A Kürt, 1989 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1989-11-01 / 11-12. szám

1989. november-december 11. oldal gosság érdekében óriási mezőgazdasági táblákat alakítanak ki, sorra megsemmisít­ve a szél- és erózióvédő és megannyi élő­lény számára menedékül szolgáló fasoro­kat, cserjesávokat. Fogynak a hazai erdők, a jó magyar tölgyfa java része külföldre kerül. „Fát lehet venni, de erdőt nem” — mondja a pénzesebb vevő, és lábon hagy­ja saját erdeit... Vagy nézzünk csak távo­labb! A csehországi iparművek sziléziai és bajorországi erdőket mérgeznek, Svédor­szág környezeti ártalmainak egyik fő oko­zója a déli szelekkel Lengyelország felől érkező por és egyéb szennyeződés. Az Al­pok, a Kárpátok erdeinek féktelen kiter­melése megannyi földcsuszamlást, árvizet okozott már; csak a szerencsés fordulat­nak köszönhető, hogy a szibériai folyam­óriások délre fordításának gigászi ötletét nem valósítják meg. Az Egyesült Államok északi vidékei a kanadai iparvidékekre panaszkodnak, és valóságos népmozgalom világszerte a menekülés a városoktól, a tömegességtől, a teljesen átépített környe­zettől... Afrikában a trópusi őserdők felét, Dél-Amerikában és Délkelet-Ázsiában harmadát vágták ki eddig; a Fülöp-szigete­­ken az ezredvégre egyetlen foknyi síkvidé­ki őserdő sem marad! No, ez már túl mesz­­szi van hozzánk — hallom az ellenvetést. Pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy a komoly környezetpusztítás a Földet átfogó, globá­lis hatással jár! Kimutatták, hogy az ama­­zóniai őserdők irtása már önmagában is mérhetően emelte a légkör széndioxid-tar­talmát, melynek folytatódása lassú, de megállíthatatlan hőmérsékletemelkedéssel, hosszabb távon a sarki jégsapkák olvadá­sával, a tengerszint emelkedésével, ko­moly szárazulatok elöntésével járhat... Ki, mi a hibás? A szegénység, a tudat­lanság, vagy épp a jólét, a kapzsiság? Etió­pia, India sok vidékén a tüzelés, főzés ele­mi szükséglete miatt vágják ki az utolsó bozótosokat, hódítanak a sivatagok. Dél- Amerika őserdeit a különleges fák anyaga, a papírgyárak cellulózigénye, legelők nye­rése és a terület bányakincsei, az utak épí­tése miatt irtják vészes tempóban. Ki a hibás? Aki fűrészel, vagy a birtokos, aki újabb és újabb családokat csábít potom pénzért vásárolt vagy ingyen kapott ős­erdődarabja kitermeléséhez? Talán az ős­erdőt birtokló ország általános elmara­dottsága és kiszolgáltatottsága, a terhes népszaporulat, vagy az eladósodás? Vagy inkább a nagy nemzetközi társaságok, akik a tőke nyomasztó erejét kihasználva újabb és újabb milliókat nyernek az in­gyen való forrásból, amit feltehetően a világ más részein fektetnek be — esetleg szintén környezetpusztító beruházásokba? A felelősséget keresve mindenkinek a & maga helyén és körülményei között, saját magával kell, kellene szembenéznie. És túl­tekintenie saját körén, tudni gondolni má­sokra, a jövőre, a közösségre. * A környezettel, a természettel való meg­­hasonlás gyökere a Biblia nyomán a bűn­beesésig, a Paradicsomból való kiűzetésig vezethető vissza. Ugyanaz az öntudatra ébredés, ami a tudás fájának gyümölcse által az emberé lett, és amely e világban annyi ismeretet tárt fel, oly sok nagyszerű emberi alkotást hozott létre, egyúttal