A Kürt, 1990 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1990-03-01 / 3-4. szám
X. ÉVF., 3—4. SZÁM, 1990. MÁRCIUS—ÁPRILIS VOL. 10., NO. 3-4, MARCH—APRIL, 1990 Published bi-monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC „Életre keltetek a Krisztussal együtt...” dr. Heijeczki Géza — God... made us alive Naponként tapasztalni Krisztus közelségét, érezni jelenlétét akkor is, ha nincs körülöttünk senki — nincs ennél nagyszerűbb! Mindannyiunkat megragad azoknak a testvéreknek a bizonyságtétele, akik nehézségek között, vagy éppen beteg ágyon arról beszélnek, hogy nincsenek egyedül, velük van, tanácsolja, erősíti őket az Űr. Igen, Krisztus személyesen jelen van az övéi életében. Hogyan is jött létre ez a kapcsolat? Félreértés ne essék, nem az a lényeg, hogy tudjuk, hogy hogyan alakult ki ez a személyes közösség, hanem az, hogy egyáltalán létre jött és megvan. Ám mégis jó, ha választ tudunk adni erre a kérdésre. Lehet, hogy gyakran hasznát vennénk ennek az ismeretnek. Bizonyságtételeink során szükség lehet pl. arra, hogy saját megtérésünk tapasztalatait elmondjuk azoknak, akik az útkeresés szakaszában vannak, s nem nagyon ismerik ki magukat. Sőt, néha nekünk magunknak is szükségünk van arra, hogy visszatekintsünk, hogy a feledés homályába merülő tapasztalatainkra emlékezve újra megerősödjünk. Ott kezdődött a Krisztussal való közösségünk, hogy egyszercsak meghallottuk az Ő hívását. Lehet, hogy hosszú ideig készítgette az Úr ezt a találkozást. Fölhasználhatta barátainkat, ismerőseinket, életünk sokféle with Christ (Ef. 2:5) — (örömteli, vagy éppen fájdalmas) eseményét, néhány igehirdetést, vagy egy Biblia verset. Hívását elfogadtuk. Szívünket, életünket megnyitottuk Őelőtte. Ekkor valami csodálatos dolog történt velünk. Valami, amit egy igei fogalommal így fejezhetnénk ki legjobban: újjászülettünk. Ma már, amikor bizonyos távlatból és igeismerettel tekintünk vissza minderre, tudjuk, hogy sorsdöntő eseménye volt ez életünknek, hiszen úgy van, ahogy a Megváltó Nikodémusnak mondta: „ami testtől született test az, ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam néked: újonnan kell születnetek.” (Jn 3:6-7.) Vagyis, más megoldás nincs a testi ember számára, csak ez, az újjászületés. Hála Istennek, hogy „életre keltett a Krisztussal együtt” (Ef 2:5)! Van ennek az újjászületésnek egy olyan mozzanata is, amit ritkábban emlegetünk, pedig szorosan hozzá tartozik. Pál nem csak arról beszél, hogy Vele együtt feltámadtunk, hanem arról is, hogy Vele együtt el is temettettünk (Kol 2:13), Vele együtt meghaltunk a bűnnek (Rm 6:11). Gyakrabban kellene emlékeztetnünk magunkat arra, hogy „a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, és hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek” (Rm 6:6). Sajnos, annak ellenére, hogy jól ismerjük e nagyszerű igéket, megtörténik, hogy mégis elfáradunk, megerőtlenedünk. Ezzel egyidőben óemberünk is megerősödhet újra. Nem kellene ennek így lenni, de ha már így van, nem szabad figyelmen kívül hagynunk ezt a tényt. Mit tegyünk ilyenkor? Várjuk meg, míg elmúlik ez a nagyon rossz hangulat? Váljunk addig, míg kikeveredünk valahogyan ebből a lelkiállapotból? Ez nem vezetne megoldáshoz, mert a rossz lelkiállapot magától csak még rosszabbra fordul. Helyesebb, ha azt tesszük, amit pl. Hóseás is javasolt népének, amikor ezt mondta: „Jertek, térjünk vissza az Űrhoz!” (Hós 6:1). Nincs más, nincs emberi megoldás. Vissza az Űrhoz, aki tud és akar is segíteni nekünk, botladozó gyermekeinek. A próféta tudta, hitte, hogy az Űr cselekedni fog, fel fogja emelni népét. így folytatódik hitvallása: „Megelevenít minket két nap múlva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az O színe előtt” (Hós 6:2). Isten az, aki helyünkre állíthat bennünket. S Ő megteszi ezt, hamarosan. Persze csak akkor, ha Hozzá fordulunk, s Nála keresünk, Tőle kérünk segítséget. Megelevenít, életre kelt egyént, családot, gyülekezetei. Nem erre van legjobban szükségünk? Testvéreim, ne váljunk még húsvétig se! Forduljunk azonnal Mennyei Atyánkhoz, ahhoz, aki gyermekeinek fogadott minket, és életre keltett a Krisztussal együtt. Ő újra meg tud eleveníteni, ha kell fel is tud támasztani bennünket! Megújult szívvel, megújult élettel ünnepeljünk és emlékezzünk a feltámadott és élő Jézus Krisztus földi életének nagy napjaira, szenvedésére, halálára, feltámadására. Dr. Herjeczki A. Géza
