A Kürt, 1988 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1988-11-01 / 11-12. szám

VIII. ÉVF., 11—12. SZÁM, 1988. NOV.—DEC. VOL. 8., NO. 11—12, NOV.—DEC, 1988

Published bi-monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC

„GYERMEK SZÜLETIK NEKÜNK”

Közeledik karácsony, Jézus Krisztus születésének emlékünnepe. A Bibliában azt olvassuk, hogy amikor a jászolbölcsőhöz érkeztek a pásztorok és a bölcsek, és meglátták az újszülöttet és a boldog szülőket, „dicsőitve és magasztalva az Istent ... igen nagy örömmel örvendezének.”

A kisgyermek születésének azonban nem tudott mindenki önfeledten örülni. Voltak olyanok, akiknek útjában volt a gyermek. Feleslegesnek érezték és ügy gondolták, hogy biztonságukat, jövőjüket, karrieijüket veszélyezteti. A haragra lobbant gyilkos indulat „megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden két esztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket” — olvassuk a hiteles tudósítást Máté evangéliumában (2:16). Ekkor teljesedett be Jeremiás jövendölése: „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Rákhel siratta gyermekeit és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.” (Jer. 31:15) A római katolikus egyház a betlehemi gyermekgyilkosság áldozataira karácsony ünnepét követőleg, december 28-án, az „aprószentek napján” emlékezik.

És itt abba is maradhatna a bibliai elmélkedés, ha egy mai újsághír nem kavarna föl és nem adna ennek az eseménynek szomorú aktualitást: „1956- tól máig Magyarországon négymillió abortuszt végeztek...” A cikk amiben ez a döbbenetes adat olvasható, az egyik közismert magyarországi hetilap, a Nők Lapja hasábjain jelent meg, 1988. szeptember 10-én. Elgondolni is iszonyatos,

hány millió emberpalántát veszítettünk! De vajon van-e olyan statisztika, amely összesíti, hogy az eltelt időben az öngyilkosság, az alkoholizmus , a nikotin, a kábítószerélvezet, az elkerülhető balesetek és betegségek áldozataival milyen mértékben „szaporodtunk”?? Mennyivel bizakodóbbak lehetnénk, ha egy öncsonkított nemzet helyett több önfeledt gyermekkacaj, ifjúi lelkesedés és dolgos munkáskéz formálhatná balsors-tépte népünk jelenét és jövőjét!

Csökkenő létszámú, elöregedő 10 milliós nemzetünk fennmaradásának meghatározó sorskérdése, hogy Isten ajándékának tekintjük-e az életet, amit őrizni és félteni kell. Azt, hogy a már megfogant emberi életet Isten számontartja és hogy az örömmel vállalt anyai hivatásra az Ő áldását adja, azt éppen

Mária története bizonyítja: .Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhed gyümölcse.” (Luk. 1:42)

Jézus születésére karácsonykor örömmel emlékezünk, mert az az élet elfogadásának és igenlésének az örömünnepe. Szomorúan gondolunk azonban az eldobott életekre, arra a négymillió kis „aprószentre”, akiket anyjuk méhében öltek meg. Hálásak vagyunk viszont a megszületett gyermekekért, ifjakért, kortársainkért, és azokért a szülőkért, akik örömmel vállalták — a nehézségek ellenére is — Istentől rendelt anyai-apai hivatásukat.

Istenben hívő magyar édesanyák és édesapák! Ne ítéljétek halálra szerelmetek gyümölcsét, emberi életre induló magzataitokat (2. Móz. 20:13). A szentírás azt tanítja, hogy „az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom”. (127. Zsolt. 3.) Jézus azt mondja: „Aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be... Eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok, mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én Mennyei Atyám arcát. Mert az Ember Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett.” (Mt. 18:5, 10-11) Végül Pál apostol leveléből idézek: „A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás... gyilkosságok... és ehhez hasonlók, melyekről előre megmondom néktek, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.” (Gál. 5:19- 21) Mészáros Kálmán