A Kürt, 1987 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1987-09-01 / 9-10. szám

VII. ÉVF., 9-10. SZÁM, 1987. SZEPTEMBER-OKTÓBER VOL. 7, NO. 9-10. SEPT.-OCT., 1987 Published bi-monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC TERJED AZ EVANGÉLIUM Első missziós körútja második felé­ben Pál és Barnabás Antiochiát, Ikóni­­umot, Listrát és Derbét kereste föl. Ennek az útnak a vé­gén Pál bátorítólag így szólt a megtértek­­hez: „Sok háborúság által kell nékünk az Is­ten országába bemen­­nünk”( 14:22). E nagy­szerű mondat mögött sok gyötrelem és sok hit rejtőzik. Lukács örömmel közli velünk a meg- Heijeczki Géza másíthatatlan tényt: „terjed-e az Úrnak Igéje az egész tar­tományban” (13:49). Ez a nagyszerű hír még nagyobb hangsúlyt kap azál­tal, hogy Lukács leírta azt is, hogy az evangélium terjedése során új és új aka­dályokba is ütközött. Ezek közül emlí­tek meg most néhányat, azzal a hittel és örömmel, hogy ezek s az ezekhez hasonló, ma is előforduló akadályok legyőzhetők. BAJKEVERŐK Az apostolok eredményes antio­­chiai szolgálata miatt irigykedő zsidók „ellene mondtak azoknak, miket Pál mond vala” (13:45), és „felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasz­­tának Pál és Barnabás ellen és kiűzék őket határukból” (13:50). Ikoniumban is „felindíták és megharagíták” a po­­gányokat, és „támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkö­vezzék őket” (14:2—5). Listrában még — Ap. Csel. 13:49—14:20 ------------------------­eredményesebb munkát végeztek: „a sokaságot elaltatván, megkövezték Pált, és kivonszolták a városból, azt gondolván, hogy meghalt” (14:19). Az irigykedő, mások ellen munkálkodó, háborúságot szító egyének mögött tud­juk, hogy az evangélium ellensége, a Sátán áll. Ne legyünk hát bajkeverők, ne piszkáljuk föl testvéreinket! Érde­mes komolyan venni a Példabeszédek könyve megállapítását: „ Gyűlöli az Úr (azt), aki szerez háborúságot az atya­fiak között!"(Pb. 6:16—19) FÉLREVEZETETT EMBEREK Azon nem nagyon csodálkozunk, hogy a pogányokat föl tudták izgatni (14:2), de az már elég meglepő szá­munkra, hogy Antiochiában az „isten­félő és tisztességbeli asszonyokat és a város eleit” is befolyásuk alá tudták vonni az evangélium ellenségei (13:50). Lisztrában pedig az egész sokaságot „eláltatták”, vagyis félrevezették (14: 19). Megdöbbentő, hogy úgy tűnik, szinte bárkit rá lehet szedni, félre lehet vezetni. Ne bízzuk hát el magunkat mi sem! Vigyázzunk, nehogy félrevezes­senek, rászedjenek bennünket. A „baj­keverő”, a „szétdobáló” a maga mun­kájára jól fel van készülve. Az ige így figyelmeztet bennünket: „ Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék” (lKor 10:20). AZ APOSTOLOK PÉLDÁS TEHERBÍRÁSA Pálékat nem tévesztette meg és mun­kájukban nem akadályozta meg mind­ez. Antiochiában „lábuknak porát” is lerázták (13:51), kifejezve ezzel, hogy az antiochiaiak maguk a felelősek azért, hogy az evangélium nem hangoz­hat közöttük tovább, és elmentek Iko­­niumba. Új és új városokat kerestek fel. Lisztrában, miután megkövezték, az őt körülvevő tanítványok gyűrűjében — talán azok imádságára — Pál „föl­kelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe” (14:20). Sehol sem olvassuk, hogy zúgolódtak, vagy panaszkodtak volna az aposto­lok. Szolgálatukat terheivel együtt, s az őket hallgató embereket is, úgy, ahogy voltak, elfogadták. Milyen bal­gatag is lett volna Pál, ha komolyan vette volna véleményüket. Egyik nap elbizakodhatott, másik nap kétségbe eshetett volna. De őt nem az irányítot­ta, hogy hogyan fogadják szolgálatát. Hiszen nem azért volt ott közöttük, hogy kedvükben járjon, vagy szórakoz­tassa őket, hanem hogy üdvösségüket munkálja. A CSODA, MINT AKADÁLY A listrai események az evangélium terjedésének egy másik akadályát is mutatják. Furcsa akadály ez. Egy cso­da, melyet úgy tűnik, Pál apostol idő előtt hívott életre. Pál is ember volt! A születésétől fogva sánta meggyógyítá­­sából nagy baj keveredett. Mi is tör­tént? A listraiak, mielőtt Pál prédiká­cióját meghallhatták volna, csodát lát­tak. S a csodából nem azt értették, amire Pálék gondoltak, hanem ezt: „az istenek jöttek le mihozzánk, em­beri ábrázatban”( 14:11). Ha Pál prédi­kációját hallották volna meg először, (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents