A Kürt, 1987 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3-4. szám
1987. március—április 3. oldal * Macher János: II. Rész Hogyan ismerhetem meg Isten akaratát? III. A vezetés előfeltételei Mint már említettem, nincs jogunk azt követelni Istentől, hogy úgy adja tudtul akaratát, ahogy mi szabjuk meg. Azonban hozzáfűzöm még: Istennek viszont van joga bizonyos feltételeket szabni, ha igénybe akarjuk venni vezetését. Hiszen mi veszszük igénybe az ő segítségét, és nem fordítva. Melyek a követelmények, amelyeket Isten elvár tőlünk? A Krisztussal való kapcsolat Isten akaratát nem az ismeri fel, aki törvényeskedő módon igyekszik különböző paragrafusokat betartani. Isten vezetését nem törvények betartása által tapasztaljuk, hanem a Krisztussal való személyes kapcsolat által. Jézus így fejezi ki ezt: Maradjatok énbennem, akkor én is bennetek maradok. „Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek” (Jn. 15:15). Ez a kapcsolat— mi Krisztusban és Krisztus mibennünk — az első feltétele Isten akaratának megismerésére. Ez a kapcsolat a Szentlélek által jön létre. Csak az az ember képes Isten akaratát felismerni, aki a Szentlélek uralma alatt áll. Aki nem áll a Szentlélek uralma alatt, az a test vágyai alá van rendelve, és az olyan „nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá” — írja Pál apostol a római levélben. A korinthusi levélben pedig ezt olvassuk: „Az érzéki ember nem fogja fel, ami Isten leikéből ered” (2:14). Ha tehát Isten akaratát kívánjuk megismerni és vezetését tapasztalni, elsősorban ezt a kapcsolatot kell keresnünk, és ha megvan, ügyelnünk kell rá, hogy meg ne szakadjon. Az engedelmesség. Ez a második feltétel. „Aki megtartja parancsaimat, Istenben él és Isten őbenne” (1. J n. 3:24). „... teljes bizalommal lehetünk Istenhez, bármit kérünk, megkapjuk tőle, hiszen megtartjuk parancsait és azt tesszük, ami kedves néki” (1. Jn. 3:22). Hiába kérjük Isten útmutatását, ha nem vagyunk képesek a feltétlen engedelmességre. Nem lehet kérni Istent: mutasd meg nekem a te útadat, és ha tetszik, akkor elfogadom. Sokszor kérdezzük Istent útja felől, de aztán ha nem tetszik, úgy teszünk, mint Bálám, megkérdezzük mégegyszer, hátha végül mégiscsak azt mondja, amit mi vá*/ Fenti írás szerzője Macher János Nyugatnémetországban (Minden) élő baptista lelkipásztor. Korábbi számunkban (jón.—febr.) közöltük a cikk első részét, ahol neve technikai hiba miatt lemaradt. runk. Tudjuk jól, mi történt Bálámmal. Már-már úgy nézett ki, mintha elérte volna célját, de a végén mégis a pogányokkal együtt elveszett. Nincs isteni vezetés feltétlen engedelmesség nélkül. Ha bármi módon engedetlenek vagyunk Istennel szemben, nem számíthatunk vezetésére. Azt sem tehetjük, hogy egy parancsot átugrunk s a következőt teszszük. Isten esetleg nem mutatja meg a következő lépést addig, amíg készek nem vagyunk megtenni azt, amit már megmutatott. Sokszor itt van az akadálya a lelki fejlődésünknek. A megszentelt élet. A római levélben (12:1—2) találunk útmutatást, melyből megérthetjük, melyek a követelményei annak, „hogy felismerjük, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi kedves néki és mi a tökéletes”. Nézzük csak meg ezeket. „Testvérek, Isten irgalmára kérlek titeket: adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen egyszerű hódolatotok. Ne szabjátok magatokat a világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodástok megújulásával.” Az Istennek odaszánt és megszentelt élet vezet el az Isten akaratának felismerésére. Ha Krisztussal kapcsolatban állunk és az engedelmességben gyakoroljuk magunkat, átformálódik jellemünk, gondolkodásunk, sőt bizonyos mértékben természetünk is. Ha valamilyen munkát ismételten végzünk, azt mondjuk: már a véremben van. így van ez Isten akaratának megismerésével is. Minél inkább gyakoroljuk magunkat, annál könnyebben és jobban megy. Kezdjük meg ezt gyakorolni úgy, hogy azt, amit ma Isten akarataként felismertünk, egyszerűen a gyakorlatban alkalmazzuk. IV. Gyakorlati tanácsok Elérkeztünk sorozatunk utolsó és legnehezebb pontjához. Mindig könnyebb megmondani, hogy hogyan nem szabad, mint azt, hogy hogyan kell valamit megtenni. Főleg ebben a dologban nehéz gyakorlati tanácsokat adni, mert könnyen sablonossá válhat. És épp ezt akarjuk elkerülni. — Legjobban úgy kerülhetjük el ezt a veszélyt, ha úgy teszünk, ahogy azt az iskolában a számtannál tanultuk. Az eredményt azzal ellenőrizzük, hogy egy másik művelettel ellenpróbát végzünk. Isten akaratának megismerésében sosem szabad egyoldalúan valamilyen módszerre támaszkodnunk, hanem minden oldalról és minden eszközzel kell vizsgálnunk a kérdést, nehogy önmagunkat megcsaljuk. Ezért a következőket nem szabad úgy értelmezni, mint önmagukban csalhatatlan módszereket, hanem mint eszközöket, amelyek együttes használat esetén segítségünkre lehetnek Isten akarata megismerésében. A Szentírás Ez a legfontosabb eszköz Isten akaratának megismeréséhez. Persze nem olyan módon kell használnunk, mint az az ember, eki behunyt szemmel kezelte. Az sem segít, ha a szükség óráiban belelapozgatunk és helyzeteünkhöz megfelelő idézeteket keresünk ki belőle. A Szentírás csak akkor segít, ha általa megváltozik gondolkodásunk. Ez pedig akkor történik, amikor komoly tanulmányozással és őszinte imádsággal igyekszünk Jézus Krisztus gondolkodását megismerni és magunkévá tenni. Aki a Szentírás szavait öszefüggéseiből kiragadja, nem az Isten akaratát keresi, hanem a Biblia szavaival palástolja önző szándékát. A testvéri közösség A legnagyobb óvatosság a Biblia tanulmányozásánál maga még nem biztosít a tévedések ellen. Szükségünk van a közösség eligazító befolyására. Isten úgy rendezte, hogy a gyülekezetben minden tagnak más adománya van. Ezek a különböző adományok kiegészítik egymást. Ezért jól tesszük, ha nehéz döntéseinkben vagy különleges problémáink közt hallgatunk azok tanácsára, akiknek nagyobb ismeretük, több tapasztalatuk van. Valaki, akinek elmondjuk nehézségünket, talán nem tudja magát teljesen belehelyezni állapotunkba, de annál tárgyilagosabban tudja azt megítélni. Nagyon sokat segíthet például, ha egy nehéz döntés előtt testvéri kis imakörben közösen imádkozunk Isten vezetéséért. Az Újtestamentumban számos példa mutatja, hogy az első keresztyének ezt az utat választották a legtöbb esetben. A külső körülmények Ezeket sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Isten sokszor azáltal mutatja az utat, hogy egy ajtót bezár és egy másikat nyit meg. Pál apostol így kezdte meg az európai misszióját. Ez nem azt jelenti, hogy a legkisebb akadály esetén visszaforduljunk, azt gondolva, hogy Isten elzárta az utat. , . ., , ,, , , (Folytatás a 4. oldalon)
