A Kürt, 1987 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1987-11-01 / 11-12. szám
10. oldal 1987. november—december zárólag tanár, de azért gyakran prédikálnak is a Convenció gyülekezeteiben. Nincs kettős állásuk, hiszen a tanítás egész embert kíván. Nagyrészüknek egyébként van lelkipásztori gyakorlata. Kérdés: Mik a legközelebbi tervei az intézetnek? Válasz: Űj tanszéket nyitottunk ebben az évben ezzel a címmel: Prédiká-Dr. M. R. Hillmer „az ismeretlen prédikátor” emlékmű mellett. dó. Most dolgozunk a „Misszió és Evangélizádó ’’tanszék megalapításán. Hosszan beszélgettünk ezután e jövőbeli tanszék szükségességéről, a nagyvárosokban végzendő missziómunka sajátosságairól, s a különböző országok egymástól gyakran eltérő missziós módszereiről. * * * Néhány ajtóval odébb DR. JOSEPH D. BAN fogadott. Bán testvér a gyakorlati teológia professzora, egyúttal az MRE program koordinátora. Amikor megemlítettem neki, hogy jól esik arra gondolni, hogy van egy olyan professzor is egy ilyen színvonalú teológián, akihez magyarul is lehet szólni, azt mondta, nem csak egy van. A hasonló magyar háttérrel rendelkező Fülöp Róbert szintén professzor egy amerikai teológián. Kérdés: Bán testvér Amerikában született. Honnan a magyar szó ismerete? Válasz: Apám Székelyföldről jött Amerikába, anyám Kispestről. Gyermekkoromat a Homesteadi (Pa) Magyar Baptista Gyülekezetben töltöttem. Első imádságaim, énekeim magyarul hangzottak el. Szép emlékeim vannak ebből az időből. Jól emlékszem prédikátorainkra, Kovács Miklósra és a rám is igen nagy hatást gyakorolt Kautz Ödönre. 5 éves koromig csak magyarul beszéltem. Ötödik osztályos lehettem, amikor elkezdtem angolul gondolkodni. Kérdés: Milyen úton jutott a magyar környezetből a McMasterig? Válasz: Amikor elvégeztem a szemináriumot, el kellett döntenem, hogy magyar vagy angol nyelvű misszióba megyek. Nem volt könnyű dönteni. Sokat gondolkodtam, imádkoztam, kerestem az Úr útmutatását — s most is azt mondhatom, hogy nincs okom megkérdőjelezni, hogy az volt a helyes út, amit választottam. Mielőtt kézhez kaptam volna lelkipásztori diplomámat, már meghívtak a Dayton (OH) First Baptist Churchbe. A meghívást elfogadtam. Alkalmanként azonban továbbra is prédikáltam magyarul, főleg otthon, Homesteadban. Több gyülekezetben szolgáltam ezután, majd egyetemeken tanítottam, s egyúttal tanultam is. Nehéz idők voltak azok. Pl. amikor a doktorátusért dolgoztam, két nagyobb gyermekünk is egyetemre járt, feleségem pedig a Master fokozatért tanult. ...1978-ban meghívást kaptam a Me Master Divinity Collégétől. Könyvet írtam ugyanis „Education for Change"címmel, s ezt a könyvet ismerték és használták a kanadai baptisták már évekkel azelőtt. Innen volt többek között az ismeretség. A meghívást elfogadtam, s azóta itt tanítok. Kérdés: Két lánya lelkipásztor lett (Susan és Debora), fia orvos (David). Együtt hallgattuk Debora bizonyságtételét lelkipásztorrá avatása előtt a Lome Park Baptist Churchben. Azt mondta nekem akkor, hogyleánya szavai mögött a nagyszülők lelkületét érezte. Létezik ilyen, megkülönböztető magyar lelkűiét! Válasz: Azok a magyarok, akik között felnőttem, örvendező keresztyének voltak. Érezhető melegség és szeretet volt közöttük. Krisztus élő valóság volt számukra. Jártam a legtöbb magyar gyülekezetben. Az angol gyülekezeteknél aktívabb, élő közösségek voltak ezek. S ez a lelkűiét még ma is megvan. Nagyra értékelem a magyar gyülekezetek melegségét, érzelmi fogékonyságát. Az angol gyülekezetek sokkal tartózkodóbbak. Debóra szavai ezt az érzést hozták vissza bennem. (Egy későbbi kérdésemre válaszolva Bán testvér elmondta még, hogy arra viszont nem tud büszke lenni, hogy a magyar gyülekezetekben régen és újabban is harcok, vitatkozások, széthúzások is vannak.) Kérdés: Bár a gyakorlati teológia professzora, engem többek között egyháztörténetre is tanított. Miért? Válasz: Mindig is érdekelt az egyháztörténelem. Akkor a szabadságon lévő Dr. Dekar-t helyettesítettem. Egyébként doktorátusom tárgya is egy-Dr. Joseph D. Bán az irodájában. háztörténeti. Most a korai baptisták története foglalkoztat. Arra a kérdésemre, hogy nem tervezi-e megírni a magyar baptisták történetét, azt válaszolta, hogy gondolt erre is. Egyelőre anyagot gyűjt az itteni magyar baptistákról. De terve igazán egy nagyobb munkára van. „Ha az Űr időt és erőt ad hozzá”, szeretné megírni a világ baptistáinak történetét. Adja az Úr, hogy valóra váljon ez a terv! Hadd fejezzem be e sorokat az országhatárokon túl látó, missziós lelkületű professzor bennünket is érintő szavaival, melyekt a beszélgetés végefelé mondott. „Örülök, hogy vannak magyar, lengyel, koreai, stb. tanulóink. Jelenlétük egyelőre itt jelent áldást, s ha hazamennek, az otthoni missziót fogják erősíteni.” Köszönjük Dr. Hillmer és Dr. Bán testvéreknek a beszélgetést, s A KÜRT olvasói nevében is Isten áldását kívánjuk szolgálatukra, s a most 100 éves teológiára. Herjeczki Géza
