A Kürt, 1990 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1990-03-01 / 3-4. szám
1990. március—április 5. oldal ÓHAZAI VÁLTOZÁSOK... Tallózás a Békehírnök 1990. január—februári számaiban — Changes in our Old Country — gondnoka. Az 1914-ben kitört háború miatt Joó Ferenc visszatért Amerikába, és az ócsai árvaházépítés elmaradt. Udvarnoki András a háború idején nagy segélyakciókat szervez az árvák és özvegyek megsegítésére. Amerikából is sokan küldenek adományt a bajbajutottaknak. 1920. szeptember 1—3. között a Budapesten tartott országos konferencián eggyé vált a két szövetség. Elnökké Udvarnoki Andrást, alelnökké Csopják Attilát választotta a Magyarországi Baptista Gyülekezetek Szövetsége. 1926-ban a Nap utcai gyülekezet lelkipásztorául meghívja az Amerikából hazaérkezett dr. Somogyi Imrét, aki 1927 őszén foglalja el szolgálatát. Ettől kezdve Udvarnoki András mint gyülekezeti vén szolgál a gyülekezetben. 1928-ban Csopják Attila és Udvarnoki András elindul Észak-Amerikába, hogy meglátogassák a magyar baptistákat, és részt vegyenek a Baptista Világszövetség IV. világkonferenciáján, Torontóban. Ez idő alatt jelen vannak az amerikai magyar baptista szövetség Kanadában rendezett, 21. konvencióján is. Udvarnoki András és felesége többször is Pécelre látogat és egyre erősödik a kapcsolat közte és a gyülekezet között. 1931 elejétől kezdve már a gyülekezeti órát is ő vezeti, és tiszteletdíjat kap a gyülekezettől. 1935-ben, 70 éves korában leteszi a péceli gyülekezet lelkipásztori szolgálatát, de a gyülekezet ideiglenes lelkipásztorául ismét megválasztja. 1938- ban a teológiai szeminárium igazgatói szolgálatát átadja fiának, dr. Udvarnoki Bélának. 1939- ben a péceli lelkipásztori szolgálatra ifjú Udvarnoki Andrást hívja meg a gyülekezet. Udvarnoki András a Pécel határában levő házában tölti életének utolsó esztendeit. A háború ideje alatt is tevékenykedik erejéhez mérten, és többen fölkeresik otthonában jó tanácsért, lelki segítségért és imatámogatásért. 1945 márciusában, 3 hétig tartó betegsége után, március 22-én elhunyt. Temetése március 24-én volt a péceli baptista temetőben. Udvarnoki András születésének 125. évfordulója alkalmából ismét kifejezzük hálánkat mennyei Atyánk iránt Udvarnoki testvér korszakalkotó szolgálatáért. Ugyanakkor nem felejtjük el, hogy a munka folytatásáért mi vagyunk felelősek. Igyekszünk őseink példáját követve, hű sáfárokként munkálkodni Urunk dicsőségére és embertársaink javára. Dr. Gerzsenyi László Baptista Naptár 1990. ÚJÉVI ÜZENET. Szégyenkezéssel és bűnbánattal ismerjük el Isten és az emberek színe előtt, hogy gyakorta prófétai látás híján szóltunk és cselekedtünk, elmarasztalva a jót és méltatva azt, ami rossz. Sokszor bölcsesség, bátorság és testvérszeretet nélkül foglalkoztunk a hatalom által eljárás alá vont testvéreink és szolgatársaink ügyével. Ezzel viszont akaratlanul is növeltük a jogtalanságot elszenvedők háttérbe szorítását és lelki sebeik fájdalmát. Mindezért —jó Atyánk bocsánatában reménykedve — tisztelettel emlékezünk a földi jóvátétel nélkül elhunyt szenvedőkre, a még élőket pedig megkövetjük a Krisztusért; és mindent megteszünk azért, hogy közösségünk teljes jogú, megbecsült és szeretett tagjaiként végezhessék az Űrtói kapott szolgálatukat... Most, hogy a külső korlátozások abroncsai lehullottak rólunk, nyilvánvalóvá lett, hogy a belülről összetartó