A Kürt, 1986 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1986-09-01 / 9-10. szám

VI. ÉVF., 9 10. SZÁM, 1986. SZEPTEMBER-OKTOBER VOL. 6, NO. 9-10, SEPTEMBER OCTOBER,1986

Pubüshed monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC

„MINDEN UTAMAT JÓL TUDOD...”-----------------------------------------------------------------(139. zsoltár) —

Az ismert magyar költő, Berzsenyi Dániel ezt mondja egyik versében Istenről: „Bizton tekintem mély sírom éjjelét. / Zordon, de nem, nem lehet az gonosz, mert a te munkád. / Ott is elszórt csontjaimat kezeid takarják.” Ez a zsoltár, mely a versíró gondolatait is ihlette, arról beszél, hogy Isten minden utunkat jól tudja. De nemcsak azt mondja, hogy Isten tudja, ismeri az én utamat, hanem arról is szól, hogy Isten meg Dr h»TM5«1 »«*<» akarja mutatni nekünk az Ő útját, ahol megismerhetjük Őt és ahol feltárja előttünk titkait. Előle nem tudunk kitérni, elbújni, elszaladni, de ugyanakkor vigaszt adhat az a tudat, hogy hozzá menekülhetünk, mert nála irgalmat találunk. Tehát nemcsak Ő ismer engem, bennünket, hanem Ő is meg akarja ismertetni magát velünk.

Erről a kapcsolatról kívánok bizonyságot tenni most, hogy Isten mikéntjön mihozzánk, és mi hogyan juthatunk Hozzá. Isten előtt semmi nem marad rejtve, ugyanakkor Ő kész megmutatni magát nekünk. Bűneim, jó cselekedeteim, szándékaim, gondolataim nyilván vannak előtte. A Jelenések Könyvében Jézus ezt mondja a hét gyülekezet egyikének: „Tudom a te dolgaidat...” Péter egy beszélgetés alkalmával ezt mondja a Mesternek: „Uram, te mindent tudsz...” A

zsoltáríró is ugyanezt a gondolatot említi: hogyan próbáljak elrejteni előled bármit, hiszen bárhova megyek, te ott vagy.

Az ember szeretne elbújni az Isten elől. Az ember teremtése óta szeretne valamilyen módon elrejtőzni Isten elől, mert van rejteni valója. Ádám is megpróbálkozott ezzel, azt hitte, titokban tarthatja vétkét. Mi, mai Ádámok ugyanígy szeretnénk elrejtőzni Isten elől, de ugyanígy nincs rá módunk. Hiába próbálkozunk ezzel, mint ahogy a természetben is láthatjuk, ahogyan a vad szeretne beleolvadni a környezetébe. Az ember is a környezetébe beleolvadva kíván elrejtőzni a Mindenható elől.

Az ember nem képes fölfogni az Isten dolgait, ezért inkább nem is hiszi azokat. Emberi oldalról valóban érthetetlennek tűnnek Isten dolgai, mint ahogy Nikodémus számára is az volt az újjászületés ténye. Jézus viszont azt mondja: „Ami az embereknél lehetetlen, az az Istennek lehetséges.”

Azt írja a zsoltáros: „Te megvizsgáltál engem, és ismersz.” Mióta ismer engem az Isten? Fogantatásomtól, születésemtől, megtérésemtől? A Biblia azt mondja: a világ fundamentomának a megvetése előtt óta ismer Isten engem. Azóta neki terve van velem és veled. „Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében, magasztallak téged.” Isten csodálatosan alkotta meg az embert, külön-külön, más és más tulajdonságokkal ruházva föl. Génjeink csodálatos üzenetet hordoznak, melyet Isten programozott be. A gének nem felejtenek, mondja az orvostudomány. Előttünk élt ősszüleink tulajdonságai összegeződve vannak bennük. Ezért mondja Pál apostol azt, hogy a mi szüléinktől örökölt természetünktől vált meg bennünket Krisztus.

Isten kezdettől fogva formálja, készíti, alakítja életünket. „Látták szemeid az én alaktalan testemet.” Az abortuszról manapság sokat vitáznak: mikor kezdődik az emberi élet? Néhányan azt mondják, a kezdeti stádium még nem nevezhető életnek... A teológusokat is foglalkoztatja az a kérdés, hogy a fogamzás után mikor költözik be a lélek a fejlődő embrióba. Erre pontos választ sem a teológusok, sem az orvosok nem tudnak adni. Az viszont bizonyos, hogy a fogantatás pillanatától kezdve a megtermékenyített sejt magában hordozza Isten teljes programját, hogy kifejlődve, egy napon majd új emberként jelenjék meg. Ha igaz, hogy a beprogramozott, megfogant sejtben benne van a „teljes ember”, akkor azt is állíthatjuk, hogy benne van a lélek is. Ne áltassuk tehát magunkat: élet ez, emberi élet, amiért felelősek vagyunk. Különösen azoknak a hivő házaspároknak szeretném ezt átadni, akiknek ez gondjuk.

Az emberi természet szerint nem tudunk minden kérdésre választ kapni... „Nem tudom, mit rejt a jövő szá(Folytatás a 2. oldalon)