A Kürt, 1987 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1987-11-01 / 11-12. szám

1987. november—december 7. oldal kell megtéréssel, életünk dolgainak tu­datos elrendezésével. * Az a reménységünk a jövőre nézve, hogy ez a kölcsönös meghívás és láto­gatás előmozdítja a két szövetség köze­ledését, és az együttesen vállalt közös missziómunkához nélkülözhetetlenül szükséges megbékélést. ,, Boldogok a békességre igyekezők, mert ők Isten fiainak neveztetnek...” (Mt5:9). Kürtös * * * RÁMA, ONT., KANADA Családi üdülés, gyermektáborozás Jelige:,,Szeretsz-é engem?” Ráma, 1987. július 19—26. A Chuchiching tó keleti partján va­lamikor a “Chipewas” indián törzs élt. Ma is ők alkotják Ráma állandó lako­sainak többségit. A mi 5 holdas tábo­runk 27 év óta ad alkalmat torontói gyülekezetünk tagjainak, sőt, magyar reformátusoknak, őskeresztyéneknek is arra, hogy a városi élet forgatagától elvonulva, test-lelki pihenést találja­nak. Táborunknak közvetlenül a tóra nyíló területe is van. Fürdésre, csóna­­kázára ideálisak a körülményeink. Nagyszerű volt az idő ezekben a na­pókban. A gyerekek legszívesebben mindig a tóban lettek volna. Emlékezetes marad az a kirándulás is, amikor a tábortól mintegy 140 kilo­méterre északra fekvő Perry Soundba mentünk 31-en, hogy az Island Queen nevű sétahajóval egy hajótúrán ve­gyünk részt. 3 nagyszerű órát töltöt­tünk a 30000 Island csodálatos sziget­világában, Kanada legnagyobb séta­hajója fedélzetén. A hajókirándulás résztvevői. A lelki táplálékról gyermekeink szá­mára a naponkénti közös, majd cso­portos foglalkozásokon gondoskod­tunk. Az imaházban vagy a tábortűz mellett megtartott esti áhítatokon pe­dig minden táborozó részt vett. A heti programunknak két fókusza volt. Egy-IAkik közülünk_ eltávoztak ^£^1 Those Who Have Passed Away \ IQ. Benkó Kálmán 1940—1987 CLEVELAND — Hosszan tartó súlyos betegség után, életének 47. évé­ben szólította magához a Mindenha­tó IQ. Benkó Kálmán testvérünket. Budapesten szüle­tett 1940. november 25-én. Gyermekkorát a Budapest—Nap ut­cai gyülekezetben töl­tötte. 1956-ban szülei­vel együtt Cleveland­­ba került, ahol a Sha­ker Square-i Baptista Gyülekezethez tartoztak. Itt jutott dön­tésre és merítkezett be 18 éves korá­ban Orosz Attila lelkipásztor által. Szakmájában mint kiváló fodrász szer­zett elismerést, ugyanígy katonai szol­gálatában, ahol dicséretes eredmény­nyel szerelt le. Fiatal ember volt még, élete java korában támadta meg a halálos kór. A másfél éves, egyre súlyosabbá váló betegsége mind közelebb segítette Megváltójához. Betegágyán mindig kész volt meghallgatni az ige vigaszta­ló üzenetét és együtt imádkozni. így készült Teremtője elé, aki október 21- én végleg felmentette a testi szenvedés kínjai alól. A gyászistentiszteleten Mészáros Kálmán és Endrei Ferenc lelkipászto­rok hirdették az igét, a Bethánia gyüle­kezet alkalmi énekkara szolgált. Isten Lelke adjon vigasztalást a gyá­szoló családnak: az idős szülőknek, öz­vegyének és két kislányának. Kürtös részt az Úr Jézus követésére és a to­vábbhaladásra felszólító igéket tanul­mányoztuk, másrészt egy, A Canadian Bible Society-tól kapott nigériai bib­liaterjesztő munkával kapcsolatos prog­ramot vettünk át. A táborozok egy része az étkező előtt. Mindkét vasárnap itt tartottuk az összejöveteleket az egész gyülekezet szá­mára. Folytattuk az ószövetségi soro­zatunkat és a gyerekek szolgálata se­gítségével áttekintettük a hét lényege­sebb üzeneteit. A gyermekekkel való foglalkozások­ban a vasárnapi iskolai tanítók (Tóth Győzőné, Herjeczki Gézáné és Kuti Edit) segítettek a lelkipásztornak. Az étkezést családonként oldottuk meg, de olykor közös alkalmakat is tartot­tunk, például az esti tábortüzek után. Nőtestvéreink talentumaikat kamatoz­tatva többször is megleptek bennün­ket: Podobni testvérnő fánkot sütött, közös összefogással pedig a táborban termett almából almáspitét készítet­tek. Hálásak vagyunk az Úrnak a Tá­borért s ezért a szép, áldott hétért. * Táborzáró Konferencia A szeptember 5—7-ig tartó Tábor­záró Konferenciával fejeztük be az 1987-es idényt. Az Úr különlegesen szép napokat készített ekkor nekünk. Egyrészt nagyszerű időjárást, másrészt nehezen felejthető, jól lelki atmoszfé­rát adott. Az őszi alkalmainkon természete­sen kevesebben vagyunk, mint a nagy konferencián, ám vasárnapra így is száz körül voltunk. Sajnáltuk, hogy a detroiti és clevelandi testvéreink és lel­kipásztoraik ezúttal nem tudtak eljön­ni közénk. Igaz, hogy júliusban rekord

Next

/
Thumbnails
Contents