A Kürt, 1989 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1989-03-01 / 3-4. szám

1989. március—április 9. oldal Tengeren innen, tengeren túl — This side of the Sea, and over the Ocean — Mindig gazdag élményt jelentett számom­ra, ha az otthonomból kilépve belekerülök az emberek forgatagába. Élvezettel figyelem és ta­nulmányozom mindazt, ami körülöttem történik. Amiben azonban most volt részem, az több, mint csak „kilépés az otthonomból”. Az utazá­som célja a tengeren túl élő és szolgáló gyermeke­im látogatása Amerika földjén, akiket közel három éve nem láttam. Az izgalmas és fáradságos út nem fékezte le bennem azt a boldogító hajtóerőt, a szeretet erejét, ami minden akadályt, félelmet legyőz! 1988. november 24-én érkeztem Cleve­­landba, a találkozás öröme felejthetetlen élmény volt. Három kis unokám nagy cso­kor szegfüvei futott karjaimba. Az igazi örömnek ez csak egyik fele. A másik ráadás. Az amerikai magyar testvérekkel való talál­kozás, ami a clevelandi gyülekezet tagjaival kezdődött. A 133. zsoltár boldogító érzését éltem át; „ímé, mily jó és gyönyörűséges az atyafiakkal való együtt lakozás...” Ezt kipró­báltam és megtapasztaltam! Ünnepi díszbe volt öltözve az ország, éppen érkezésemkor, mert a Thanksgiving — Hálaadás napja volt, ami itt állami ün­nep. Beleolvadtam én is a közös örömbe, hálaadásba. Ez folytatódott tovább novem­ber 26-án a detroiti gyülekezetben: a 80 éves jubileumi ünnep keretén belül a Her­­jeczki házaspár fogadása volt. Köszönthet­tem a magyarországi Nőszövetség nevében a lelkipásztomét, Lídiát. Örömömre szolgált az is, hogy Kanadába eljuthattam. A toron­tói gyülekezetben ugyancsak alkalmam nyílt üdvözölni új munkaterületén Oláh Gabriella lelkipásztomé testvémőmet. A találkozások során gyakran felmerült a kérdés a hazai női missziómunkáról. A testvémők érdek­lődéssel figyelték beszámolóimat. Ezén most megragadom az alkalmat, hogy erről, egy rövid összefoglalót adjak. Ismert dolog, hogy az Ür Jézus Krisztus mellett a leghűségesebben az asszonyok tar­tottak ki születésétől a haláláig. Ez követen­dő példa előttem is. Sokszor gondolkodtam már el azon, hogy Istennek módja lett volna bármiképpen az Úr Jézust a földre hozni, mégis kiválasztott egy tiszta életű leányt, Máriát. Ezzel bebeavatta az embert alkotó­teremtő munkájába, asszonyon, anyán ke­resztül áldja, gazdagítja, szépíti ezt a világot. Ezért nagy kiváltság, nagy felelősség, amire hívattunk, mi, nők. Boldog vagyok, hogy nőnek születtem, sokszor hálát adtam érte, hogy asszony, feleség, anya, hogy lelkipász­tomé lehetek. Azért is, hogy szolgálatot bí­zott rám a gyülekezeti munkán túl a Nőszö­vetségben is, ahol 12 éve dolgozom jó munkatársakkal. Sokrétű feladatunk van nemcsak a lelki­pásztorfeleségek felé, hanem az ország asz­­szonyi között is. Az utóbbi időben pedig lehetőségünk nyílt bekapcsolódni a külmisz­­szióba is. Hadd soroljak fel néhányat leg­fontosabb tevékenységeinkből: — Hazai gyülekezeteinkben női napokat szoktunk tartani, amelyeken egész nap csak asszonyok szolgálnak, sőt a perselyezést is ők végzik, a begyűjtött összeget pedig jóté­kony célra használják fel. — Tavasszal a Budapesten és környékén élő asszonyok