A Kürt, 1986 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

VI. ÉVF., 1. SZÁM, 1986. JANUÁR VOL. 6., NO. 1. 1986. JANUARY PubUshed monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC ÚJESZTENDŐRE Sokan mondják: Kicsoda láttat ve­lünk jót! Hozd fel reánk arcodnak vi­lágosságát, Ó Uram! (Zsoltár 4, 7) Komor időkben hangzottak el ezek a szavak. Dávidnak már az is nehéz volt, amikor Saul üldözte őt. De még fájdalmasabbak voltak azok a napok, mikor saját fia lázadt fel ellene. Népe is hűtlenül elfordult tőle. Jeruzsálemben érték a legkeserűbb tapasztalatok a hűt­lenség terén. Barátja és tanácsadója, Akhitófel is áruló lett. Csupán egy ma­roknyi hűséges ember veszi körül, mi­kor elhagyja palotáját és a pusztába menekül. De még ott is minden pilla­natban rajtuk üthetnek Absolon se­regei. "Kicsoda láttat velünk jót?"— tet­ték fel a kérdést Dávid kísérői. Úgy érezték, minden elveszett. Csak Dávid nem csüggedt el. Külső helyzete nem volt még soha ilyen nyomorúságos és mégis teljes volt a békessége, mert az Úr vigasztalta. “Örömet adsz szívem­be"— mondta boldogan. Igaz, hogy ellenségeinek “búzájuk és boruk”van, ő pedig kénytelen volt mindent ott hagyni, de még így is sokkal gazda­gabbnak érezte magát, mint azok. Még e súlyos helyzete sem hozott ál­matlan órákat. Békességben feküdt le és mindjárt elaludt, mert az Úr védel­me vette körül! — A mi utunk is sok­szor vezet sötét szakaszokon át. Ugyan mit hoz ez az új esztendő is? Aki csak a körülményekre tekint, az bizony csüg­gedten vághat neki az útnak. De mi kér­hetjük, hogy “hozdfel reánk arcodnak világosságát, ó Uram!”Mikor ez a vilá­gosság hatol szívünkbe, napfényként ragyogja be azt, még ha egyéb földi örömsugarak ki is aludtak már. — Nem sokkal e súlyos helyzet előtt Dá­vid lelkében is csak sötétség volt. Há­zasságtörésének, sőt vérontásának bű­ne. Isten arca elhomályosult előtte. Kül­sőleg ugyan hatalma tetőpontján ál­lott, de belül boldogtalan ember volt. Csak akkor változott meg minden, mi­kor bűne napfényre került. “Elvetted rólam bűneimnek terhét. "Szívét ismét béke és öröm töltötte el. Ne nyugodjunk bele mi sem helyze­tünk vigasztalanságába. Szabad ezzel a kéréssel átlépnünk az új esztendőbe: “Hozd fel reánk arcod világosságát, Urunk!” Mikor Isten kegyelmes arca felragyog előttünk, s nem homályosít­­ják azt el bűneink, mi is diadalmasan kiálthatjuk: “Még ha a halál árnyéká­nak völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy. ” Carl Eichorn Minden kedves olvasónknak áldásokban gazdag, boldog új esztendőt kívánunk!

Next

/
Thumbnails
Contents