A Kürt, 1990 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1990-03-01 / 3-4. szám

1990. március—április 7. oldal útnak a küldeményt, Révész Benjámin alelnök és Hetényi Attila teológiai ta­nár testvérek vezetésével. Tizenhár­mán vitték az adományokat, mikro­­busszal, pótkocsis teherautóval, a magyar és a román baptista gyüleke­zetek részére: Nagyváradra, Bánfihu­­nyadra, Marosvásárhelyre. Nagy örö­möt szerzett a küldöttség az élelmisze­rekkel, amelyeket az itthoni testvérek hordtak össze áldozatkészt szeretettel. Vittek lisztet, cukrot, mázsaszám; rizst, olajat, csokoládét, kakaót, kon­­zerveket. Ruha-rakományt, énekes­könyveket, Bibliákat, evangéliumi iro­dalmat, több évfolyam bekötött Béke­hírnököt. És vittek hat rekesz friss, hajnalban sült kenyeret. Marosvásárhelyen hallották az otta­ni — csodálatos szép — imaház építé­sének a történetét. Kilenc esztendő telt bele. A száztagú kis baptista gyüle­kezet bátran hozzáfogott, és amikor a kívülállók látták hűségüket, kitartásu­kat, az egész város összefogott a meg­segítésükre. Végül is a város büszkesé-A marosvásárhelyi magyar baptista gyülekezet szép új imaháza. ge lett az impozáns épület. — Csak egy példa! — Az ország minden tájá­ról összejött dolgozó testvérek élelme­zése nagy gond volt. Ám egy nem hívő pék felajánlotta, hogy ha hajna­lonként odamennek, annyi kenyeret kapnak, amennyire csak szükség van. Nagybányán is járt a küldöttség. Oda orvosi felszerelések, gyógyszerek jutottak — az énekeskönyvek és az evangéliumi irodalom mellé. Résztvet­­tek testvéreink egy csütörtöki estén a zsúfolásig megtelt imaházban az isten­tiszteleten. Nagy ifjúság, sok gyermek van ott. Ha majd ők is jöhetnek hoz­zánk, egymás hite által itt is erősö­dünk. Addig is szívesen látnának hívő testvéreket vendégül. * Révész Benjámin alelnök testvér el­mondta, hogy Kolozsvárott találko­zott a romániai magyar gyülekezetek lelkipásztoraival is. Ez alkalommal először ültek össze külön a magyar lelki munkások, hogy a kialakult új helyzettel kapcsolatos dolgaikat meg­beszéljék. Létszámuk mintegy 25-30 fő. Felvetődött köztük az az igény, hogy a jövőben úgy kellene készíte­nünk a kiadvány-terveinket, hogy a példányszám meghatározásánál órájuk is gondoljunk. A Románia területén élő magyar baptisták létszáma körül­belül annyi, mint Magyarországon. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1909 őszén egy nevezetes esemény történt, amelyről Ud­­varnoki András teológiai igazgató a fenti címen közölt cikket, hírül adva a gyüleke­zet önállósulásának tényét (Bh. 1909. okt. 1.). Erre emlékezett vissza az aradi gyüle­kezet szeptember 17-én, s az ünnepre e sorok íróját is meghívták. Most örömmel közlünk újra jó hírt a jubileumi ünnepről. Kiss László lelkipásztor testvér, aki szorgalmasan gyűjtögeti az erdélyi gyüle­kezetek történetét, emlékezett vissza a több mint 90 éves gyülekezet múltjára és 80 éves önálló életére. Kevés városi misz­­szió tud számot adni ilyen gazdag termés­ről, ilyen nagymérvű fejlődésről, mint az aradi. Kilencvenkét éve Komya Mihály merítette be az első hitvallókat, s ma 11 gyülekezetben közel 8 ezer tagja van a baptista közösségnek. Ezek közt van né­hány száztagú, de néhány ezertagú román, van cigány és két magyar gyüle­kezet is. Az egész Arad megyére kiterjedő hitközség pedig 16000 tagot számlál. (A magyar nyelvű gyülekezetek azonban a Szilágyságban és Székelyföldön vannak zömében.) 1909. szeptember 7—8-án az országos misszióbizottság Karcagon ülésezett, ahol döntés született az aradi missziói körzet önállósításáról, s két hét múlva kéttagú küldöttség — Udvarnoki András és ifj. Rottmayer János — szolgálata által fel­avatták prédikátorrá id. Bordás István, A kolozsvári magyar baptista gyülekezet 10 évvel ezelőtt épült imaháza Érdeklődtek a lelkipásztor testvérek a teológiai képzés iránt is, különös te­kintettel az idén beinduló IBLA-ra. A kapcsolatot mindenképpen szeretnénk szorosabbra fűzni. Ennek egyik jele, hogy evangélizációs alkalmakra hívnak bennünket romániai gyülekezetekbe. Békehírnök Horváth Jánost a körzeti (Szederhát, Pécska, Csála, Szentleány, Pankota, F. Varsánd stb.) gyülekezetek, Máté Józsefet pedig a helyi gyülekezet diakónusává. Komya után majd egy évtizeddel Tóth Mihály járt Nagyszalontáról Aradra álta­lában kétkerekű kordélyon „szürke” misz­­sziói lovával, de ettől a naptól önálló misz­­sziót folytat nagy lendülettel és sok erőfe­szítéssel az Úrnak e térségben élő és munkálkodó missziói népe. Bár a világ­háború lefékezi a missziói lendületet, de az újjászervezés idején 70 tagú gyülekezet­ben ének- és zenekar, női és ifjúsági biblia­kör működött. 1920-ban a karácsonyi ün­nepet az evangélikus templomban tartot­ták meg, 1931-ben ugyanott konferenciát rendeztek. Természetesen a román nyelvű gyülekezetek is szárnyat bontogattak, és tovább fejlődtek. Aradon két magyar nyel­vű — 200 és 120 tagú — gyülekezetben ének- és zenekarokkal, szolgáló munkás­gárdával és eleven ifjúsággal találkoztam. Testvéreink krisztusi szeretettel köszönté­nek bennünket. Dr. Mészáros Kálmán, Budapest Az aradi magyar baptisták jubileuma „Jó hír Aradról”— Good News from Arad

Next

/
Thumbnails
Contents