A Kürt, 1988 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1988-05-01 / 5-6. szám

1988. május—június

5. oldal

Családi nézőpont: Lehet-e élni televízió nélkül?

— ~ ~ " One Family’s Viewpoint: Is There Life Without Television? ■" 1 ‘—“ -„Nem tetszett látni tegnap este a tévében azt a remek show-műsort?” — kérdezte tőlem a napokban egy hetedik osztályos leány az iskolában. Ráadásul kiválónak nevezte a műsort.

„Nem” — mondtam, és letettem a füzetet, amit javítottam.

„Nem tetszett látni??” — kérdezte egy vizsgálóbíró hangján.

„Nos, — feleltem — nekünk nincs tévénk, ezért ritkán nézek meg bármit is a tévében.”

Sötétbarna szemöldöke összerándult. Egy kis szünet után azt kérdezte: „Hát akkor mit tetszik csinálni?”

Próbáltam megmagyarázni, de hamarosan otthagyott egy a „felnőttekkiszámíthatatlan-alakok” arckifejezéssel. A rövid szóváltás után azonban eltűnődtem. Miért is nincs tévénk? S mit csinálunk akkor helyette?

Egyenesen és őszintén szólva, férjem és én nem óhajtjuk a televíziót magunk vagy négy gyermekünk számára. A programok (és reklámok) néha kétségkívül rosszak, máskor meg erősen vitathatók. Nem utolsó sorban pedig időpazarlás számunkra. Még az úgynevezett „jó” műsorok is ontják a világi humanizmus elveit, anyagiasságot, hamis értékeket. Tompítják az istenhívő, józan gondolkodás élét.

A televízió elherdálja a család idejét. Általa egy kívülálló, egy idegen van jelen a lakásban. Mi nem tudjuk elfogadni mindent átható befolyását, így, bár nincs saját tévénk, gyermekeink a szomszédos nagyszüleiknél megnézhetik. Ezért irányt szabtunk gyermekeinknek.

Meghatározzuk a tévé-nézés óraszámát. Nemcsak az időt, hanem a műsorok jellegét is megszabjuk. Megmagyarázzuk, mi a rossz a show-műsorokban, a Szentírás értelmében: „Amik csak igazságosak, ... tisztességesek, ... tiszták, ... kedvesek, ... jó hírűek, ... ezekről gondolkodjatok” (Fii 4:8). „Nem vetem a szemem hiábavaló dolgokra” (Zsolt 101:3).

A tévénézés korlátozása vagy tiltása helyett azonban szükséges, hogy az időt valami pozitív és hasznos dologgal töltsük. Nem kerül pénzbe, sem nagy leleményességbe, hogy gyermekeinket foglalkoztassuk. Nekik viszont szükségük van a mi időnkre, érdeklődésünkre és szeretetünkre.

Egy gyermeket már az is lelkesít és szórakoztat, ha valaki egyszerűen otténeklés már a családi együttlét fontos részévé vált.

— Zsúfolt, de jól fölszerelt konyhánk állandó színtere a közös családi főzésnek-sütésnek. A süteményeket, a tortát, de az egyszerű kalácsot is gyakran gyümölcsízzel és mézzel készítjük,

hon marad és vele tölti az estét. És ez az, amit mi választunk.

Miből állnak ezek az esték, évről évre?

— Olvasunk. Férjem legalább három napilapot és egy köteg magazint járat. Minden két hétben a gyerekekkel a könyvtárba megyek, s egy nagy bevásárlótáskát töltünk meg könyvekkel. Órákat ülünk együtt társaságkedvelő megelégedéssel, almát hámozva, lemezeket hallgatva, és csöndben lapozgatva, időnként rákérdezve egyegy szó jelentésére, vagy elmondunk egy tréfát, vagy újsághírt.

— Hangosan felolvasok a gyerekeknek. Egy ilyen könyv volt az „Isten nagyszerűsége” (Splender of God), amely egy burmai misszionárius, Adoniram Judson életének története. Az alázat, a becsületesség, és az Istenbe vetett rendíthetetlen hit emberét mutatja be, olyan tulajdonságokkal, amiket nem lehet látni a tévéfilmekben.

Zenélünk. Kisebbik fiúnk, Michael a mi muzsikusunk, órákat tölt naponta a zongora mellett. A rádióban és a lemezjátszón klasszikus darabokat és egyházi, gyülekezeti énekeket hallgatunk. Ünnepnapokon a közös

hozzá egy nagy kanna illatos teával.

— Vannak közös játékaink, hobbik és munkák is. Michael és Anne szeret sakkozni vagy társasjátékot játszani, Susan köt. Azután van még házimunka, kertészkedés, madáretetés.

— Mindezek között talán az a legjobb, hogy beszélgetünk. Terveket szövünk, a legtöbb csak álom marad, de néhány már megvalósult. Beszélünk politikáról, erkölcsről, és a bibliáról. Hangosan töprengünk munkatársainkról, a munkalehetőségekről, barátokról, akiknek örülünk. Igyekszünk őszinték, nyíltak, jóindulatúak és tisztességesek lenni ezekben a beszélgetésekben.

Nemrégen James-t, legidősebb fiúnkat megkérdezték, mit tart az életében a legnagyobb örömnek és boldogságnak. Elgondolkodva azt felelte: „Ha a családommal lehetek.”

Majdnem elsírtam magam, amikor belegondoltam, hogy a mi 18 éves fiúnk ezt szereti legjobban. Nagyon örülök, hogy az esti óráinkat együtt tölthetjük — televízió nélkül.

(Maureen Hay Read I Decision) Ford.: Mészárosné Tóka Gyöngyvér