A Kürt, 1986 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11-12. szám
10. oldal 1986. november—december szabadon hagytak. Rövid vonakodás után egyesek előre jöttek. Azután többen, majd mindig többen. Végül ötezren álltak elő, akik az Úr hírnökével együtt mondták imáikat, és imádságukban átadták életüket Megváltójuknak. Mit szólt ehhez a sajtó? Csodálkozott a nagy tömegen, melyhez hasonlót csak nagyszabású labdarúgó mérkőzéseken, vagy autóversenyeken lehet látni. Némelyek szenzációkeltésnek vélték a történteket, de tárgyilagos megállapítások szerint ezzel semmit sem lehetett megmagyarázni. Evangélizációs módszerei Evangélizációs módszereiről fontos tudni azt, hogy a helyi gyülekezet lelkipásztorának meghívása nélkül sehová sem megy Igét hirdetni, sőt, ha csak mód van rá, igényli azt, hogy a szóban forgó város minden egyházának a lelkésze részt vegyen az evangélizálás előzetes megszervezésében. Ilyen módon az imaközösségekben és a közös szervező munkákban igazi ökumenikus szellem alakult ki. A gyűjtéseket mindg a helyi gyülekezet végzi, és ugyancsak ez fedezi Grahamnak és munkatársainak útiköltségét, élelmezését és szállását. Graham személy szerint tanári fizetéséből él, és a Mozgalom csupán az evangélizálásai során adódó kész kiadásait fedezi. Az összejövetelek cicoma nélküliek. A külső egyházi liturgiától és szertartásoktól függetlenek. A kezdés előtt egy-két órával már próbál az énekkar, vagy zenekar, evangéliumi énekek hangzanak fel és ez már maga is más légkörbe ragadja az embereket. Mikor elérkezik a kezdés ideje, az énekkar vezetője üdvözli a hallgatóságot és ezzel megkezdődik az összejövetel. Az énekkar először önállóan énekel egy ébredési éneket, azután a hallgatósággal együtt. Olyan énekeket választanak, amiket könnyen megtanulnak az emberek, de nem egykönnyen felejtenek el. Ez a magyarázata annak, hogy hamarosan az egész gyülekezet a karral együtt énekel. Ezután Grahamnak valamelyik munkatársa bizonyságot tesz. Egy hívogató szólóének, egy hosszabb igerész felolvasása és rövid ima után jön Billy Graham. Graham nem beszél hosszan, általában 40 percig, és közben fel s alá jár-kel az emelvényen, szavait gyakran kíséri kifejező kézmozdulatokkal, egyik kezében a Bibliát tartja, másik kezének a mutató ujjával előre mutat, fejét kissé leszegi, mintha hatalmas küzdelmet vívna. Egyik angol lapban megjelent fényképe fölött ez a felirat állott: Billy Graham boxol az ördöggel... A szövegben pedig ilyeneket ír a riporter: “Valóban harcol, tusakodik, küzd. Mondanivalójának nem a mély értelme ragadja meg az embert: sokkal mélyebben szántó előadásokat lehetett már hallani Londonban. Az átlagember gondolatait követi és vezeti egyszerűen és meggyőzően. Közben újra meg újra a Bibliára hivatkozik: a Biblia mondja ”. Valóban, gyakran ismételt mondata ez: a Biblia mondja! Amíg prédikál, egy nyitott Bibliát hordoz előre és hátra a szószéken, gesztikulálva vele és magasra tartva a kezében. Személyes életében a Biblia nélkülözhetetlen erősítő, inspiráló és vezérlő eszköz. Ritkán tölt naponta egy óránál kevesebb időt bibliaolvasással. Naplójában gyakoriak az ilyen feljegyzések: “Csodálatos időt töltöttem ma délután a Biblia mellett. Néha mikor olvasom, abba kell hagynom. Annyira betelek, hogy képtelen vagyok többet felfogni.” Egy alkalommal kivette Újtestamentumát a zsebéből és így szólt: “Csodálatos könyv ez! Sok dolgot nem értek meg belőle, de egyet tudok: tartalmában olyan titkos hatalom van, amely megváltoztatja az emberek életét és megtartja ebben a változásban. A Biblia két fedele között meg van a válasz minden ember legmélyebb problémáira. Ezért mondhatom: Ez az Isten beszéde!” Számára Krisztus valóságos és élő személy. Naplójában és leveleiben olyan természetesen és bensőségesen ír róla, ahogy csak egy barátról, egy bizalmas és megbízható társról írhat az ember. — “Ha nem volna történeti feljegyzés Jézus életéről és szolgálatáról” — írja egy helyen - “számomra akkor is valóság lenne, mert én ismerem Őt személyes és naponkénti tapasztalásból. Ezért amikor prédikálok, sohasem próbálom védeni Őt, vagy bizonyítékokat felsorolni mellette. Én kijelentem Őt. Látom és ismerem Őt. Ez a biztos mód annak bizonyítására, hogy Jézus él, és beteljesíti mindazt, amit ígért.” —“El szabad és el kell fogadnod ezt a Jézust személyes Megváltódnak és Uradnak!” — idézi egyik újság Graham buzdítását. Ezután rövid imát mond, majd az énekkar a folyamatos összejövetelek minden estéjén elénekli ugyanazt a hívogató éneket, Graham pedig felhívja az embereket, hogy jöjjenek előbbre, majd pedig miután elmondtak vele együtt egy általa diktált, egyszerű fogalmazású imádságot, felkéri őket, vonuljanak az utóösszejöveteli terembe. — “Most hadd várjanak az ismerőseid odakint, engedd elmenni az autóbuszt is, most Isten vár téged. ”— kérleli őket Graham. Miközben az emberek előre jönnek, ünnepélyesen csend ül a gyülekezeten. Látszik, hogy sokan könyörögnek azokért, akik ezekben a percekben döntenek. Majd egymásután állnak fel és mennek előre férfiak, fiúk, előkelőek, gazdagok, kifestett és felcicomázott nők, szegény és egyszerű asszonyok, katonák, munkások... most nincs különbség, mert csak ez érdekli őket: metmentettnek lenni! — írják a londoni Harringay arénában tartott evangélizációjáról (1954 március). Az utóösszejöveteleken Graham még egyszer röviden a Krisztusnak való átadásról beszél. Ezután felszólítja azokat, akik kívánják és tudnak, hogy mondjanak utána egy rövid imát. Ebben a szív és élet odaszánásáról van szó a jelenlévő Úrnak. Ha valakiben van még kérdés, azt megbeszélik a “tanácsadók "-kai, akik kis jelvényeket hordanak kabátjukon, hogy felismerhessék őket. Ezek a segítők már ott elkezdik a munkát. Beszélgetnek, nem erőszakoskodnak, hanem vezetnek. A beszélgetés végén a segítő néhány füzetet ad át: János evangéliumát, és egy kis füzetet a hivő élet gyakorlatáról. Benne az imádság, az igeolvasás és a közösség fontosságáról, kísértésekről, amikkel számolni kell a fiatal keresztyénnek. Kis igeversek is vannak benne, amelyek minden új hivő megragadására szolgálnak. Ezután egy döntési lapot íratnak alá velük, amelyre a név, kor, cím, telefon, foglalkozás kerül és ez a nyilatkozat: “Elfogadom Jézust Megváltómnak és Uramnak!” Utána adatok a gyülekezetről, ahová tartozik. Felírják esetleges problémáit. A segítő ezután a karton alapján felkeresi vagy felhívja az egyént. Megvizsgálják a gyülekezetét, ahová tartozik, a lelkész is megkapja a kis kartont a gyülekezeti tagjáról.
