A Kürt, 1986 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1986-05-01 / 5-6. szám
1986. május június 7. oldal Mészáros Kálmán és családja Megérkezett az új clevelandi lelkipásztor Szinte csak néhány nap telt el, hogy a clevelandi testvérek búcsút intettek távozó lelkipásztoruknak, s íme, Isten kegyelméből szomorúságuk örömre vált, nem kellett sokáig árván maradniuk. Március 13-án megérkezett Magyarországról az új lelkipásztor. Mészáros Kálmán testvér feleségével és három kisgyermekével. A repülőtérre kivonult szinte az egész gyülekezet apraja-nagyja. A fiatalabbak egy nagy táblát emeltek a magasba ezzel a biztató fölirattal: “Isten hozott!” Könnyű volt hát az egymásra találás, amelyet hisszük — Urunk készített elő már jóval korábban, s tudjuk, Ő kész áldását adni a jövőben is érte vállalt közös szolgálatunkra. Az üdvözletek átadására március 16-án került sor a vasárnapi istentisztelet keretében. A gyülekezet nevében Forrás Ede diakónus meleg szavakkal köszöntötte a lelkipásztor családot a 118. Zsoltár 26. versét idézve: “Áldott, ki az Űr nevében jön, áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok!” Ezt követőleg a gyülekezet tagjai sorakoztak föl, egy-egy bibliaverssel bátorítva az újonnan jöttékét. Mészáros testvér viszonzásként a Római levélből a következőket olvasta: “Szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelkiajándékot adjak néktek, vagyis hogy együtt bátorodjunk meg egymás hite által, a tietek által, meg az enyém által...” (Róm. 1:11 —12). íme megadatott, a reménység valóra vált. Legyen hát egy a pásztor és a nyáj, s együttes hűséges szolgálatuk nyomán erősödjön a hit és a szeretet, hogy sok kereső, megfáradt lélek megtalálva az üdvösség útját, igazi Bethániára leljen a gyülekezetben. Mészáros testvér hivatalos beiktatására előreláthatólag június 8-án kerül sor. Addig is álljon itt bizonyságtételként missziós önéletrajza, melyből A KÜRT olvasói közelebbről is megismerhetik testvérünk és családja életét: Szegeden születtem 1954. július 30- án, pedagógus szülők első gyermekeként. Édesapám — Dr. Mészáros Kálmán, tanár — és édesanyám — sz. Bódi Katalin óvónő — ebben az időben polgári foglalkozásuk mellett igen sokat fáradoztak a Szegedi Baptista Gyülekezet missziójának elindításán és megerősítésén. Hálás vagyok Istennek szüléimért, akik kezdettől fogva imádságos szeretettel nevellek az Úr félelmében. 1959-ben édesapám a Lélek indításának engedve lelkipásztori szolgálatba állt. Ez a fordulat jelentősen meghatározta családunk egész jövőjét. Szüleim elfogadták a Szokolyai Baptista Gyülekezet meghívását, ahol Herjeczki András testvérék utódaként folytatták a missziómunkát. A Duna-kanvarnak ezen a lenyűgöző szépségű vidékén töltöttem gyermekéveim egy részét. Első lelki élményeim is ide kötődnek. Melegszívű testvéri légkör vett körül bennünket a szépen fejlődő gyülekezetben. A népes gyermeksereg bibliaóráin jó alapot kaptam későbbi lelki fejlődésemhez. Újabb mérföldkő volt életünkben az 1963-as esztendő. A család Pécsre költözött, ahol édesapám egy nagyvárosi gyülekezet lelkipásztoraiéit. Általános és középiskoláimat ebben a városban végeztem. Ifjúkorom legszebb éveit töltöttem itt. A pécsi gyülekezet ez időszak alatt az ország második legnagyobb baptista gyülekezetévé növekedett. A dinamikusan fejlődő gyülekezetben igen élénk ifjúsági munka folyt. Az itt nyert lelki áldások és élmények segítettek tovább hitéletem megerősödésében és döntésemben. Életem egyik legszebb napja 1969. június 22., amikor 25 fiatal hittársammal együtt bemerítkeztem. Az akkor kapott ige egész életútamon elkísér: “... Légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben...” (ITim 4:12). Kimondhatatlanul hálás vagyok Istennek azért a kegyelemért, hogy már ifjúkoromban megismerhettem Őt, és hogy új élettel ajándékozott meg. Ettől az időtől kezdve egyre intenzívebben kapcsolódhattam be a gyülekezeti szolgálatokba. Nemcsak a nagy-gyülekezeti imaórák vezetését vállaltam örömmel, hanem azokat a megbízatásokat is, amelyek az ifjúsági munkában hárultak rám, így többek között az akkor alakuló ifjúsági énekkar és vonószenekar irányítását. Ezekben az években kezdett egyre határozottabban foglalkoztatni az a gondolat, hogy teljesen odaszánt élettel szolgáljam az Urat. Bár akkor még konkrétan a lelkipásztori szolgálatra nem gondoltam. Kezdetben az volt az elképzelésem, hogy leghasznosabban talán tanárként tudnék segíteni a jövő generációjának nevelésében. Istennek azonban más terve volt velem, amit csak később értettem meg. A várakozás és a lelki érlelődés néhány éve alatt orvos-elektronikai műszerészként tevékenykedtem az egyik pécsi klinikán, ahol betekintést nyerhettem az emberi test gyógyításának eszköztárába. 1974-ben félreérthetetlen módon tette világossá számomra az Úr, hogy engem a lélekmentésben, a lelkek gyógyításában és gondozásában akar felhasználni. Nem késlekedtem tovább,
