A Kürt, 1989 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1989-07-01 / 7-8. szám
1989. július—augusztus 3. oldal „Jézus Krisztus a mi reménységünk — Jesus Christ is our Hope — Luis Palau és Cliff Richard evangélizált a Budapest Sportcsarnokban Több mint 10000 ember — többségükben fiatalok — vettek részt április 8-án azon a Budapest Sportcsarnokban megrendezett evangélizációs összejövetelen, amelyen Luis Palau utazó evangélista, Cliff Richard, a világhírű énekes és a Jubilate együttes hirdették sajátos módon az Luis Palau utazó evangélista evangélium jó hírét. Ezt az alkalmat a SZÉT gyülekezetei, köztük a baptisták szervezték, természetesen fölkínálva az együttműködés lehetőségét a többi protestáns egyház lelkészeinek és katolikus hittestvéreiknek is. A sportcsarnok hatalmas eredményhirdető tábláján a következőt lehetett olvasni: „Jézus Krisztus a mi reménységünk” és „Mindig van remény”. Ezt az élő reménységet fogadta azon az estén szívébe több mint 400 lélek, akik az igehirdetést követő meghívásra jöttek előre. Luis Palau, argentínai származású, nemzetközileg jól ismert evangélista, kifogyhatatlan energiájú, őszinte és éleslátású szónoka az evangéliumnak — olvassuk a Békehírnök ismertetésében. Eddig 40 országban több mint 6 millió embernek hirdette az igét. Rádión és televízión keresztül sok száz millió emberhez vitte el a Jézusról szóló örömhírt. Munkatársaival együtt elhatározták, hogy a világ minden népe számára hallhatóvá teszik Isten igéjét. Budapesten Luis Palau a fiatalokkal telt sportcsarnokban József történetéről beszélt, akit rabszolgának adtak el testvérei. Szólt arról, hogy a kísértések között is megállhat az ember becsülettel, tiszta lélekkel, még ha megalázott rabszolgaként él is, de hűséges tud maradni Isten törvényeihez. „Ami itt történik, az valami más, mint amit megszoktunk” — írja egy résztvevő a Nők Lapja hasábjain. „Luis Palau a legkisebb félmondatával is kezünkbe adja a döntést — magunk felől. Mert pontosan tudja: lelkünk nagyobbik felén nem veheti át az uralmat bűntelenül sem állam, sem egyház, sem ... egy prédikátor. Csak azt érzem, miközben felelni próbálok magamban a színpadon elhangzó kérdésekre, hogy lassan elalszik a gyanakvásom. Nem azt érzem, hogy használni akarnak — tőlem idegen érdekekért, mások céljaként. Könnyű leszek, és felszabadult, egyszerűen attól, hogy érzem: a döntés az én kezemben van. Elmehetek innen, vagy megtérhetek. Senki nem kérheti rajtam számon a következtetéseimet. Hisz belső ügyeimben csak én dönthetek.” Cliff Richard, az evangélizáció másik fontos előadója, mintegy harminc évvel ezelőtt tűnt fel az angliai ritmusos gitármuzsika kedvelőinek színes táborában. „Nevét a mai 30-40 évesek éppen úgy ismerik, mint az ifjú generáció. Énekének, zenéjének stílusa változott az évtizedek során, de népszerűsége nem — legfeljebb növekedett. A most 47 éves világhírű éne-Különösen a fiataloknak életük során még rengetegszer kell dönteniük. Nagyon fontos kérdések például a következők: Tovább tanuljak, és ha igen, mit? Milyen szakma felel meg legjobban képességeimnek? Ki legyen a házastársam? Életünk minden döntése között azonban a legfontosabb az, hogy mit teszünk Jézus Krisztussal. Talán már döntöttél, Jézus Krisztus Urad és Megváltód. Talán még nem határoztál. Sohasem felejtem el azt az éjszakát, amikor magasan fent az argentínai Andokban egy nyári táborban eldöntöttem magamban a kérdést. Szerettem a táborozást, a játékokat, a történeteket, az éneklést, a kirándulásokat. Még Frankkal, a vezetőnkkel is meg voltam elégedve. Nemsokára rájöttem azonban, hogy esténként, amikor eloltottuk a villanyt, felkeltette az egyik fiút, és egyik kezében a Bibliával, a másikban )) kés 1958 óta lép fel rendszeresen. Ha volt sikeres gazdag ember a világon, akkor ő az volt... Egészen addig, amíg Isten „szemgyógyító írral kente meg szemeit, hogy lásson.” (Békehírnök) Életének erről a döntő pillanatáról így vall: „Tudtam, hogy valami nincs rendben az életemben, s ezen változtatni akartam. Egy éjszaka feküdtem az ágyamban, és egyszerű szavakkal elkezdtem imádkozni, hogy Jézus lépjen be Cliff Richard életébe, mentse meg, és irányítsa őt... Azért vagyok keresz-Cliff Richard énekes tyén, mert Jézus, Isten fia, meghalt értem, s már nem félek a haláltól. Eggyé forrt életemmel, s boldog vagyok”. (Folytatás a 4. oldalon) zseblámpával elvitte sétálni. A csillagos ég alatt beszélgettek Jézusról. Bár tudtam, hogy bűnös vagyok és szükségem van az Űr Jézusra, a Megváltóra, nem akartam senkivel sem beszélni róla. Minden éjjel megkönnyebbülten fellélegeztem, amikor vezetőnk valaki mást választott. Tudtam viszont, hogy egyszer rám kerül a sor. Végül már minden fiú beszélt Frankkal, és amikor utolsó este bejött a sátorba, tudtam, hogy értem jön. Úgy tettem, mintha aludnék, reméltem, hogy elmegy, de ez sem használt. — Gyere, Palau — mondta — kelj fel. Akkor még nem tudtam, de ez lett az egész táborozás legnagyszerűbb éjszakája. Kimentünk és leültünk egy kidőlt fatörzsre. Az eső minden pillanatban eleredhetett. — Luis — kérdezte Frank, keresztyén vagy? Tudta, hogy szüleim hívők, és mindig tudtam, mit kell mondani, az éneke^ Luis Palau: Életünk legfontosabb döntése The most important decision of our Lives
