A Kürt, 1989 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1989-11-01 / 11-12. szám
IX. ÉVF., 11—12. SZÁM, 1989. NOVEMBER—DECEMBER VOL. 9., NO. 11-12, NOV.—DEC., 1989 Published bi-monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC „Jöjjön el a Te országod” Az év utolsó két hónapjában három ünnepet jelez a naptár: Hálaadás Napja, Advent és Karácsony. A Hálaadás Napja az Egyesült Államokban hivatalos munkaszüneti ünnep, melyet minden év novemberének utolsó csütörtöki napján tartanak. E nemzeti ünnep eredete az 1620- as évekre nyúlik viszsza, amikor a hitük miatt szülőföldjükről, Angliából elűzött puritán zarándokok (Pilgrim Fathers) Amerikában letelepedtek. A reformációt követően (1517) ugyanis Európában, a bibliai igazságokra ráébredt, hitre jutott tömegek szinte minden országban szembetalálták magukat az államhatalommal öszszefonódott egyházak tekintélyüket féltő hierarchiájával és kegyetlen üldözésével. Sokaknak kellett elmenekülniük és új hazát keresniük.* A Mayflower hajón Amerikába érkező pilgrimek minden év őszén hálát adtak Istennek a szabadságért, a föld *Ismert lény, hogy a Svájcból és Dél-Németországból menekülő anabaptista elődeink is az üldözöttek között voltak. Közülük sokan éppen a történelmi Magyarország területén kaptak átmenetileg közjogi védelmet. Ez a tolerancia az akkori Európában példa nélküli volt. Erdélyben például Bethlen Gábor fejedelem hozatott törvényt a hitük miatt üldözöttek védelmében, az 1622-ben megtartott kolozsvári országgyűlésen. Ez a törvény néhány évtizedik vallásszabadságol, felekezeti egyenjogúságot és adómentességet biztosított az oltalmat keresőknek. A történelem az élet tanítómestere, aki bölcs, okulhat belőle... Your kingdom come — terméséért, és megemlékeztek vándorlásuk nehéz éveiről, otthon maradt, üldözött hittársaikról. Ugyanakkor erős elhatározással újból fogadalmat tettek Isten előtt, hogy a Szentírás lesz továbbra is életük vezérfonala mindaddig, míg meg nem érkeznek zarándokújuk végső céljához, a mennyei hazába. A pilgrimek kora óta több mint 350 év telt el. Hányán kényszerültek azóta is hozzájuk hasonló módon elhagyni szülőhazájukat és keresni idegenben szabadságot és védelmet. Kedves magyar honfitársam, bizonyára neked is megvan a saját történeted, talán keserű emléked, amely hazádtól messze kényszerített. Kérlek, végy példát a Zarándok Atyáktól és ezen a hálaadónapon te is emlékezz meg imádságodban mindazokról, akik hitük és meggyőződésük miatt szenvednek, bárhol is éljenek a világon. Adj hálát azért, hogy te szabad országban élhetsz, de ne feledkezz meg szülőföldedről, és otthagyott szeretteidről és hittestvéreidről. Ha teheted, anyagi erőddel, lelki bátorítással segítsd a menedéket keresőket. Ne feledd, te is jövevény és menekült voltál... Ugyanakkor fogadd meg Pál apostol tanácsát, aki ezt írta egyik fiatal munkatársának: „Arra kérlek, mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes kegyességben és tisztességben.” Bármilyen körülmények között is élsz, jómódban vagy szegénységben, itt vagy bárhol a világon, ne feledd el, amit az első pilgrimek is vallottak: „Nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük...” (Zsid 11:24) Mert menekülhet az em-Mészáros Kálmán
