A Kürt, 1986 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1986-05-01 / 5-6. szám
1986. május június 3. oldal Vizsgáljátok meg a lelkeket...! könyve. S valóban, nem Fiilöp evangélistáról, vagy Péter apostolról, vagy Pálról olvasunk elsősorban azokon a lapokon, hanem arról, hogy az ő közreműködésükkel hogyan munkálkodott egyre szélesebb körben a Szentlélek. Az evangélium elterjedése Samáridig, majd az akkori világ fővárosáig Rómáig, a Szentlélek munkája. S ez a folyamat nem torpant meg Róma falainál. A Szentlélek azóta is munkálkodik. Ma is engedelmes eszközöket keres, s azok közreműködésével építi Isten országát, terjeszti az örömüzenetet a föld végső határáig. Közismert, hogy a Cselekedetek könyvének nincs egy ún. lezáró, befejező része. Mintha a szentíró csak abbahagyta volna egy időre az írást. A Cselekedetek könyve 29. része napjainkban íródik. Vajon mi lesz följegyezve a mi generációnkról? Az, hogy újabb — az idő rövidsége, s az eredménytelenség miatt egyre elkeseredettebb - kísérlet történt a keresztyénség uralomra segítésére? Vagy, hogy a Szentlélek erejével és segítségével Jézus Krisztus tanítványai és a gyülekezetek hirdették az Isten irgalmának, szeremének jóhírét, még akkor is, ha a vesztébe rohanó világ egyre kevésbé figyelt rájuk? A Szentlélek a misszió ura. Legyünk az O engedelmes eszközei! Hiszen nem erővel, vagy hatalommal, de az Ő lelke által terjed Isten országa. Herjeczki A. Géza IMAKÖZÖSSÉG Úgy ülnek együtt, mint kétezer éve a Tizenegy ült csöndben a felházban, várván a Lélek kitöltésére. Szemük kitágul izzó lelki lázban. Halkan beszélnek. Vérük egy ütemben dobban. Megértik egymást, szó alig keli Majd térdre hullnak. Ajkuk szóra rebben, imádkoznak. Földindító nagy hittel fohászkodnak Urukhoz. Bűnbocsánat árad szívükben szét sajgó örömmel. Arcukon szent derű. Angyal-vidámak. Együtt kiáltják: Jöjj el, Urunk, jöjj el! 1963 Gerzsenyi Sándor HIBAIGAZÍTÁS A március—áprilisi szám 10. oldalán a Toronto, Kanada c. hír első bekezdésének utolsó sorában a dátum helyesen: 1988. júl. 31. Ugyanebben a számban a 4. oldalon, az "Uram, csak egy vagyok... ”c. vers első szakaszának utolsó sora helyesen a következő: Uram, talán ha meglehetne... (I. Ján. 4:1) Nem Istentől származik minden új tanítás és élmény. A Szentírás félreérthetetlenül beszél arról, hogy az utolsó napokban az emberek eltévelyednek a hittől és sokan tévtanítások áldozatai lesznek. Meg vagyok győződve arról, hogy mi ezekben az időkben élünk. Akármilyen különösen hangzik is: a kereső keresztyéneket ma nagyobb veszély fenyegeti, mint a langyosokat és önelégülteket. Napjaink kereső embere túlságosan könnyen megnyílik mindenféle olyan tanítás előtt, amely új utakat mutat Isten mélyebb megismerésére. Űj élményeket keres, új megtapasztalásokra vágyik, az igazság magasabb szintjére, és a Szentlélekkel való találkozásra. Célja, hogy ezek által kiemelkedjék a lelki középszerűségből, amellyel ma általában az egyházakban és gyülekezetekben találkozik. Ezért mindig kész az új befogadására. Ezért vándorol annyi keresztyén egyik konferenciáról a másikra, egyik gyülekezetből a másikba, egyik igehirdetőtől a másikhoz. A mi Urunk Jézus nem hagyta védtelenül és fegyvertelenül az O gyülekezetét a farkasok között. Azért adta Igéjét, a Szentleiket és az egészséges megfigyelőképességet, hogy éljünk velük. “Mindent vizsgáljatok meg; a jót tartsátok meg, mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek” — írja Pál az 1 Thesszalonika 5:21—22-ben. Ugyanezt hangsúlyozza az 1 János 4:1: “Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelketeket, hogy azok Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba”, Jézus Krisztus pedig ezt mondja a Máté 7:15-ben: “Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok” — és még ezt is hozzáteszi: “Gyümölcseikről ismeritek meg őket” (16). Mindebből kiderül az, hogy nemcsak számos hamis próféta és lélek létezik, hanem az is, hogy nekünk fel kell ismernünk és le kell lepleznünk őket. Mihelyt felismerjük őket és trükkjeiket, elvesztik erejüket velünk és másokkal szemben. Különlegesen ébereknek kell lennünk azonban az új lelki élményekkel. új igazságokkal, csoportokkal, vallási gyakorlatokkal és mozgalmakkal szemben, mert ha azok megvizsgálás nélkül hatolnak be a gyülekezetekbe, nagy károkat okozhatnak. Ezért meg kell kérdeznünk önmagunkat: Ezek az "új utak "hogyan befolyásolják és változtatják meg magatartásomat Istennel, Jézus Krisztussal, a Szentírással, önmagámmal, keresztyén testvéreimmel, a világgal és a bűnnel szemben? E hétszeres kérdés, illetve próba alapján kétségkívül felismerjük, hogy az “új út” Istentől való-e vagy sem. A gyümölcs alapján következtethetünk a fára. Ha minden új tanítást és élményt azzal a kérdéssel mérünk meg: “milyen hatásai vannak?” — megállapíthatjuk, hogy felülről való-e vagy sem. 1. Hogyan befolyásolja Istenhez való viszonyomat? Szellemi téren Isten a legfőbb tekintély. Minden olyan tanítás és élmény, amely Őt dicsőíti és magasztalja, valószínűleg Tőle való. De mindaz, ami Őt elhomályosítja vagy kevésbé fontosnak tünteti fel, nyilvánvalóan az ördögtől vagy magától az embertől való. Ezért tegyük fel a kérdést: Hogyan befolyásolta az új tanítás vagy élmény Istenhez való viszonyomat? Nagyobb lett-e általa Isten a szememben, világosabb látást nyertem-e Róla? Ha nem, akkor föltehetően tévúton vagyok. 2. Milyen hatással van Jézus Krisztussal való kapcsolatomra? Jézus Krisztusnak kell minden élmény, találkozás és tanítás központjában állnia. Mindazt, ami Őt Istennél jelentéktelenebbnek tünteti fel, el kell utasítanunk. Vannak lelki (pszichikus) élmények, amelyek oly erővel ragadhatják meg az embert, hogy azt hiszi, valóban az Orral volt találkozása, és hogy a legmagasabb régiókba emelkedett általa. Az ilyen élmény valódi jellege azonban később mutatkozik meg. Ha Jézus Krisztus helyett egyre inkább és egyre gyakrabban az élményekre kell hagyatkoznunk, hogy szellemi mivoltunkat önmagunk előtt bizonyítsuk, tévúton járunk. Ha az új megtapasztalás Jézus Krisztust nélkülözhetetlenné teszi a számunkra, ha érdeklődésünket és érzéseinket magunkról el és az Úr Jézusra
