A Kürt, 1989 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1989-07-01 / 7-8. szám
1989. július—augusztus 11. oldal Vendégjárás Detroitban — Visitors in Detroit — Még alig múltak el a sötét, hosszú téli napok, máris, mint a tavasz virágai, színes események kezdtek kibontakozni gyülekezetünk körében. Ez a vendégjárás búcsúval kezdődött, mert a több mint egy éves ittartózkodás után Dézsi Naomi, sok lelki élménnyel meggazdagodva, a viszontlátás reményében hazarepült Braziliába. Nem sok idő múlva gyülekezetünk örömére egy ifjú testvér az óhazából költözött hozzánk. Herjeczki G. Dávid gyámhatósági engedéllyel nagyszüleihez költözött és itt folytatja iskolai tanulmányait. Gyülekezetünkben jelenléte máris újabb fiatalos lendületet hozott. Mi viszont, mint plántát az Űr házában, igyekszünk mindenben támogatni. Egy néhány héttel ezelőtt lelkipásztorunk elsőszülött gyermeke, Heijeczki Ildikó jött el, hogy nyári szabadságidejét kedves szüleivel itt tölthesse. Nemcsak szüleinek segítségére, hanem gyülekezetünknek is örömére. Ildikót ezúton is szeretettel köszöntjük. Vendégeinket szokásos havi teaestéinken is köszöntöttük, kívánva, hogy az itt tartózkodás testi-lelki felüdülést jelentsen számukra. A vendégek sorát Bányai Jenő, kedves felesége (Budapest) és Marosi Béla (Cleveland) testvérek folytatták. Bányai testvért, mint a Budai Gyülekezet tagját, a Budapesti Központi énekkar megalapítóját, és hosszú időn át karvezetőjét köszöntöttük körünkben. Bányai testvérék egy féléves látogatáson vannak itt, az Egyesült Államokban, Dayton, Ohioban, mint Véghső testvémő vendégei. Marosi testvér pedig autójával hozta és vitte őket. így tölthettek velünk is egy kedves hétvéget, amelyen Bányai testvér nemcsak az Ige időszerű üzenetét hozta számunkra, hanem értékes egyháztörténelmi beszámolókat is tartott. Ez időszakban nemcsak vendégek fogadásában volt részünk, hanem magunk is voltunk vendégségben egy windsori miszszió úton. A windsori Magyar Református egyház ökumenikus templomi hangversenyt rendezett. Az Erdélyből származó Horváth Loránd lelkipásztor egy marosvásárhelyi kedves hagyományt próbál itt is meghonosítani. Valamelyik pünkösd utáni vasárnap, ez esetben június 11-én, összehívta a windsori és detroiti magyar egyházakat arra, hogy minden gyülekezet a néki adott kegyelem szerint Megváltó Urunk nevének közös magasztalására szolgáljon. Akik elfogadták a szívélyes meghívást, összejöttünk és hitet tettünk arról, hogy valamennyien egy Lélekkel itattattunk meg és mindannyian a Szentlélek vezetése alatt szolgálunk társadalmunkban. Ez az ökumenikus templomi hangverseny újszerű kezdeményezés volt gyülekezeteink számára. Az volt a közös óhaj, hogy ezt folytatnunk kell. A 98. zsoltár elhangzása után ének és zene quartettek, kórusok, fuvola és hárfa, majd cselló és hárfa duettek, hárfa és ének szólók váltakozva hangzottak el. Végül, hogy minden jelenlévő tevőlegesen is részt Egy késő nyári délutánon fűnyírás közben leptek meg a kérdéssel: elvállalnám-e Magyarország képviseletét egy ősszel rendezendő ifjúsági találkozón az USA-ban. Elkezdtem mérlegelni: negyedikes gimnazista vagyok, három hét kiesés lehet, hogy pótolhatatlan mulasztásokat jelent majd és az egyetemi felvétel immár nincs is olyan messze... Aztán imádságban kértem az Űr tanácsát — és elindultam. Az út október 17-én kezdődött és november 18-án érkeztünk vissza. Magyarországról ketten vettünk részt ezen a találkozón, amelynek szó szerinti fordítása: „Fiatal Baptista Társakat” jelent. A világ különböző pontjairól gyűltek össze 15 és 25 év közötti fiatalok, hogy részt vegyenek ebben a munkában. Képviselve volt: Salvador, Haiti, Fülöpszigetek, Magyarország, Lengyelország, USA, Zaire, Puerto Rico, valamint kambodzsai és eritreai (Etiópia) menekültek, akik már az