A Kürt, 1989 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1989-05-01 / 5-6. szám

IX. ÉVF., 5—6. SZÁM, 1989. MÁJUS—JÚNIUS VOL. 9., NO. 5—6, MAY—JUNE, 1989 Published bi-monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC VESZTEK ERŐT... — You Will Receive Power (Act. 1:8) — A Szentlélek ajándékával kapcsolatban divatos mindig különleges jelekre és képes­ségekre hivatkozni. Saj­nos a legtöbbször úgy, hogy a hangzatos elbe­szélések mellett a keresz­tyéni életnek a legele­mibb mértékét sem érik el a „bizonyságtevők”. Alázattal, de a leghatá­rozottabban írhatom le, hogy megadatott megis­mernem valamit az aján­dékokból. Ezúttal mégis inkább a keresztyéni élet elsősorban fontos igazságaira kívánom terelni a figyelmet. A bibliai történelem gazdag szemléltető példákban olyan erők megnyilvánulásával kapcsolatban, amelyek emberi képesség­ből nem eredtek, nem eredhetnek. Vala­kinek a lelke is dolgozott bennük. Jézus Megváltónk, tanítványainak rosszallólag mondta: „Nem tudjátok, kinek a lelke van bennetek.” Negatív példák. Saul, a király. A gonosz lélektől gyötretve Dávid ellen fordul és dárdájával át akarja ütni. Ördöngős a Gadarénusok földjén. Láncokkal, bék­lyókkal nem tudták lekötözni. A tisztáta­lan lelkek tartották hatalmukban. Az egész vidék rettegett tőle. Pál apostol önmagával vívott harcában nyomorultul érzi magát, mert a bűn tör­vénye rabul ejti és nem teheti, amit akar, hanem azt teszi, amit nem akar. Mindnyá­junkra érvényes szabály: A saját emberi erőnk mellett, vagy felett, transzcendens erők hatalma alatt élünk. Vagy a jó, vagy a gonosz uralkodik felettünk. Debrecenre emlékezve hivatkozom egyik bizonyságté­telemre, amelyben elmondtam, hogy ezen a földön nem abban van a legnagyobb különbség, hogy milyen politikai, gazda­sági rendszerben élünk, hanem abban, hogy kinek a lelke van bennünk. Kitől függünk. És ez, bizony a világnak ezen a táján is igaz. A Krisztus előtti pogányok is ismerték e két erő harcát, de nem volt, nem lehetett világos ismeretük. Jézus, Megváltónk hozta el a teljes igazság isme­retét. Ő a tiszta erő forrását a Szentiélek­ben határozta meg. Nekünk ehhez az erő­forráshoz kell folyamodnunk. Még így is lehetünk nagyon is különböző állapotban. Lehetünk gyengék a hitben. Akiket tej­nek italával kell táplálni, mert nem bírják el a mélyebb igazságokat. Sajnos túl sok a közhely, az elemi, általános igazságok em­legetése a tanításokban is, holott ma éret­tebb teológiai és tapasztalati igazságokban is bővölködünk. Ezért van aztán, hogy sokakat ide és tova hajt a tanításnak akár­mi szele. A tévtanítók sikeres korát éljük. Oláh Lajos Pedig ami újabb, nem mindig jobb is. Pál azt ajánlja Timótheusnak, hogy maradjon meg azokban, amiket tanult. I.Tim. 4:16. Lehetünk erősek. Efézus 6:10. Korunk nagy problémája, hogy a hatá­sok özöne zúdul ránk. Valamennyi meg­egyezik egy közös célban. A politika, a reklám, a vallásos hatások, a szórakozta­tó ipar, mind meg akar ingatni szilárd ön­magunkban, hogy a saját befolyása alá vonjon. Kivétel nélkül önző, a legtöbbször anyagi céltól vezérelve. Jaj annak, aki el­veszti önmagát. Lelkileg, testileg, anyagi­lag kifosztva magára marad. Álljatok elle­ne az ördögnek — ahogy Jézus Urunk is tette — és elfut tőletek. „Ha férfi vagy, légy férfi, legyen elved, hited!” (Petőfi) Erősek feladatok elvégezésére. Csak megállni a hitben sem csekély dolog. Leg­többször saját hitsorsosaink is megmoso­lyognak, elfordulnak. Pedig munka is vár reánk. Igazán sok szép példáját látjuk a szolgálatoknak, áldozatoknak. És mennyi volna még amit el kellene végeznünk. Deb­recenben, abban a szép, nagy gyülekezet­ben mondottam, hogy több volt az el nem végzett munka, mint máshol a feladat, ami egy pásztorra vár. De ott tapasztal­tam meg azt is, hogy az elvégzett munka nem fáraszt, felüdít, az el nem végzett munka terhe merít ki igazán. Amikor Pál apostollal magam is vallom, hogy minden­re van erőm a Krisztusban, azt elsősorban úgy értem, hogy mindent ővele, őáltala. És nála nélkül semmit. Amit az ő Lelke ál­tal teszünk, az olyan eredmény, amin a pokol kapui sem vesznek diadalt. Nála nélkül minden kár és szemét. Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljön reátok és lesztek nékem tanúim. Ez a legnagyobb kiváltsága a hívőnek. Az ő Leikével való találkozás jeladás, felszólí­tás a munkára, a szolgálatra. És boldog az a szolga, akit az ő ura munkában talál. Isten élő Lelke jöjj és indíts, mert az arat­­nivaló sok és az arató kevés. Oláh Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents