A Kürt, 1987 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1-2. szám
1987. január—február 5. oldal James B. Irwin amerikai űrhajós Budapesten Október 13—17 között került megrendezésre Budapesten az Űrhajósok Nemzetközi Szövetségének második kongresszusa. A Magyar Tudományos Akadémia Interkozmosz Tanácsa szervezésében sorrakerülő tanácskozáson 17 ország csaknem ötven űrhajósa vett részt. Közöttük volt James B. Irwin amerikai űrhajós, baptista lelkipásztor is, aki 1971-ben két társával az APOLLÓ 15 utasaként a Holdon járt. A budapesti kongresszus zárónapján fölkereste az Újpesti Baptista Gyülekezet imaházát, ahol nagy számú hallgatóság előtt tett bizonyságot Krisztusba vetett hitéről, majd vetítéssel egybekötött beszámolót tartott a Holdon tett utazásáról. James B. Irwin budapesti útjának szervezője és tolmácsa Macher János NSZK-ban élő baptista lelkipásztor volt, aki a következő szavakkal mutatta be a világszerte ismert asztronautát: „Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ma este bemutathatok egy embert, aki nemcsak az egész Földet, hanem a Holdat is megjárta, mégpedig a világ legdrágább — megközelítőleg 3,4 millió dollár értékű — autóját vezette a Holdon. Mióta a Holdról visszaérkezett, több mint száz országban járt és tett bizonyságot Isten nagyságáról. ” Ezután James B. Irwin mondta el életének izgalmas fordulatokban gazdag történetét: „Már gyermekkoromban arról álmodoztam, hogy egyszer eljutok a Holdra, de édesanyám erre azt mondta: butaság! Inkább foglalkozz olyasmivel, amire én is büszke lehetek. Ennek ellenére a repülés iránti vágy tovább élt bennem. Mégis életem legfontosabb döntése megtérésem volt tizenegy éves koromban. E nagy esemény után néhány évig lelkesen részt vettem az ifjúsági munkában. Majd ez alábbhagyott. A gimnázium elvégzése után a tengerészeti akadémiára mentem. Itt repülésre is tanítottak bennünket, hamarosan át is kértem magamat a repülők akadémiájára. Szenvedélyemmé vált a repülés. Minden lehető gépet kipróbáltam. Édesanyám egyszer azt írta nekem: Fiam, ha már nem is tudsz lemondani a repülésről, kérlek, hogy legalább alacsonyan és lassan repülj, nehogy valami bajod essék. — A maga szempontjából igaza volt. Én azonban azt vallottam, hogy magasan és gyorsan kell repülni. Hosszú ideig én voltam a világ leggyorsabb és legmagasabban szálló gépének a pilótája. Büszke is voltam erre, úgy éreztem, a csúcson vagyok... Egy reggel azonban 1961-ben, amikor épp egy növendékkel repültem, lezuhantunk. Életveszélyes állapotban kerültem a kórházba, rettenetes zúzódásokkal, agyrázkódással, törött állkapoccsal és lábakkal. Az egyik lábamat amputálni akarták. Az orvosok tudtomra adták, hogy többé nem fogok repülni. Kétségbeestem, s az Úrhoz kiáltottam. Helyzetem megértéséért és gyógyulásomért imádkoztam. Megvallottam hűtlenségemet és bűneimet. Sírva könyörögtem. Megértettem, hogy Isten szeret engem, és ő meghallgatott: csodával határos módon meggyógyított. Hamarosan ismét repülhettem a világ leggyorsabb gépével. Ekkor azonban James B. Irwin az újpesti imaház szószékén. Tolmácsol: Macher János. James B. Irwin baptista lelkipásztor már napirenden volt az űrrepülés. Gagarin felrepült az űrbe és szerencsésen visszatért. Én is jelentkeztem asztronautának, de évekig elutasítottak. Mikor átléptem a felső korhatárt, letettem róla, hogy valaha is a világűrbe repülhetek, és akkor bevettek az űrhajósok közé. Texasban öt éven át rengeteget kellett tanulnunk, gyakorolnunk, szinte észre sem vettem, úgy elrepült az idő. 1971 nyarán készen álltunk az űrrepülésre. Amikor egy reggelen kivitt bennünket egy halk jármű a rakétához, nagyon csöndesek és megillető dőltek voltunk. Önvizsgálatot tartottunk. Én is felidéztem a múltamat. Gyerekkoromat, megtérésemet, súlyos balesetemet. Számot vetettem mindennel a beszállás előtt. — Meggyőződéssel hittem Jézus Krisztusban, és ezért tudtam, hová érkezem, ha nem tudok visszatérni a Földre... Beszálltunk az űrhajóba, beszíjaztak minket, s aztán bezárult az ajtó! — Begyújtották a hajtóművet, s éreztem azt a hatalmas erőt, amely felemelte az óriás rakétát. Ekkor nagyon boldog voltam. Majdnem olyan, boldog, mint amikor elfogadtam az Úr Jézust, mint Megváltómat. Isten mindenütt jelen van. Ő engedte meg, hogy a Holdra jussak, s ott is meghallgatta imádságomat, amikor nehéz helyzetbe kerültünk. Ott is tapasztaltuk az Úr csodálatos vezetését. Ugyanis a tudósok tanácsát követve egy fehér követ, az,,Eredet kövét ” kellett volna megkeresnünk — igenfontos volt ez a Hold megismeréséhez. De minden sötét és szürke volt. Végül mégis rátaláltunk. A sok egyéb kőzet között felragyogott a napfényben. (Irwin felmutatta a fehér holdkőzet pontos másola-
