújított kezdésekre késztettek bennünket. („ímé az ajtó előtt állok és zörgetek...”; „Adtam elődbe egy nyitott ajtót!”; „Az ajtó előtt, — megkésve...”; „Nagy kapu nyílt előttem és hasznos, de az ellenség is sok”.) A konferencia záróáhitatán elhangzó imák mutatták, hogy Urunk az Ige által mélyszántást végzett a szívekben. S mikor már az utolsó elhaladó kocsinak is búcsút intettünk, aznap este a magunk csendességében adhattunk hálát. Herjeczki Géza testvér buzdított erre a zs'oltárvers alapján: „Menjetek be kapuin hálaadással!” Nemcsak a táborért, a konferencia áldásaiért adtunk hálát, hanem azért is, hogy a közösségi munka tovább folytatódhat gyülekezeteinkben, imaházainkban. Minden testvérünk felé mondhatjuk, amire az Ige tanított minket: Legyetek nagyon hálásak, amikor beléphettek az Űr házába! Legyen az mindig ünnep számotokra, és hálaadással, dicséretekkel lépjetek be az Ö tornácaiba! Azzal a szívbéli kívánsággal zártuk az 1990-es évadot, hogy bárcsak maradandó lenne bennünk, amit az Úr szívünkre helyezett, és ne kapkodnák el a földi gondok madarai! Mert nem tudjuk, mit hoz a holnap, a napok gonoszak, s ha nemsokára meg kell állnunk a „kapu” előtt, égő méccsel érkezhessünk, és bebocsátást nyerjünk. A beszámoló nem volna teljes, ha nem emlékeznénk meg azokról, akik a táborozás „technikai" zavartalanságát biztosították számunkra. Az elején kezdve: köszönjük a torontói testvérek fáradhatatlan munkáját, mellyel májustól októberig szépítik, készítik a tábort! Sok szabad szombat és pihenőnap feláldozását jelenti ez, de mindig azzal a jóérzéssel: megérte! A rendszeres fűvágás, az épületek karbantartása, (állandó harcban a kisebb-nagyobb rágcsálókkal és bogarakkal), és a konyha, az edények tisztántartása sok munkával jár, de az eredmény mindig örömmel tölt el minket. Munkánkat megáldja az Úr! Külön köszönet illeti testvérnőinket, akik a nagy közösség étkeztetésétől gondoskodnak, időnként kellemes meglepetéseket szerezve. A szakácsnő felelősségteljes feladatát évek óta Kuti Józsefné testvérnő vállalja, a terítés és felszolgálás felelőse Tóth Győzőné, a konyhai kisegítő Felvonulás, elől az új fűvágó gép Tábornyitás
