A Kürt, 1989 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1989-05-01 / 5-6. szám

8. oldal 1989. május—június IDŐSEBB ASSZONYOK — Older women — T~ ! Figyelmeztető előjelekj s — Warning Sings — • Titusz 2:3-5 IV. Mi nagy tisztelettel vagyunk a Biblia, mint Isten Szava iránt. Figyelmesen olvas­suk, tanulmányozzuk, és igyekszünk a be­lőle tanultak szerint élni. Fáj, amikor cinikus meg­jegyzéseket hallunk róla. Ezért is fontos, hogy az ötödik vers utolsó sza­kaszát jobban szemügy­re vegyük. „Ne gyalázzák miat­tuk az Isten igéjét.” Először is azt kell megjegyezni, hogy a „miattuk” hiányzik az eredeti szövegből. A Károli fordítás pon­tosabban közvetíti a görög értelmét: „hogy az Isten beszéde ne káromoltassék.” Az új fordítás azt sugallja, hogy a fiatal asszonyok esetleges helytelen élete hoz gyalázatot az Isten szavára. E cikk írójá­nak az a véleménye, hogy ez a fordítás fi­gyelmen kívül hagyja a tágabb kontextust. A 3-5. versek címzettjei az idősebb asszo­nyok, akiket Titusz arra fog buzdítani, hogy tekintsék szolgálatuknak fiatalabb társaik jóra való tanítását. Az előző ré­szekben már írtam az idősebb asszonyok­kal kapcsolatos bibliai elvárásokról, és arról is, hogy mi az a terület, ahol a fenti szakasz buzdítása nyomán hasznos segít­séget nyújthatnak a fiatalabbaknak. Az 5. vers utolsó szavai a helyes motivációra fi­gyelmeztetnek, minek hiányában a bajok csak halmozódni fognak. Legyünk óvatosak a kritikával! Az, hogy én másként csináltam bizonyos dolgokat és eredményes voltam, nem jelenti, hogy az az egyetlen járható út. 20-30 év nagy | Édesanyámnak I Anyám, te szenvedésből élő asszony, ( • ki adtál nékem földi életet, l — hogy szemedből bús könnyeket fakasszon —J | e drága eszközt köszönöm neked! j i Ezzel lehettem én csak részesévé j i egy másik Életnek, amely örök, ^ j s te tetted sorsom addig jóvé, széppé, r | míg vártad azt, hogy lassan felnövök. ■ : Mit életedből adtál énnekem, : — szegény vagyok — meg nem fizethetem, 5 5 csak köszönöm, s az Úrnak adok hálát; i i anyák napján pedig köszöntelek: i } „Kimondhatatlan szereteted árát, j \ Ki éltét adta, Az fizesse meg!” j í Balogh Miklós, 1958 f idő; sok minden másként van manapság mint régen volt. A tanácsainknak időtál­­lóknak kell lenniük; és az a legbiztonságo­sabb, ha azokra a területekre szorítkozunk, amiket a Biblia tart fontosnak. Hogyan lehetséges az, hogy Isten Szavá­ra gyalázatot hozzon egy hívő? Róm 2:21-24 szerint, amikor mást élünk, mint amit tanítunk, akkor okot adunk a világi embernek arra, hogy Isten nevét ká­romolja. Mert a hitetlen így gondolkozik. Okot keres, hogy a maga istentelen élet­módját igazolja. A hívők közössége a szentek közössége. A megváltás mindig egyéni, de a gyümöl­cseivel a hívők közössége is gazdagodik. Családok is megújulnak. A Biblia hitelén esik csorba, ha ez nem így van, és ezt a világ hamar észreveszi. A Szentlélek Isten idősebb nőtestvéreinket azzal bízta meg, hogy a fiatalabbak életében ezt megelőzni igyekezzenek. A szolgálatuk célja az le­gyen, hogy a gyülekezet és a rájuk bízot­tak életében az Isten Beszéde hitelesnek bizonyuljon. Isten Szavát gyalázat éri tehát, amikor a hívők közössége mást él, mint amit tanít, és amikor nincs, aki „egészséges tanítással” (lásd, 1. rész) segítséget adna az arra szoru­lóknak a vallott igazságok megéléséhez. Hadd adjak egy példát