szeretetnek és az önálló döntésekhez szükséges felelősségnek híjával vagyunk. Ezért valóságos és vélt sérelmeink szűkebb körben és nagy nyilvánosság előtt való, ön- és közösségrontó felemlegetése helyett, az emberileg jogosnak ítélhető elégtételről is lemondva — amíg úton vagyunk, amíg még élünk —, kövessük az Ige tanácsát: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek valami panasza van valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is” (Kol 3:13)... Központi Tanács KÖZÖSSÉG, VAGY EGYHÁZ? Én is egyik keserves átélője voltam annak a korszaknak, amikor baptista közösségünk akkori vezetői „kivívták” számunkra az EGYHÁZ titulust. Véleményem szerint egyházzá válnunk — hála Istennek! — soha nem sikerült, ám az „elegyháziasodás” kétes értékű jegyei közül számosat magunkra szedtünk az azóta eltelt idő folyamán. Újabban ismét az a tendencia kezd érvényre jutni nálunk, hogy az ominózus „Baptista Egyház” megnevezés helyett mindinkább teret hódít — hivatalos dokumentumainkban is — a „Baptista Közösség” elnevezés. Imitt-amott még a „Baptista Felekezet”-tel is találkozunk... 1948-tól kezdve mind többször mondták és írták az akkori prominens vezető személyek, ha rólunk volt szó, hogy „Magyarországi Baptista Egyház”. Ennek hátterében ott lappang az a nagyzási mánia is, amely felszította némelyekben a versenyszellemet, hogy méltó partnerei lehetnénk az ún. „történelmi” egyházaknak — az ökumené jegyében és szellemében... Bízom benne, hogy amikor most ismét arra irányulnak erőfeszítéseink, hogy legyünk egy biblikus, dinamikus, krisztusi, élő közösséggé, újra sikerülni fog mindinkább hasonlítani az őseredeti mintához, az alapgyülekezethez, amelynek diadalmas királya Jézus Krisztus. „ J Gerzsenyi Sándor * KÜLMISSZIÓ. Eléggé elszoktunk e szótól. Alkalmasint helyettesítettük „Afrika-vasárnap” vagy „lepra-misszió” megnevezésekkel. Valójában azonban mindezek a hazánkon kívül eső gyógyító, segítő, evangélizáló misszióval kapcsolatosak. Ez bővült lelkipásztoraink külszolgálatával sőt Füredi Kamilla lelkésztestvérünk afrikai missziómunkájával... papp József * EURÓPAI BAPTISTA SEGÉLYÜGYI OSZTÁLY. Az elmúlt évben sok változás történt a kelet-európai államok politikai életében. E változások kihatással vannak a baptista gyülekezetek szolgálatára, mert sok olyan missziói tevékenységet vállalhatunk, amelyet eddig nem tehettünk, vagy nem volt rá megfelelő anyagi alapunk... Erőnk kevés, lelkesedésünk viszont annál nagyobb. Ezért fordultunk segítségért az Európai Baptista Szövetséghez. A segítséget minden keleteurópai baptista szövetségre szándékoznak kiterjeszteni. E célból hívtak össze egy tanácskozó testületet a kelet-európai baptista vezető testvérek és a baptista külmissziói társulatok részvételével, 1990. január 21—23-ára Bad Homburgba (Nyugat-Németország).... A segítőkészség nagy, éppen ezért azonnal kértek bennünket, jelezzük, melyek azok a célok és tervek, amelyek megvalósításában már a közeljövőben segítséget nyújthatnának. Úgy éreztük, hogy a gyermekekkel és ifjakkal való foglalkozást, valamint az evangélizálást kell az első helyre tennünk. Vasárnapi iskolai anyagot, vallásos irodalmat, valamint egy ötszáz személyes, könnyen felállítható evangélizáló sátrat kértünk... Dr Viczián János * SZÁNTSATOK MAGATOKNAK ÚJ UGART. Győri Kornél egyháztitkár testvér értékelést adott az EBSZ-kongresszus(Folytatás a 6. oldalon)
