A Kürt, 1989 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1989-11-01 / 11-12. szám
8. oldal 1989. november-december A magyarországi baptisták legutóbbi évtizedei The last decades of the Baptist Union of Hungary Az Európai Baptista Szövetség (EBF) Budapesten megtartott 10. kongresszusára egy angol—magyar nyelvű ismertető füzetet adott ki a hazai egyház Történelmi Bizottsága ,,A Magyarországi baptisták és nemzetközi kapcsolataik"címmel. Enyomtatvány 2 utolsó fejezetéből közlünk most részleteket. A háborús évek roppant pusztítása tapasztalható volt anyagi és szellemi tekintetben; egyházunk állományában és szemléletében. Isten kegyelme azonban hamar felébresztette a hívőket a mélységes gyászból és letargiából. A Szabadegyházak Szövetsége első kiadványában fölemelte a szavát az egyház és az állam szétválasztása, később a fakultatív hitoktatás mellett, a szabad államban szabad egyházak elv teljesüléséért. Közvetlenül a háború befejezése után az ország egész területén lendületes ébredés volt tapasztalható, mégpedig nemcsak a baptistákra, hanem minden evangéliumi szemléletű misszióra kiterjedően. Dr. Somogyi Imre így jellemezte ezeket az éveket a baptista misszióra nézve: 1946 az újjáépítés, 1947 a konferenciázás és 1948 a bemerítések éve. Valóban így volt! Az ország újjáépült a romokból, és köztük templomok, imaházak, egyházi célú épületek, prédikátori lakások. A második évben az iíjúsági kerületek egyidőben hét helyen konferenciáztak, és mindenütt legalább ezren voltak. Ezeken a konferenciákon sokan döntöttek a Megváltó mellett... 1948-ban minden korábbi rekordot megdöntő jubileumi konferencia volt a hazai misszió 75 éves évfordulójára. Ekkor alakult újjá a Történelmi Bizottság, ekkor került sor Balatonföldváron üdülő vásárlására; 1948 volt az utolsó ébredési év hazai baptista missziónkban. Egyetlen statisztikai mutatóként áll rendelkezésünkre a lelkipásztorok száma: 106 fő. A későbbiekben ez a szám tartósan csökkent, és 1966-ban mélypontra jutott. Az országos taglétszámot a negyvenes években két kitelepülési hullám apasztotta (németeké és szlovákoké). Kitelepültek fontos pozícióban álló prédikátorok (pl. Udvarnoki Béla /1897—/, a szeminárium új igazgatója). A gyülekezeteknek több munkása megingott, elhagyva Krisztus népét gazdasági érdekek, ritkábban ideológiai okok emlegetésével. Más hitvallású felekezetek is teret hódítottak. A század derekán 5000 főre becsülhető a csökkenő tényezők hatására elmaradottak száma. Az új megtérések, esetleges bevándorlás csak nagyon szerényen mérsékelte a zuhanásszerű csökkenést. Az ötvenes évektől egyházunkban fokozatosan erősödött az állam sokrétű korlátozó beavatkozása a gyülekezetek életébe. A fővárosban és a Nyírvidéki Egyházkerületekben lelkipásztorokat börtönöztek be, illetve internáltak. Sallay László (1881 — 1957) és Szabadi Gusztáv (1905—1981) börtönbe került. Internálták Margitai Lajos (1900—1976), Kun Lajos(1893—1988), Kalkó József (1917—1975) és Nyári István (1913—) testvéreinket... Az 1955 óta eltelt évtizedek értékelését megnehezíti az eltelt idők közelisége, a változásokban tapasztalható ellentmondás. Kétségtelenül pozitív előjelű változás volt a gondolkozásunkban beálló fordulat, az elfogulatlanság más felekezetek iránt; a hajlam az ökumenikus együttműködésre, sőt bizonyos társadalmi problémák felelős megoldásában