A Kürt, 1987 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1987-03-01 / 3-4. szám

VII. ÉVF., 3—4. SZÁM, 1987. MÁRCIUS—ÁPRILIS VOL. 7, NO. 3—4, MARCH—APRIL, 1987

Published monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC

ÉLET A HALÁLBÓL

----------------------Life from the death---------------------Oláh Lajos

Halál utáni élet. Isten segítő szeretete mutatkozik meg abban, hogy egyre meggyőzőbb módon ad tapasztalatokat a testen kívüli, a halál utáni életről. Ma már komoly irodalma van az igazolt eseteknek. Az átéléseket embereknek adja az Isten. Keresztyéneknek és nem keresztyéneknek egyaránt. Gyülekezetünkben is van olyan testvér, aki átélte, végig nézte ami vele történt, amíg néhány kilométerről beszállították a kórházba. Mintegy kívülről szemlélve önmagát és környezetét. A műszereknek kizárólag a halál (klinikai halál) beálltának az igazolásában van szerepe. A halál utáni élet egyre inkább elfogadott ténynyé válik úgynevezett tudományos alapokon is. A Szentírásból eddig is ismert volt. Az újabb ismereteknek abban van a jelentősége, hogy elősegíti a felelősségérzetet és kiszabadít abból a gátló, visszatartó szorításból, hogy e kérdéssel foglalkozni kizárólag vallási képzelődésben élőkhöz illik. Ma e kérdéssel nem foglalkozni ismerethiányt jelent. Visszamaradottságot a szélesebb területen mozgó tájékozódásban. Milyen diadalmasan hangzik ma a keresztyén bizonyságtétel: „Mert tudjuk, hogy ha e mi sátorházunk elbomol, épületünk van Istennél...”(Kor. II. 5:1.)

A halál utáni élet kérdése egy egyre izgalmasabbá váló, teljes értékű feleletre váró kérdéssé lett. A Biblia válasza meggyőző és megnyugtató. A fizikai halálról a Biblia azt mondja, hogy szükséges. „Szükség, hogy e romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára...” (Kor. I. 15:53). Van egy testvérnőnk, aki kilencedik éve fekvő beteg. Agyvérzéses. Egy másik artritiszes, mozgásképtelen, szüntelen való fájdalomban szenved. És még néhány hasonló súlyos beteg. De jó az írás vigasztalása: „Elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben” (Kor. I. 15:43/b). „Jó, hogy levetkőzhetünk, mielőtt felöltözhetnénk” (Kor. II. 5:2—4).

Az írás azt is tanítja, hogy a halál a bűn zsoldja. Mégpedig eredeti természete szerint végleges állapot. Amely napon vétkezel, meghalsz. (Móz. I. 2:17.) Jogosan emésztette kétség évezredeken át az emberiséget a halál utáni állapot miatt. Jézus az első zsenge, egybekapcsolva erkölcsi, lelki győzelemmel. Az Ő diadala nyomán az Isten kegyelmi ajándéka az örökélet. (Ráma 6:23.) „Ki a mi bűneinkért halálra ada-VALÓBAS FÉLTÁMADT AZ ÚR!

tott és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. (Róma 4:25.)

Jézus győzelme előtt még adhatott valamiféle hamis megnyugvást a megsemmisülés tudata. A bűn átkától megváltott ember megalapozott életigénye az örökélet. „Én tudom, hogy az én Megváltóm él, és az én porom felett megáll.” Mondja az igaz Jób 19:25— 26-ban. Csak az újteremtés világában nem ismerős ember számára lehet kérdéses az örökélet bizonyossága.

Minden evilágra született ember eredendően egy sajátos természet szerinti állapottal bír, amit a Szentírás így jellemez: „Holtak a bűn miatt.” (Ef. 2:1.) A „tudományos ateizmus” (Keleten és Nyugaton) nem bizonyult kevésbé lélek és erkölcsrombolónak, mint a „tudatlanság ideje”. Klein Jakab paksi rabbi mondta nekem még 1950-ben: „Én zsidó ember vagyok. Nem tudok hinni Jézus istenségében. De most látjuk, mit jelentett Jézus az emberiségnek, miután megtapasztaltuk, hova jut Jézus nélkül.” Jézus pedig egyértelműen tanítja: „Szükség néktek újonnan születnetek... (János 3:1—36).

A bűn következménye kiterjed a teremtett világra is. Az egész természet egyetemben nyög... (Róma 8:19—23.)

Valamikor évszakváltás idején szép költői kép volt a természet haláláról, alvásáról, kikeletről beszélni. Ma a növény és állatvilág tényleges pusztulásáról, talaj-halálról hallunk egyre szomorúbb híreket. Mérgekkel szennyezett vizeink, a levegő, a megtermelt javak jelentős része nem is olyan lassan, egyetlen tömegsírrá változtathatja egyetlen fizikai életterünket: a Földet. Ma már nem is kell atomkatasztrófával riogatnunk önmagunkat.