USA-ban élnek. New Yorkba érkeztünk meg mi, tengerentúliak, és családoknál töltöttünk egy éjszakát. Külön köszönetét kell mondanom a New York-i magyar baptista gyülekezet egyik családjának, Háló Barnabás testvérnek és családjának, mert ismeretlenül is olyan szeretettel fogadott és vett körül bennünket, mintha régi jó ismerősök lettünk volna. Másnap mikrobusszal elindultunk Grotonwoodba. Ez tulajdonképpen egy baptista tábor, illetve konferenciaközpont Massachusetts államban. Itt töltöttünk pár napot, ami alatt ismerkedtünk a résztvevők országainak történelmével, jelenlegi helyzetével. Megismerkedtünk egymással és a feladattal is, amelyet el kellett végeznünk a három hét folyamán. Az út legfőbb célja: kapcsolatok építése kelet és nyugat, észak és dél között; megismerni egymás országát, annak kultúráját, jelenlegi helyzetét. Megosztani hitünket, együtt dolgozni, imádkozni és nem utolsó sorban a békéért küzdeni. Mert hogy ha két fiatal közösségre találhat egymásban, mint pl. egy amerikai és salvadori, akkor van remény arra, hogy ezek között az országok között is béke legyen... Az első napokban meglátogattuk a bostoni városházát, ahol egy képviselő fogadott benvegyen az Úr nevének dicséretében, egy rövid éneket tanultunk, amit záró énekként nagy lelkesedéssel közösen énekeltünk. Végül a helyi gyülekezet női köre az alagsorban nagyszerű szeretetvendégségben részesítette a jelenlévőket. Időközben megérkezett a nyár, a nagy vakáció ideje. Igyekezzünk ne csak a testi kikapcsolódásra, hanem a lelki felüdülésre is. Próbáljuk meg, hogy hasznosan, lelki környezetben töltsük nyaralásunkat. Erre a rámái és a chicagói konferenciák kiváló alkalmakat nyújtanak. nünket. Személy szerint mindannyiunknak egy tiszteletbeli oklevelet nyújtott át, elismerve munkánk fontosságát, kifejezve támogatását. Nagy dolog az, hogy hivatalos állami szerv is kinyilvánítja megbecsülését és szabad utat enged munkánknak. Pár napos együttlét után a három csoport elindult háromfelé, hogy mintegy négy különböző várost látogasson meg. így összesen a három csoport 12 helyen fordult meg, s minden városban 3 napot töltöttünk. Az elszállásolást, ellátást a helyi baptista gyülekezetek vállalták, így kettesével voltunk egy családnál. Gyülekezetekben tettünk bizonyságot, beszéltünk országunkról, iskolákat, gimnáziumokat és egyetemeket látogattunk meg; újságban, némelyek televízióban válaszoltak a kérdésekre. Az „átlag amerikai” keveset tud Európáról, missziói életéről, nemhogy a régmúlt történelméről. De nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgattak bennünket... Meglátogattunk olyan szeretetházakat, amelyek hetente kétszer-háromszor meleg vacsorával látják el az utca emberét, azt, akit már a drogok (gyógyszer, kábítószer) vagy az ital szinte állattá züllesztett. Az embernek először testi táplálékra van szüksége, ha éhes, azután lelkire. Az utolsó négy napból kettőt Grottonwoodban az erdőben töltött mindhárom csoport, további kettőt pedig Oceanwoodban: ez szintén nyári konferenciai központ. Táborhely az Atlanti-óceán partján. Az utolsó úrvacsoránk nagyon érdekesen ment végbe. Mindenki tört a kenyérből, odavitte valakinek, megköszönve annak az embernek a jelenlétét, elmondta, miért jelentett számára sokat a másik. Ennek az utolsó úrvacsorának a fénye mellett indultunk el utolsó közös szolgálatunkra, mikor is 300 fiatalnak mutatkoztunk be, tettünk bizonyságot, s kértük, hogy imádkozzanak értünk, tegyenek meg ők is minden tőlük telhetőt a békéért, az evangélium terjedéséért. Bár a búcsú mindenki számára nehéz volt, éreztük, minket az Űr maga kapcsol össze. Ennek a reményében váltunk el, és tervezzük a következő találkozót. Fazekas Zsuzsanna Budapest-Wesselényi u. Mikó Ildikó Ifjúsági konferencián az USA-ban Youth Conference in the USA
