A Kürt, 1987 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1987-09-01 / 9-10. szám
VII. ÉVF., 9-10. SZÁM, 1987. SZEPTEMBER-OKTÓBER VOL. 7, NO. 9-10. SEPT.-OCT., 1987 Published bi-monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC TERJED AZ EVANGÉLIUM Első missziós körútja második felében Pál és Barnabás Antiochiát, Ikóniumot, Listrát és Derbét kereste föl. Ennek az útnak a végén Pál bátorítólag így szólt a megtértekhez: „Sok háborúság által kell nékünk az Isten országába bemennünk”( 14:22). E nagyszerű mondat mögött sok gyötrelem és sok hit rejtőzik. Lukács örömmel közli velünk a meg- Heijeczki Géza másíthatatlan tényt: „terjed-e az Úrnak Igéje az egész tartományban” (13:49). Ez a nagyszerű hír még nagyobb hangsúlyt kap azáltal, hogy Lukács leírta azt is, hogy az evangélium terjedése során új és új akadályokba is ütközött. Ezek közül említek meg most néhányat, azzal a hittel és örömmel, hogy ezek s az ezekhez hasonló, ma is előforduló akadályok legyőzhetők. BAJKEVERŐK Az apostolok eredményes antiochiai szolgálata miatt irigykedő zsidók „ellene mondtak azoknak, miket Pál mond vala” (13:45), és „felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen és kiűzék őket határukból” (13:50). Ikoniumban is „felindíták és megharagíták” a pogányokat, és „támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék őket” (14:2—5). Listrában még — Ap. Csel. 13:49—14:20 ------------------------eredményesebb munkát végeztek: „a sokaságot elaltatván, megkövezték Pált, és kivonszolták a városból, azt gondolván, hogy meghalt” (14:19). Az irigykedő, mások ellen munkálkodó, háborúságot szító egyének mögött tudjuk, hogy az evangélium ellensége, a Sátán áll. Ne legyünk hát bajkeverők, ne piszkáljuk föl testvéreinket! Érdemes komolyan venni a Példabeszédek könyve megállapítását: „ Gyűlöli az Úr (azt), aki szerez háborúságot az atyafiak között!"(Pb. 6:16—19) FÉLREVEZETETT EMBEREK Azon nem nagyon csodálkozunk, hogy a pogányokat föl tudták izgatni (14:2), de az már elég meglepő számunkra, hogy Antiochiában az „istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a város eleit” is befolyásuk alá tudták vonni az evangélium ellenségei (13:50). Lisztrában pedig az egész sokaságot „eláltatták”, vagyis félrevezették (14: 19). Megdöbbentő, hogy úgy tűnik, szinte bárkit rá lehet szedni, félre lehet vezetni. Ne bízzuk hát el magunkat mi sem! Vigyázzunk, nehogy félrevezessenek, rászedjenek bennünket. A „bajkeverő”, a „szétdobáló” a maga munkájára jól fel van készülve. Az ige így figyelmeztet bennünket: „ Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék” (lKor 10:20). AZ APOSTOLOK PÉLDÁS TEHERBÍRÁSA Pálékat nem tévesztette meg és munkájukban nem akadályozta meg mindez. Antiochiában „lábuknak porát” is lerázták (13:51), kifejezve ezzel, hogy az antiochiaiak maguk a felelősek azért, hogy az evangélium nem hangozhat közöttük tovább, és elmentek Ikoniumba. Új és új városokat kerestek fel. Lisztrában, miután megkövezték, az őt körülvevő tanítványok gyűrűjében — talán azok imádságára — Pál „fölkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe” (14:20). Sehol sem olvassuk, hogy zúgolódtak, vagy panaszkodtak volna az apostolok. Szolgálatukat terheivel együtt, s az őket hallgató embereket is, úgy, ahogy voltak, elfogadták. Milyen balgatag is lett volna Pál, ha komolyan vette volna véleményüket. Egyik nap elbizakodhatott, másik nap kétségbe eshetett volna. De őt nem az irányította, hogy hogyan fogadják szolgálatát. Hiszen nem azért volt ott közöttük, hogy kedvükben járjon, vagy szórakoztassa őket, hanem hogy üdvösségüket munkálja. A CSODA, MINT AKADÁLY A listrai események az evangélium terjedésének egy másik akadályát is mutatják. Furcsa akadály ez. Egy csoda, melyet úgy tűnik, Pál apostol idő előtt hívott életre. Pál is ember volt! A születésétől fogva sánta meggyógyításából nagy baj keveredett. Mi is történt? A listraiak, mielőtt Pál prédikációját meghallhatták volna, csodát láttak. S a csodából nem azt értették, amire Pálék gondoltak, hanem ezt: „az istenek jöttek le mihozzánk, emberi ábrázatban”( 14:11). Ha Pál prédikációját hallották volna meg először, (Folytatás a 3. oldalon)
