A Kürt, 1987 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1-2. szám
1986. november—december 3. oldal Hogyan ismerhetem meg Isten akaratát? i. Vezettetés Nemrég olvastam egy repülőszerencsétlenségről. Ködös időben a pilóta a rossz látási viszonyok miatt nekiment egy hegynek. Ez a szerencsétlenség elkerülhető lett volna, ha a pilóta felhívja a közeli repülőteret és kéri a vezetést. Távvezetés segítségével köd ellenére is elkerülhette volna a veszélyt. Sokszor mi is ilyen helyzetben vagyunk. Nem látjuk, mit rejteget a jövő, s mégis megállás nélkül haladunk előre. Döntéseket kell hoznunk, amelyeknek következményeit előre nem láthatjuk. Úgy vagyunk, mint a pilóta a ködben. Van-e valaki, aki minket vezethetne? Vannak emberek, akik a csillagokra bízzák életüket és onnan olvassák ki a döntéseikhez szükséges útmutatást. Mások jósnőhöz mennek. Milliókat áldoznak arra, hogy babonás módszerek alapján „megismerjék” jövőjüket. Ez is mutatja, hogy mennyire vágyik az ember vezetés után, mivel nem lát a jövőbe. Ezek a babonás módszerek nem vezetnek célra. Sem a csillagokba, sem a jósnő kártyáiba nincs leírva az életünk. Dehát akkor magunkra vagyunk hagyatva? Egyedül állunk a sötét jövővel szemben, mint a pilóta a ködben? Nem! Van valaki, aki ismeri jövőnket, ismeri a veszélyeket, tudja az utat is és kész vezetni bennünket. Isten — egyedül ő vezethet biztosan. Igen, de hogy történik ez a vezetés? Hogyan tudom meg egy útelágazásnál, melyik az Isten akarata szerinti út? Hogyan ismerem meg Isten akaratát különböző döntésekben? Valóban van mód arra, hogy egész gyakorlati kérdésekben megismerjem Isten akaratát, vagy csak úgy nagyvonalakban? Ebben a kérdésben megoszlanak a vélemények. Egyesek azt állítják, hogy Isten az ő parancsolataiban csakúgy nagyvonalakban fektette le az útirányt, részletekkel nem törődik. Mások bizonyos „módszerek” segítségével a legcsekélyebb dolgokban is biztosítani akarják maguknak Isten vezetését. Ebből következik, hogy az első nézet követői bizonytalanul, sőt néha túlságos félelemmel döntenek; vagy azt mondják, megyek az élet útján, ahogy jónak látom, és ha Istennek nem tetszik, majd megállít. Ez úgy néz ki, mintha egy ember elindulna egy autóval, anélkül, hogy ismerné a forgalmi szabályokat s azt mondja: a rendőr majd megállít, ha valamit rosszul csinálok. A második nézet követői viszont néha túlságos magabiztossággal mennek előre az életben és minden maguk okozta ballépést könnyedén Istenre hárítanak, mivel „megkérdezték” és ő „mutatta” ezt az utat. Vigyázzunk, ne tévedjünk el az egyik vagy a másik végletbe. Az ilyen helytelen módszerekre még részletesen kitérek. Most először vizsgáljuk meg Isten igéje nyomán, van-e alapunk Isten vezetésére számítani. Ismerjük a Bibliából azoknak a történetét, akik tapasztalták Isten vezetését. Például Izrael népét tűz- és felhőoszlop segítségével vezette az Űr a pusztában. A bölcseket egy csillag vezette Betlehembe. De Isten az ilyen különleges módszereket általában csak rendkívüli helyzetekben alkalmazta. Ez nem azt jelenti, hogy az isteni vezetés csak kivételes esetekben tapasztalható. Isten gyermekei minden időben számítottak Isten.vezetésére és tapasztalták is. A zsoltáríró így imádkozik: „Mutasd meg nékem a te utadat, hogy járhassak a te igazságodban...” (Zsolt. 