számára közös nőnapot tar­tunk, amelyre szép számmal jönnek el fiatal édesanyák is. — Nyaranként Tahi táborunkban 2-3 napos országos női konferenciát készítünk elő, amelyen mindig több és több a résztve­vő. — Minden év november első hétfőjén Világ Imanapot tartunk, melyen egységes program alapján összekapcsolódunk imád­ságainkban az egész világon élő baptista testvémőinkkel. — Látogatásokat teszünk szeretetottho­nainkban, Kiskőrösön és Hajdúböször­ményben. A legkiemelkedőbb alkalom a ka­rácsonyi istentisztelet, mely után szétoszt­juk a névre szóló ajándékokat az ápoltak és az ott dolgozók részére. Majd szobáról szo­bára járva, leülünk az ágyak szélére, vigasz­taló, bátorító igéket mondunk, együtt imád­kozunk idős, beteg testvéreinkkel. — A lelkipásztomék évenként csendes­napra gyülekeznek össze az egész ország­ból, ahol az ige mellett örömeiket, szomorú­ságaikat, győzelmeiket, kudarcaikat mond­ják el, imádságban összeforrva a lelkipász­tor családokért, a misszió előbbre jutásáért. — Fontos feladatunk közé tartozik a teológiai szemináriumunk számon tartása, a fiatal testvéreink és feleségük lelkigondo­zása. A Nőszövetség anyagilag is hozzájárul a családos teológusok gondjainak enyhíté­séhez. — A lepramisszióba is bekapcsolódunk. Nőtestvéreink kézzel horgolják a speciális kötőszereket, fáslikat, lepedőket küldünk, melyeket felhasználnak felsőruha készítésé­re is. — Az afrikai misszió is szívügyünk lett, mert közülünk ment oda Füredi Kamilla testvémőnk. Fontos használati eszközök­kel, élelmiszercsomagokkal segítjük az ő munkáját. — Erdélyből menekült testvéreinket egyénileg és közösségileg is felkaroljuk, munkahelyhez segítjük, és hiányaikat pótol­juk. Szolgálatainkat örömmel és lelkesen vé­gezzük, tudván, hogy munkánk nem hiába­való az Úrban. Az 1989-es évben új feladat vár ránk, amelyre izgalommal és lelkesedéssel készü­lünk. Ez az első alkalom, hogy az Európai Baptista Szövetség Budapesten tartja 5 évenként esedékes konferenciáját. Július 29-én külön összejövetele lesz a nőknek. A női találkozó jeligéje: „Megváltva a szolgálat­ra” (Saved to Serve). A vendég szolgálatte­vőnk a Baptista Világszövetség női osztályá-Az Európai Baptista Szövetség 1989. jú­lius 26-tól 30-ig Budapesten rendezendő nemzetközi kongresszusának jelvénye a 66. zsoltár 5. verséből vett jelmondat szö­vege magyarul: ,,Jertek és lássátok Isten tetteit!” nak elnöke, a mexikói Edna Lee de Gutierez lesz, akit már korábban megismer­hettem 1987-ben, a Dániában megrende­zett európai női konferencián. Nagy lehetőség ez mindannyiunk részé­re, örömmel tekintünk előre erre á találko­zóra. „Ez az a nap, amit az Úr készített, örvendjünk és vigadjunk ennek.” Szívélyes szeretettel látnánk és fogadnánk Budapes­ten amerikai magyar testvéreinket, megkü­lönböztetett figyelemmel a nőket. Szívből kívánom Istenünk áldását A Kürt-re, ami­nek hangja hallatszik — „tengeren innen és tengeren túl” — és minden olvasója számára. Dr. Mészáros Kálmánné Budapest rZfily jó és mily gyönyörűséges, amikor z ) együtt lakoznak az atyafiak... Csak oda ^ j küld áldást az Úr és életet mindörökké!" S ^ _________________133. Zsolt. 1,3 | Dr. Mészáros Kálmánná

Next

/
Thumbnails
Contents