való részvétel vállalására is. Koránt sem volt kedvező közösségünkre a hatvanas évek fokozott ateizáló törekvése, az ideológiai ellentmondás hangsúlyozása, a gyülekezeti élettel szembeni aprólékos állami ellenőrzés. Kárt okozott a missziómunka elhanyagolása és a lelki munkások között jelentkező bizalmatlanság. A vidéken élő szolgatársak magukra Az egész ország az újjáépítés lázában égett akkor. Hatalmas erőfeszítésekkel próbálta eltüntetni azokat a nyomokat, amelyeket a háború vésett az agyonbombázott Budapest kőarcára. Sőt! Olyan hatalmas építkezések jöttek, amelyek új színt hoztak a megszokott kép helyébe. Ilyen építkezés volt a Népstadioné is. ^ Grahanj Történetünk az üres arénába visz bennünket, ahol még soha nem rúgott labdába senki, ahol még soha nem zúgott a „hajrá magyarok!” Csak a kalapácsok meg az építőmunkások szava visszhangzik a lelátókon. De azért érdemes jobban körülnézni! Már csak azért is, mert akkor észrevehetjük, hogy az aréna közepén két ember térdel. Ott, ahol majd világhírességek toporognak később, hogy útjára indítsák a labdát, ez a két testvérünk is elindít egy „mérkőzést” — de azt nem gólra játszszák. hagyása, problémáik alábecsülése oda vezetett, hogy sok gyülekezetünk — elsősorban az ország keleti részén — válságos helyzetbe jutott. A gazdasági nehézségek miatt elvándorló lakosság elnéptelenítette a falvakat és bennük a gyülekezeteinket is. Az országban több baptista gyülekezet teljesen megszűnt. A megtérők és a miszsziómunkások száma hosszú ideig csökkent. Jelentkezők híján a szemináriumban néha egy-egy évfolyam elmaradt. 1984-től azonban több ifjú tanul a teológián, mint történelmünk korábbi évtizedeiben bármikor. Néhány helységben ott is megjelentek gyülekezeteink, ahol régebben nem voltak. Isten iránti hálával említjük Balatonszemes, Dunaharaszti, Eger, Salgótarján, Szentendre és Vác gyülekezeteit, ahol a második világháború után új gyülekezetek keletkeztek és imaházak is nyílottak... A hatvanas évek óta az országban mintegy száz ingatlanon építkeztünk; imaházakat, lelkipásztori lakásokat és intézményeket építettünk. A legnagyobb építkezésnek a szeminárium ingatlanán most zajló munkát mondhatjuk, amely az IBLA (International Baptist Lay Academy) tanulóinak ad otthont ez év őszétől. Az intézet a rüschlikoni szemináriummal áll kapcsolat„Űr Jézus!” — Te vagy az Uraknak Ura! Ez a stadion is a tied! Add, hogy ebben a stadionban egyszer majd a te dicsőségedet hirdethessék, és emberek ezrei döntsenek melletted!” Az imádság talán pár méterre sem hangzott a nagy zajban. De a kegyelem királyi széke előtt meghallgatást nyert! igaz, több mint 30 év után. De Isten nem felejtette el, hogy azt a stadiont valakik az ő kezébe tették le! És válaszolt. Pedig az az ima akkor nem csak a buzgóság imája volt. A kettő közül, aki ott imádkozott, az egyik kétszer is megjárta a börtönt a hite miatt. A jövő látomása volt az, az Istenbe vetett élő hit és reménység látomása. Többek között erre volt válasz számomra a Népstadion kilencvenezres tömege! Mert az Úr meghall imát... Még akkor is, ha az a két testvér már nincs itt közöttünk. Kalkó József testvér az Űr Jézussal van, Cserepka János testvér pedig 10000 kmnyi távolságban végzi misszionáriusi munkáját Kanadában. ifj. Kulcsár Tibor ban. EBF—Budapest Sportcsarnok 1989. júl. 26—30. Imameghallgatás — Prayer hearing —