az önzés indulatát, a rombolás eszközeit is az ember kezébe adta. Az Úré a föld és ami betölti, a földkerek­ség és a rajta lakók. Zsolt 24:1 Úgy éljünk vele és adjuk tovább, aho­gyan kaptuk. Sőt szebben, teljesebben, tisztábban! A hivő ezen a téren is példa­mutató módon élhet. Neveljük magunkat, másokat természetismeretre; ez előbb­­utóbb meghozza a féltés, óvás belső igé­nyét. Ne röstelljük a legkisebb „hétköz­napi” tettet: az anyaggal, energiával való Advent gyermekhangra Kedves Jézus Téged várunk, kérünk áldd meg a mi házunk. Hozzál nekünk sok örömet és szép karácsony ünnepet! * Az Úr Jézus azt Ígérte, újra eljön le a földre. Nem csendesen, nem szerényen, hanem fényes dicsőségben. Meglátja Őt minden ember, aki várja és aki nem. takarékosságot. Álljunk azok mellé, akik védik az utolsó utcai fát, a gépeknek, a városterjeszkedésnek, vagy egyszerűen az emberi ostobaságnak, a mindent pedán­san „rendezni” akaróknak útjában álló maradvány rétet, patakot, facsoportot. Ne a természetet győzzük le, hanem rosz­­szabbik énünket! Azt, amelyik nem veszi tudomásul, hogy a tökéletes harmóniájú és szépségű természet megsebzése nem egyszerű vétek, de magunk és az Alkotó elleni bűn. „Ha meg nem tanulunk együtt élni, mint testvérek, együtt veszünk el mint bo­londok” — Martin Luther King más ösz­­szefüggésben mondott szavai átfordítha­tók a természetre is: ha nem tudunk vele együtt élni, hát együtt veszhetünk mi is, részei. Akkor leszünk igazán „civilizáltak”, ha a vélt civilizáció nagy rohamai után értel­mesen visszavonulva, eljutunk a természet­tel, a környezettel való igaz élni, együtt­élni tudásra. Baptista Naptár, 1989 *->r- István Budapest — Boston Magyarországi egyházvezetők... (Folytatás a 9. oldalról) szép lelki élmények felidézése mellett az Ige fényénél is együtt időzni. Ven­dég testvérünk egyik szolgálatában Ábrahám elhívásáról szólt, kiemelve ezt a gondolatot: „Eredj arra a földre, amit én mutatok néked ... megáldalak ... és áldás leszel.” Másik alkalommal Pál apostolt idézte, aki azt írta a Ko­­rintusiaknak: „Mint bölcs építőmes­ter alapot vetettem, de más épít rá tovább.” Adja az Úr hűséges szolgájára és a figyelmes igehallgatókra az Ő gazdag áldását. Kürtös FELHÍVÁS! Kedves A KÜRT Olvasók! Isten kegyelméből lapunk megérte az 1989-es esztendőt. Hála érte, KÜRT-ünk „hangja” messzire elhat. Dél-Amerikában, Európában, Ausztráliában, Afrikában vannak olvasói. Hogy lapunk továbbra is fennmaradhasson, szükség van az előfizetések megújítására — évi 12 US dollár, vagy 15 Can. dollár, tengeren túlra 28 US dollár ill. 34 Can. dollár — és A KÜRT Baráti Köre tagjainak áldozatos támogatására — évi 120 US dollár, de ennél több is lehet. Szeretettel felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy Herjeczki testvérék Magyarországra való hazaköltözése óta — akiknek ezúton is köszönjük egy­éves fáradozásaikat — új lapkezelője és pénztárosa van szövetségünk lapjá­nak, A KÜRT-nek, Mrs. Ildikó Mikó testvérnő személyében. Kérjük szeretet­tel olvasóinkat, hogy előfizetésüket és adományaikat a továbbiakban a követ­kező címre küldjék: Mrs. Ildikó Mikó, 15275 O’Connor, Allen Park, MI 48101. Telefon: (313) 388-6857. A szerkesztőség

Next

/
Thumbnails
Contents