A Kürt, 1989 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1989-09-01 / 9-10. szám
VIII. ÉVF., 9—10. SZÁM, 1988. SZEPT.—OKT. VOL. 8., NO. 9—10, SEPT.—OCT., 1988 Published bi-monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC „NE HAGYJATOK NYUGTOT NÉKI!”--------------------------------------------------------------------(Ésaiás 62:7)-----------------------------------------------------------------------Nem szeretjük, ha sürgetnek bennünket. Az emlékeztetés is séni önérzetünket, mert szégyelljük, hogy valamit mi is elfelejtettünk. Ésaiás tudja, hogy az Úr nem olyan hiú, mint mi. Azt mondja: emlékeztessétek az Urat, sőt, „ne hagyjatok nyugtot Néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet a földön” (És. 62:7). Emlékeztetni Őt ígéretére újra és újra. Szüksége van erre Istennek? Elfelejtette volna, amit igén? Nem hiszem. Akkor miért a próféta felszólítása a szüntelen való imádkozásra, az Úr emlékeztetésére? Ha újra és újra emlékeztetjük Őt, ha nem hagyunk nyugtot Néki, ez azt jelenti, hogy nem felejtettük el, hogy ígért nekünk valamit, másrészt azt is kifejezi, hogy fontosnak és szükségesnek tartjuk az Ő ígéretének beteljesedését. ígért nekünk is egyet-mást az Úr. Nem kaptuk meg. Hiányzik egyáltalán? Először örültünk az ígéretnek. Aztán megvoltunk nélküle is. S mert nem tartottuk olyan fontosnak: nemigen emlegettük, s lassan el is felejtettük. Ha nem emlékeztetjük az Urat, ha nem erőszakoskodunk kéréseinkkel, ez nem föltétlenül az érett, higgadt keresztyénségünk jele, de sokkal inkább a közömbösségünké és magunkra maradottságunké. Emlékeztessük ígéreteire! Vagyis, emlékezzünk, mit is ígért nekünk, s fejezzük ki meg-megújuló imádságainkkal, hogy fontos az nekünk Jelenlétét, oltalmát ígérte például nekünk, amikor 1981 novemberében elindultunk, hogy az amerikai magyar misszióban munkálkodjunk. Most, 7 év után elmondhatjuk: velünk volt, oltalmában megtartott valóban, s jelenlétére nagyon is szükségünk volt. Erőt is Ő adott a sokrétű szolgálathoz. Nemcsak nehéz hétköznapjaink voltak, de felejthetetlen ünnepélyeink is, nem is szólva a gyülekezetnek és nekünk is erős próbát jelentő, ám mégis nagyszerű tábori konferenciákról. Feladatainkhoz adott az Úr jó munkatársakat, mint pl. Somogyi Gábor gyülekezeti vén, Krasznai Béla karmester, vagy az örök ifjú Werle Henrikné, s ha másokat nem említek név szerint, az csak a helyszűke miatt van. Az Úr tette lehetővé, hogy Imaházat vehettünk 1983-ban, s hogy a Tábor 25. éves jubileumára (1985) közös összefogással, de főleg a Kuti család munkájával 200 személyesre bővíthettük a tábori étkezőt akaró népnek az Úr. Hála Néki, menyegzőket, bemerítéseket, gyermekbemutatásokat tarthattunk, méghozzá jóval többet, mint temetést. Nemcsak elmentek közülünk, de érkeztek is közénk űj hazát, s gyülekezetei kereső testvérek. Dicsekedni nincs okunk, de hálát adni igen, és megemlékezni arról, hogy ígéretét megtartotta az Úr. S ha eddig meghallgatta imádságainkat, azt fogja tenni ezután is. Emlékeztessétek tehát továbbra is ígéreteire, ne hagyjatok nyugtot Néki! Áldásait tapasztalni fogjátok továbbra is! Mivel nemigen volt a 7 év alatt olyan száma lapunknak, A Kürt-nek, amelyben nem írtam volna valamit, most, a Lelkipásztor Csereprogram keretében belül végzett külszolgálatom végén hadd vegyek alkalmat arra, hogy elköszönjek az olvasóktól is. Feleségemmel, akivel e különleges szolgálat terhét mindig megoszthattam, s fiaimmal együtt, akik e 7 év örömét és gyötrelmeit akaratlanul is viselni fogják talán egy életen át, sok szeretettel köszöntünk mindannyiótokat. Dr. Heijeczki Géza Sok szép napot adott e maroknyi élni A 28. Rámái Bibliai Konferencia résztvevőinek egy csoportja Dr. Heijeczki Géza