arra, hogy idő­sebb nő testvérek hogyan segíthetik a fiata­labbakat. Hallják, hogy János és Marika házat készülnek venni. János eddig is sokat dol­gozott, de a jövő héttől belevág egy má­sodállásba is. Egy nőnek, aki maga is át­ment hasonló helyzeteken ennyi elég is hogy tudja, ez nem lesz könnyű. Marika későig fennmarad majd, hogy legalább akkor lássa Jánost, amikor az holtfárad­­tan hazaér a munkából. A gyerekek neve­lése szinte teljesen az anyára marad. Helyes a tervük? Nem tenné meg egy olcsóbb ház is? Mért nem építkeznek in­kább? Ezek a kérdések — bár van alap­juk! — már nem segítenek a fiatalokon. De Marikának szüksége lesz majd valaki­re, aki meghallgatná (és meg is értené a helyzetét!), akinek elsírja magát (és együtt­­érezne vele!), aki néha vigyázna a gyere­kekre, hogy ő is kiléphessen a házból. Ki más segíthetne, mint egy tapasztalt nőtest­vér? Aki azt gondolja, hogy ez nem egyike a legfontosabb szolgálatoknak, amit ma valaki a gyülekezetben végezhet, az a hol­don él! A Szentírás és a józan ész is azt diktálja, hogy erre a munkára idős(ebb) nőtestvéreink hivatottak. Novák József (Los Angeles. Alhambra) Földönjártakor az Űr Jézus megígérte tanítványainak, hogy mire az egész vilá­gon ismertté válik az evangélium, vissza­jön az övéiért. Már Péter apostol idejében voltak, akik így gúnyolódtak: „Hol van az ő eljövetelének ígérete?...” (lPt 3:4). Holott akkor még nem gondolhatták, hogy az egész világon hirdettetik az evan­gélium. Ma már elmondhatjuk: nincs a Földön olyan ország, ahol ne hallottak volna az örömhírről. „Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden nép­nek; és akkor jön el a vég”. (Mt 24:14). Mégis, mintha egyre késne eljövetelével a mi Urunk. Nehéz a várakozás. Ezért ajánlotta az Úr Jézus, hogy né­hány jelet tartsunk szem előtt, melyek megerősíthetnek, ha ellankadnánk. Téve­dés lenne azonban azt gondolni, hogy a hívő feladata a jelek fürkészése, kutatása. A mi küldetésünk az evangélium hirdeté­se, a jelek csak figyelmeztető eszközök, hogy tekintetünket a világ dolgairól a mennyeiekre tereljék; viszont nélkülözhe­tetlenek, hogy ébren tartsák szívünket. Minderre azért van szükség, mert a ke­­resztyénség hamar „feltalálja” magát eb­ben a világban, és erejét gyakran földi, múlandó célok szolgálatára fordítja. Pedig az Eklézsia feladata elsősorban nem az, hogy a földet otthonossá tegye, hanem hogy az eljövendő világra mutasson: nincs itt maradandó városunk, hanem „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakozik”. Krisztus szerint lesznek események, me­lyekből következtethetünk az ő érkezésé­nek közelségére. Az alábbi néhány „előjel­lel” nem bizonyítani szeretném, hogy ebben az évszázadban fog eljönni — mint egyesek teszik — hanem vigyázásra szeret­nék buzdítani mindenkit, akik talán túlsá­gosan is könnyelműen veszik küldetésü­ket, idejüket. Az alábbi igehelyek próféciái teljesed­nek be napjainkban: 1. Lk 21:26 — világméretű félelem tart­ja rettegésben az emberiséget egy lehetsé­ges atomkatasztrófa miatt. 2. Lk 21:10, 25b — világméretű gazda­sági, politikai, erkölcsi, ideológiai tanács­talanság, zűrzavar. 3. Lk 21:9, Mk 13:7 — egyre jobban terjedő erőszak, bűnözés, terrorizmus, maffia, anarchia (Mt 24:12). 4. Lk 21:11 — szaporodó katasztrófák, radioaktív szennyezés, elsivatagosodás, Novak József

Next

/
Thumbnails
Contents