A Kürt, 1987 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1987-11-01 / 11-12. szám
4. oldal 1987. november—december bizonyságok nem sokat jelentenek a mi Urunk személyiségének megismerése tekintetében. Ehhez okvetlenül a Szent Iratok tanúságára van szükségünk. Történeti értéküket azonban nem szabad lekicsinyelnünk éppen a IGE: „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (II. Kor. 8:9). Titok a Szentírásban Minél többet olvasom az Igét, annál több titokra bukkanok. Ugyanakkor a megvilágosodásom is fokozódik. Az írás tele van olyan titkokkal, amiket a természeti ember fel nem foghat és a hivő is csak a Szent Lélek kinyilatkoztatása után ért meg. Ilyen titoknak jelenti ki a Szentírás „az evangyéliom titkát”, melyet Pál bátorsággal ismertet (Ef 6:19). Beszél az apostol Pál „az Atya és a Krisztus ama titkáról (Kol 2:2). Világos a Biblia minden elmélyült olvasója előtt, hogy itten az Isten titka Krisztus, „aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született” (Kol 1:15), „mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség” (Kol 1:19). Néhány verssel alább meg így ír róla Pál: „Mert Ő benne lakozik az Istenségnek egész teljessége testileg” (Kol 2:9). És ugyan Ő benne van minden isteni bölcsesség és ismeret az ember megváltására és Istennel való kiengesztelésére. Az is kiderül róla az Ige tanulmányozása során, hogy noha „az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt” (János ev. 1:18). Ügy is lehetne fogalmazni ezt, hogy Istent az ő Szentháromság Egy Isten lényegében Krisztus mutatta meg a halandó embernek látható alakban, mikor „az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (János ev. 1:14). Ugyan Ő volt az, aki eljött, hogy megismertesse az ő tanítványaival „az Isten országának mi korunkban, hiszen elégséges adat van bennük annak a képtelenségnek a cáfolására, amely Jézus Krisztusnak még történeti létét is tagadni próbálja. A felsorolt történetírók közül a legdöntőbb Tacitus tanúsága, nemcsak titkát”(Márk 4:11), továbbá „az Isten akaratjának titkát "(Eí 1:9), melyet eleve elrendelt magában, „az idők teljességének rendjére nézve” (Ef 1:10), vagyis az üdvtörténet különböző korszakaira nézve. Mai elmélkedésünkben egy olyan titokról szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek, melyet egyszerűen „Karácsony titkának” nevezhetnénk. Ez a kifejezés nincs meg a Szentírásban. Mint ahogyan például nincs meg a Szentháromság szó sem a Bibliában, noha kétségen kívül bizonyos, hogy az Ige tanítja az Isten lényegének egységét három személyben, úgymint az Atya, a Fiú és a Szent Lélek személyében. Ez is egy titok, melyet a testi ember képtelen elfogadni, a hivő pedig alázatosan meghajlik előtte, noha felfogni az ő elméje sem képes. Néhány bibliai hely azok számára, akik szívesen tanulmányozzák ezt a titkot. Ezekben az idézett versekben együtt fordul elő az Atya, a Fiú és a Szent Lélek neve: Mt 3:16—17, Mt 28:19—20, II. Kor. 13:13, Gál 4:6, Ef 4:4—7, I. Pét. 1:2,1. Ján. 5:7. Nem tudjuk pontosan, mikor alakult a Szentháromságról való tanítás dogmatikailag is világos formában a keresztyén egyházban, de teljes bizonyságunk van arról, hogy az Apostoli Hitvallásban már megvan. Ez a Hitvallás, nevével ellentétben, nem az apostolok műve, hanem valószínűleg a Krisztus születése után való III. században alakult ki mai megfogalmazásában és felthetően egy olyan eredeti szövegre megy vissza, amelyet a római gyülekezetben használtak mint a hívők hitének összefoglalását rövid és világos formában. Talán azt is jó tudni erről a Hitvallásról, hogy minden jelenlegi széttagoltság ellenére, ebben a Hitvallásban egyetért ma is minden magát keresztyénnek tekintő egyház. Világos tehát, hogy mi, baptista néven mivel ő a legtekintélyesebb római történetíró, hanem azért is, mert Krisztusról szóló tudósítását még a racionalista történeti kritika sem tekinti keresztyén kéztől származó utólagos betoldásnak. Dr.Haraszti Sándor nevezett népe a Krisztusnak, szintén valljuk az Apostoli Hitvallás szavaival: Hiszek Istenben, mindenható Atyában... és a Jézus Krisztusban, ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantaték Szent Lélektől, születék Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemetteték. Szállá alá poklokra, harmadnapon feltámada, felméne a mennyekbe, ül az Atya Istennek jobbján és onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat... Hiszek Szent Lélekben, egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat, szenteknek egyességét, bűnöknek bocsánatát, testnek feltámadását és az örök életet.” A teológia tudomány mikor rendszerbe foglalja és megfogalmazza azokat a hitigazságokat, amelyeket a Biblia tanít, így adja élőnkbe a Szentháromság titkát: „Az egy isteni valóság avagy természet, vagyis a magától való lét három személyben van meg: vagyis az egy isteni lényeg három személyek teljesen azonos birtoka. Az Atya, Fiú és Szentlélek egymástól valósággal különböznek azáltal, hogy a Fiú az Atyától öröktől fogva születik, a Szentlélek az Atyától és Fiútól öröktől fogva származik...” Hangsúlyt szeretnék tenni arra a megállapításra, hogy öröktől fogva. Tehát sem a Fiú, sem a Szentlélek nem az időben lettek, hanem öröktől fogva vannak, vagy amint Péter apostol kifejezi, Jézus Krisztusról tévén bizonyságot: „Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek” (I. Pét. 1:20). Jézus Krisztusnak ezt a megjelenését legtömörebben Pál fejezi ki, valószínűleg egy őskeresztyén gyülekezeti ének szavaival: „És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1. Tim. 3:16). Dr. Haraszti Sándor KARÁCSONY TITKA
