A Kürt, 1986 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1986-07-01 / 7-8. szám

VI. ÉVF., 7—8. SZÁM, 1986. JÚLIUS—AUGUSZTUS VOL. 6, NO. 7-8, JULY-AUGUST, 1986

PubUshed monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC

Szánjuk oda masunkat!-----------------------------------—---------------------------(Róma 12:1—2) —----------------------------------------------------Amikor valaki pályaválasztás előtt áll, a sok lehetőség között józanul, megfontoltan kell döntenie, merre haladjon tovább. Miután elhatározásra jutott, minden mást feladva, odaszánja magát a rá váró feladatoknak. A helyes döntésnek, teljes odaszánásnak gyümölcsöző eredménye lehet. Akik szeretik hivatásukat, nem sajnálják rááldozni idejüket, erejüket, egészségüket. Némelyek szinte egész életüket odaadják kitűzött céljaik eléréséért. Pedig mindezek a célok csak ideig valók, földiek.

A fenti ige bennünket is élet-pályaválasztás elé állít. A Krisztus-követés vállalása minden más döntésnél komolyabb, hiszen itt nem csupán földi célokról, hanem az örök élet jutalmáról van szó. Hogy ezt egyáltalán remélhetjük, egyedül “Isten irgalmasságának” köszönhetjük.. Isten azzal bizonyította irántunk való szeretetét, hogy odaszánta egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, “hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Áldozatos szeretetéért hálánkat csak egyféleképpen mutathatjuk ki, úgy, hogy mi is odaszánjuk önmagunkat teljesen: testünket, lelkünket, szellemünket. Ebből a hármas egységből egyik sem maradhat ki.

Mégis meglepő, hogy a Római levélben Pál a test odaszánását külön is említi. Bizonyára azért, mert mi könynyen úgy gondolnánk, elég csak a lelkűnkkel, szellemünkkel szolgálni Istennek. A testet ebből vagy kizáijuk, vagy hagyjuk elkényelmesedni, legtöbbször azonban nem is tudjuk, mit kezdjünk vele. Milyen módon tehetnénk hát eleget az igei felszólításnak?

Tévedés lenne arra gondolni, hogy testünk odaszánása valami aszketikus önsanyargatást jelent — mint ahogy azt főként a középkorban gondolták. Inkább az, hogy a test is eszköze legyen Isten céljainak. Nem mintha a test különválasztható lenne e földi létben az ember egészétől, hangsúly mégis azért kerül rá, mert Isten dicsőségét annak is szolgálnia kell. Ez annál is időszerűbb üzenet, mivel a testnek napjainkban nagy kultusza van. Ma, amikor a szex olyan óriási szerepet játszik, amikor az Isten adta egészséges ösztönök szinte beteges módon eltorzulnak, vagy túlzott hangsúlyt kapnak, akkor különösen nagy jelentősége van ennek a felszólításnak: szánd oda a te testedet is! Isten a mi testünket Szentleikének bennünk lakozásával akarja templommá szentelni (lKor 6:19).

A templom istentiszteleti célt szolgál. Az apostol az odaszentelt életet okos istentiszteletnek nevezi. Mi legtöbbször a templomban, imaházban töltött órákat nevezzük istentiszteletnek. Ha alaposan meggondoljuk, ezek a rövid órák a legjobb esetben is csupán előkészületek az istentiszteletre. Az istentisztelet valójában kint az életben, a gyakorlatban folyik. Gyakorlati életünk a mércéje annak, hogy Krisztus követését komolyan vesszük-e vagy sem.

Aki egész életét Isten uralma alá helyezi, annak többé nem a jelenvaló világ szelleme, erkölcsi normája motiválja a cselekedetét, hanem Isten szava. Vizsgáljuk meg, van-e különbség a magunk és az e világ szerint járók élete, viselkedése, magatartása, megnyilvánulása között. Ismét nem szabad valami látványos elkülönülésre gondolnunk. Emlékezzünk csak Jézus imádságára: “Ne vedd ki őket a világból, hanem őrizd meg őket a gonosztól!” (Jn 17:15). A főkérdés inkább ez: önmagad körül forgolódva, önző módon csak a magad örömét, előnyét, élvezeteit keresed, vagy mindettől elfordulva Istennek szolgálsz teljes szívedből? Nem a kegyeskedés, nem a szenteskedés, nem a kenetteljes beszéd a hivő élet jellemzője, hanem az örömmel vállalt szolgálat, melyet ha kell, önfeláldozás, önmegtagadás kísér.

Az őszinte önvizsgálat változást sürget. Az “elme megújulására” van szükség. Tehát ismét nem valami külső szokásokról, nem a kegyesség látszatának magunkra öltéséről van szó. Isten Igéje a dolgok gyökerét ragadja meg. Azt akarja, hogy gondolatvilágod, lelkületed, felfogásod változzon meg. Enélkül nem vagyunk alkalmasak az Ő követésére.

Önmagunk megváltoztatása lehetetlen feladat. Megrögzött rossz szokások, fékezhetetlen ösztönök, káros szenvedélyek, romboló környezeti hatások naponta új kihívást jelentenek. Az átformálódást tulajdonképpen nem mi irányítjuk. Feladatunk “csak” any-Mészáros Kálmán