86, 11). A zsoltáríró egész konkrét módon számított Isten vezetésére, és nem csak úgy nagyvonalakban. Ehhez mérten kapta az ígéretet is: „Bölccsé teszlek és megtanítlak az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged” (Zsolt. 32:8). Jézus maga ezt ígérte tanítványainak: „De amikor eljön ő, az igazság lelke, elvezet titeket a teljes igazságra” (Ján. 16:13). S habár ez az ígéret elsősorban a keresztyén tanításra vonatkozik, úgy érzem, hogy alkalmazható a gyakorlati életre is. Ezt megerősíti a Római levél 8:14 verse: „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” Isten gyermekei tehát számíthatnak vezetésre, éspedig a Szentlélek vezetésére. Ez a vezetés nyilvánvaló ismertetőjele azoknak, akik istenfiúságot nyertek. összegezve elmondhatjuk: Isten nemcsak egy könyvbe foglalt szabályzatot hagyott ránk, mely nagyvonalakban megmutatja akaratát, hanem „bölccsé tesz” — tanít, megmutatja az utat, tanácsol és vezérel azon az úton, melyen járnunk kell. Mindezt Szentlelke által végzi. II. Helytelen módszerek Isten akaratának megismerésére Megállapítottuk, hogy Isten akaratát megismerhetjük és vezetését tapasztalhatjuk. Most rámutatok azokra a veszélyekre, amelyek ezen a téren fennállnak. Sok komoly hívő ember jutott már tévútra, mert helytelen módon próbálta megismerni Isten akaratát. Biztosnak vette, hogy Isten vezetése alatt áll, és mégis a Sátán cselvetésének áldozata lett. Ezért mielőtt kitérünk azokra, amelyek segítenek Isten akaratát megismerni, néhány olyan módszerre kell rámutatnunk, melyek könynyen tévútra vezetnek. Előre kell bocsátanom, hogy nem lehet semmiféle szabályt felállítani, nem lehet azt mondani: így szólhat hozzánk az Isten, és így nem. Isten szuverén ebben is. Bármilyen módon és bármilyen úton tudtul adhatja akaratát. De nem köteles ezt úgy tenni, ahogy azt mi elvárjuk. Meg kell tehát vizsgálnunk, melyek a tévutak, nehogy valamit Isten kinyilatkoztatásának tekintsünk, ami ténylegesen nem az. A z álmok. A bibliában nem egy esetben olvassuk, hogy Isten álom által mutatta meg akaratát az embereknek. A Szentlélek kitöltésekor „álmokat álmodnak a vének” (Ap. csel. 2:17). Ezért sokan nagy jelentőséget tulajdonítanak álmaiknak s úgyszólván minden álmot isteni kijelentésnek tartanak. Tény, hogy Isten használta és ma is használhatja ezt valaminek a kijelentésére. De ez nem jelenti azt, hogy minden álom Istentől származó üzenet. Ha édesanyám ír nekem levelet, postán küldi el. De nem minden levél jön édesanyámtól, amelyet a postás számomra hoz. Álmaink nagyrésze a tudat alatt felhalmozódott élmények, benyomások, kívánságok és indulatok tükörképe. Aki ezeket válogatás nélkül Isten üzenetének tartja, az előbb-utóbb lelki káoszba kerül, melyből nehéz lesz kijutnia. A hangok. Erre is van példa a Szentírásban. Bár ritkán, de mégis előfordul, hogy Isten természetfeletti hang által hívta fel az ember figyelmét, pl. Mózes, Sámuel, a tanítványok esetében. Azonban itt is fennáll, hogy a kivételt nem lehet szabálynak venni. Itt különösen felmerül nemcsak az öncsalás, hanem a sátáni félrevezetés veszélye is. A következő példa mutatja ezt. Egy komoly hivő ember időnként hangokat hallott. Mindigjó figyelmeztetéseket és útmutatásokat nyert. Ebből az következett, hogy ez a Szentlélek hangja. Egyszer ez a hang egy jövendölést mondott neki, ami nem következett be. Olyan nagyon csalódott, hogy hosszú ideig tartott, míg
