A Kürt, 1986 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

I 1986. január 7. oldal Az utolsó húsvét 5SSSSSSSSSSSS IThess 4:14 az Új Testamentom egyik legfontosabb kijelentése. Az elő­ző versben említett reménység definí­cióját adja rendkívüli tömörséggel. Mi a reménységünk alapja? Nem más, mint az a tény, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból: legyőzte a halált. Nem csupán a megaláztatás, a szen­vedés, a halál is helyettünk történt, de Húsvét is! 12 éve annak, hogy eldöntöttem: “gaz­dát” cserélek. A bűn helyett az Urat fogom szolgálni, Aki végtelen szeretet­tel hajolt le az akkor 14 éves suhanc­­hoz. Ki tudja, hány fontos döntést kel­lett azóta meghoznom, de nem is kérdés, melyik volt a legfontosabb. A felkínált örök életet fogadtam akkor el. Az Ige egyértelmű: a halál a bűn következményeként vár az emberre. Aki a bűn rabságából megszabadult, az a haláltól menekült meg. Figyeld csak meg, hogyan ír az apostol azokról, akik meghaltak a thes­­salonikai hívők közül: “...akik elalud­tak.. Pál apostol nem próbálja a fájó valóságot olcsó vigasszal enyhíteni. A halál — ahogy mi látjuk — végleges. Jó tudni azonban, hogy Isten másképpen látja ezt az egészet! Ő úgy tekinti a halált — ha gyermekeiről van szó —, mint egy átmeneti állapotot. Jó szónak találom az “átmeneti”-t, mert erről van szó. A testnek szüksége van egy alapos “feljavításra”, hogy öröm legyen az új élet. “Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten orszá­gát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. íme, titkot mon­dok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elválto­zunk nagy hirtelen, egy szempillantás­ban az utolsó trombitaszóra...” (1 Kor 15:50—52). Gondolj csak arra, hogy sokunknak már 25—30 évesen úgy tud fájni a háta. Mi lenne velem, ha ezzel a gerinccel kellene végigszenvednem a következő 100 millió évezredet? Vagy, ki az, aki elmondhatja, hogy érti az egész Szentírást? Sokan egész életüket a Római levél tanulmányozására for­dítják és gondolod, hogy értik is? Az agyunkra is ráfér egy felújítás! Különö­sen, ha arra gondolunk, hogy milyen tömérdek elsajátításra váró ismeret­­anyag vár ott ránk. Érdekes azokat a részeit olvasni a Szentírásnak, ahol az Úr Jézus földi éle­tének a feltámadást követő eseményei­ről tudósít. A zárt ajtó, a távolság nem okozott gondot a Megváltónak. Anél­kül, hogy találgatásokba bocsátkoz­nék mondom, hogy egy izgalmas és vidám élet vár ránk. Abban is gyönyör­ködünk, ami megmaradt ebből a Föld­ből érintetlenül, tisztának. Ha ehhez “egy hétre ’’volt szüksége Istennek, ak­kor halvány fogalmunk sem lehet ar­ról, ami ránk vár abban az országban, amit már — ígérete szerint — 2000 éve készít a mi Urunk. (Tudom, mindez gyerekesnek hangzik, de remélem, hogy halálosan komolyan veszed.) Amikor Pál azt írja: “... kívánván el­költözni és a Krisztussal lenni, mert ez sokkal inkább jobb” (Fii 1:23), akkor az evangélium hirdetése során elfáradt testű apostol szólal meg gyermeki őszin­teséggel (és az elhívotthoz méltó fele­lősséggel / 24. v./). Sokan “technikailag” kivitelezhetet­lennek tartják Istennek a halottak fel­­támasztásával kapcsolatos tervét. Ők azok, akik a világ létrejöttét is inkább véletlenek sorozatával magyarázzák, minthogy felismernék, hogy a világ isteni tervek szerint, az Ő szavára állt elő. Azt is tudjuk, hogy a halottak feltá­masztása egy pillanat műve lesz (1 Kor 15:52). Hogyan lehetne szavakba foglalni a szeretetet, amit Isten tanúsít az ember iránt?! Ő egy bűn nélküli világot terem­tett. Az ember és a Teremtő kapcsolata tökéletes volt, egészen addig, amíg sza­badságát rabságra nem cserélte az ember. A Sátán diadalt jár azóta, de azokon nincs hatalma, akik Jézus Krisztusban elfogadták a megváltásu­kat. Új élet vár rájuk, örökké tartó. Amit az isteni szeretet elkezdett, azt be is végzi! “Vigasztaljátok egymást e beszédek­kel!” — ez új évben is! ... .... , Novak József HIBAJAVÍTÁS Előző számunkban (1985. dec.) sajnálatos módon több hiba is van. Ezek közül a két legfontosabbat itt javítjuk. A 6. old. 1. hasáb utolsó bekezdésében a 7. sor helyesen: Egy 150 tagú énekkar és egy 50 tagú zenekar szolgált... A 7. oldal 1. hasáb 10—11. sora helyesen: Ez alkalommal Billy Graham külön találkozott a magyarországi izraelita vezetőkkel. Találkozás a fiammal Kékszemű, szöszke kisfiam, \ tudod-e, hogy mennyire várom a pillanatot, amikor újra kicsiny kacsodat kezembe zárom? Tudod-e, hogy oly rideg az élet, mindennap elvész egy délibábom... Bár meg tudnálak kímélni téged minden csalódástól az égvilágon, hogy csodálkozva tekintő szemed ne homályosítná bánat könnye, s az életúton gyenge lábad ne botolnék el földgöröngybe. Ártatlan, naív, drága gyermek: néhány év előtt ilyen voltam... kékszemű, szöszke kisfiam: eszményeimben, jaj, csalódtam! Barátaim áspisok lettek, nagy terveim, lám buborékok. Úgy félek, hogy hamar megérted: minden nap jobban hasonlítok a józan-fejű nem magamhoz. Igazi énem, jaj, elbújik, a józan másik előkúszik, és nagy bölcsen szentenciázgat, sziporkázván a maximákat. * Mintha bizony az élet volna, ahol a gyenge eltiporva, míg az erős ül orgiákat... Életbölcsesség? Nem: fonákja, hogy aki csúszik, mászva, nyalva, biztosan jut a diadalra. Míg az egyenes férfijellem: hivőietlen, neveletlen. Ha alázatból taposni engeded finom, érzékeny, drága lelkedet: úzussá válik, és csizmás talpak önfeledten táncolnak rajtad. Kékszemű, szöszke kisfiam, szégyellem magam előtted... Csalódott, fájó, felnőtt ember, mit értek én meg, óh belőled? Magam áltatva azt képzeltem, hogy milyen tapasztalt, okos lettem. \ Pedig csupán csak jobban látom: hiúság minden a világon... Igazi énem, gyermekségem, jöjj vissza, csak még egyszer, kérlek: 1 hogy megértselek, óh gyermekiélek.. '. Kékszemű, szöszke kisfiam, tudod-e, hogy mennyire várom \ a pillanatot, amikor újra \ kicsiny kacsodat kezembe zárom? < Rüschlikon (Scájc), 1949. márc. 21. Haraszti Sándor (*) életbölcsesség) (József fiam a vers írásakor 5 éves volt.)

Next

/
Thumbnails
Contents