A Kürt, 1987 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1987-07-01 / 7-8. szám

VII. ÉVF., 7—8. SZÁM, 1987. JÜLIUS—AUGUSZTUS

B- I4C

VOL. 7, NO. 7-8, JULY-AUGUST, 1987 £/r)

Published bi-monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT

Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC

Tékozló flak a mi korunkban----------------------------------------------------(Luk 15:11—32) ----------------------------------------------------A Biblia igazságait nem elég ismerni és olvasni. Gyakorlatba átvinni csak úgy lehet őket, ha beleéljük magunkat és környezetünket Jézus példázataiba és hasonlataiba. A tékozló fiú története rólunk szól, és a mi gyermekeinkről, szomszédainkról, ismerőseinkről. Nem elég tudomásul vennünk, hogy a bibliai atya elébe ment a fiának, nyakába esett és megcsókolgatta őt. A kérdés, hogy mi is képesek vagyunk-e ilyen megbocsátok lenni gyermekeink, rokonaink, barátaink és ismerőseink iránt. Ami még nagyobb, meg tudunk-e úgy bocsátani testvéreinknek? Isten Jézus Krisztusban nyilatkozta ki magát nekünk. Jézus Krisztus pedig a földi atya képében mutatta meg az Isten irántunk való irgalmát. Mikor az Isten végéremehetetlen irgalmáról és megbocsátásáról szólunk, ne essünk abba a hibába, hogy a bibliai atyára és a bibliai fiúra gondolunk csupán. A történet rólunk szól: a mi bűneinkről és a mi mennyei Atyánkról. A tékozló fiák mi vagyunk.

Közülünk senki sem tökéletes. Bár mindnyájan tisztaságban és szentségben szeretnénk szolgálni Istent, mégis távol maradunk a céltól. „Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk (És 53:6). “Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg” (ÍJán 1:8). Természetesen jó lenne, ha nem úgy volna. De ha mégis így van, azon se lepődjünk meg és ne essünk kétségbe. Ez az emberi nyomorúság része. Te sem vagy különb, mint mások. Tékozló fiák és leányok vagyunk. Mindenek előtt vegyük tudomásul, hogy hibázni, tévedni emberi dolog. De ha vétkezünk is, Isten megbocsátó irántunk, mint a bibliai történetben az atya. Isten vár ránk, mikor messze vidékre költözünk az atai háztól. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól“ (ÍJán 1:9). Ha csak egy lépést teszünk Isten felé, Ő sietve közeledik hozzánk, amint Jakab apostol mondja: „Közeledjetek az Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok” (Jak 4:8).

Sok keresztyén nem érti meg Isten igazi természetét. Nem tudja, hogy Isten nem áll lesben, hogy tőrbe ejtsen. Nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Hivő életünk egyik legnagyobb nyomorúsága, hogy hamis képünk van Istenről és arról, hogyan reagál Ő a mi vétkeinkre és gyarlóságainkra. Pedig nem akar bosszút állni rajtunk, ha megesünk. Más hívőket a bűntudat emészt és a méltatlanság érzése. Azt hiszik, hogy minden bűn csak újabb bizonyíték amellett, milyen roszszak vagyunk, és hogy Isten ezek után nem szerethet bennünket. Ha ilyen helytelen képed van Istenről, higgyél nekem, hogy félre értetted Isten természetét, aki pedig szeret téged és szolgálatába hív. Fogadd el az egy mondatba foglalt evangéliumot: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján 3:16).

Isten nemcsak szeret bennünket, hanem még Ő a kezdeményező az Ő velünk való kapcsolatában is. „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” (Róma 5:8). Jel. 13:8 úgy mutatja be Krisztust, mint a „Bárányt, aki megöletett, e világ alapítása óta.” Ha legközelebb vétkezel, és kétséged támad, hogy Isten még mindig tud-e szeretni téged, gondolj a példázatban szereplő atyára, akinek megesett a szíve a tékozló és bűnös fiún. így indul irgalomra irántad a mennyei Atya, ha feléje fordulsz. Dávid Isten szíve szerint való férfi volt. Mégis a legnagyobb bűnbe esett Bethsabéval: nem csupán házasságtörést követett el vele, hanem férjét is megölette, feleségül vette, teherbe ejtette. A legistenfélőbb emberek néha a legnagyobb bűnöket követik el. A történet további része azonban azt példázza, hogy állítja helyre Isten azokat a gyermekeit, akik bűnbánatot tartanak és visszatérnek Hozzá. Dávid bűnbánatot tartott, bűnvallást tett, megalázta magát és így imádkozott: „Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint, irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet” (Zsolt 51:3). És mi volt Isten válasza? Dávid(Folytatás a 3. oldalon)

Dr. Haraszti Sándor