A Kürt, 1985 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1985-09-01 / 9. szám
1985. szeptember 5. oldal C li Amerikai magyar baptisták Két érdekes könyvet kaptunk az amerikai magyar baptisták történetéről. Az elsőt, amely kollektív munkar és fél évszázadot fog át, 1958-ban adták ki; a második 1984-ben került a hívők kezébe és benne a szerző — dr. Almási Mihály lelkipásztor — Cleveland magyar baptistáinak 85 éves krónikáját foglalja össze. A clevelandi kötet tehát folytatás és új fejezet. Az első könyv előszava szerint az anyagot Vér Ferenc kezdte gyűjteni, aki „mint fiatalember több helyen ott volt, az úttörő prédikátorok sarkában és szemtanúja volt az eseményeknek.” A szövetség felkérte a gyülekezeteket, írják meg saját történelmüket és Vér Ferenc — Petre Gábor és Balia B. György társaságában — az összegyűlt résztörténeteket könyvvé formálta. Vonzás és taszítás Az első kivándorlók kezébe a nyomor adói? vándorbotot, és amikor az előőrsöktől érkeztek az első dollárok, megindultak a többi vándorok is. A jó megélhetésen kívül az is vonzotta őket, hogy Amerikában a baptista vallás elismert felekezet volt, nem pedig ..lenézett szektának nevezett, más vallásfelekezetektől elnyomott csoport." Az amerikai baptisták vezetői támogatták, átsegítették magyar hittestvéreiket a kezdet elkerülhetetlen nehézségein. 1900-ban erős gyülekezet alakult Homesteadon és 1908-ban megszületett az Amerikai Magyar Baptisták Szövetsége, keretei közt irodalmi társulattal és újsággal. A második konferencián, mivel a tagok közül sokan veszélyes munkahelyen dolgoztak, megalapították a Magyar Baptista Betegsegélyzőt is. Tíz évvel később, huszonkét gyülekezet és misszióállomás volt. 1227 taggal, és volt szeminárium is három tanárral és tíz tanulóval. Pedig az évtized jubileumi emlékkönyv 1W_tW4 dr. ALMÁS! MIHÁIA A CLEVELANDI “‘sssr* nem volt számukra diadalmenet. Meg kellett küzdeniük, más vallásfelekezetek irigységével: nem egy helyen kővel, paradicsommal, záptojással dobálták meg az igehirdetüket. Kezdetben kis csoportokban, házaknál vagy bérelt helyiségekben tartották istentiszteleteiket. később imaházakat építettek. Közülük a legtöbben nem akartak végleg letelepedni Amerikában. Pénzt akartak gyűjteni néhány év alatt, azután azzal hazamenni, földet vásárolni. Lassanként az idősebbek is megszerették az új hazát, akik pedig visszamentek, rájöttek arra, hogy nem tudnak beilleszkedni a régi környezetbe. ,,Aki tehette, sietett vissza, és inkább eltűrte, hogy egész életén át .,hunky”-na/c nevezzék, csak gyermekei részére biztosíthasson jobb jövőt.” A baptista közösségek élete konfliktusokkal volt teljes. A szigorú közösségi élet néha taszította a fiatal nemzedéket. Az angol gyülekezetek vonzása is erős volt, fokozódott az angol nyelv használata, a beolvadás. Kevés volt az úgynevezett ..lelki munkások" száma: ahol kiöregedtek, meghaltak, a tagság angol prédikátort hívott. A két világháború között az istentiszteletek nyelve ugyan szinte kizárólag magyar volt, de a vasárnapi iskolában, az ifjúsági összejöveteleken inkább az angol nyelvet helyezték előnybe. Később az idősebbek belátták; ha az ifjúságot meg akarják tartani, rá kell térni az angolra és a változást az is siettette, hogy öszszeházasodások révén olyanok is a gyülekezet tagjai lettek, akik nem beszélték a magyar nyelvet. A második világháború után további változások következtek be. A magyarság szétköltözött. imaházak szűntek meg. Voltak helyek. ahol a város terjeszkedésének estek áldozatul a templomok. Más gyülekezetek kihaltak. vagy beolvadtak angol gyülekezetekbe. Az amerikai baptisták kápcsolata az anyaországgal ellentmondásos volt. A gyülekezetek — például az első világháború befejezése után — támogatták az otthoniakat, ruhaneművel, ennivalóval, pénzzel. (A szülőfölddel való szoros kapcsolat érdekes példája, a wardi gyülekezet, amelynek tagjai sokáig hazatelepedni készültek. Szilágyballán, ahonnan kivándoroltak, telket vásároltak, szép templomot építettek. A gyülekezetből azonban nagyon kevesen telepedtek vissza.) Az 1929-ben kezdődő gazdasági válság, a munkanélküliség súlyos helyzetet teremtett az amerikai magyar baptisták számára is. A gyülekezetek bevétele visszaesett. A templomok hetenként lisztet osztottak, hogy a tagság valahogy tengethesse életét: elveszítették munkájukat, házukat, felélték pénzüket, segélylistára kerültek. Mindez 1935- ig tartott, aztán lassan megindult az anyagi gyarapodás, amely új gondokkal járt: befeléfordulással, az önzés terjedésével. Az amerikai magyar baptista gyülekezetek azonban átvészelték a nehézségeket. Cleveland A clevelandi krónikához dr. Haraszti Sándor, az Amerikai Magyar Baptisták Konferenciájának elnöke írt előszót. „Nagy dolognak tartotn, hogy egy kis létszámú közösség áldoz azért, hogy a múlttal foglalkozzék, öszszegyűjtse az Amerika-szerte kallódó emlékeket ... A közel másfél évtizede megindult lelkészcsereprogram keretében immár a harmadik magyarországi lelkész szolgálja a szétszórtságban élő magyarság egyik fővárosában, Clevelandban az evangélium, s egyben népünk s kultúránk, anyanyelvűnk fönnmaradásának szent ügyét." A szerző, dr. Almási Mihály évek óta gyűjti az amerikai magyar baptisták történetének dokumentumait. A nyolcvanöt esztendő történetét a következő szakaszokra bontja: az első a szerveződés kora, amely 1908-ig tartott. Kezdetben egy német gyülekezet felügyelete alatt álló misszióállomás volt a clevelandi magyar gyülekezett és ebből fejlődött ki, gazdagodott munkája, az úgynevezett aranykor során 1944-ig. (Kivéve persze a harmincas évek gazdasági válságának nehéz esztendeit.) 1944- től 1959-ig tartott az egyesülések kora, majd következett a válság és az újrakezdés időszaka, amely 1959-től napjainkig tartott És mi van ma? „Van magyar lapunk, magyar könyvkiadó vállalkozásunk, magyar theológiai szemináriumunk, történelmi emlékgyüjteményünk. Vannak gyülekezeteink, lelkipásztoraink, ének- és zenekaraink, ifjúságunk (ifjúsági táborunk is!), vannak gyermekeink. Nemcsak múltunk, jelenünk is van . .. Gyülekezeteinknek megújult az óhazával való kapcsolata az úgynevezett lelkészcsereprogram révén. Az óhazából érkező baptista lelkipásztorok, theológiai tanárok, egyfajta nyelvi és theológiai „vérfrissítést” jelentenek. Annak ellenére, hogy a magyar kolóniák Amerika-szerte fölbomlottak, vagy végüket járják, a nemzeti hovatartozás tudata elég erős kapocs ahhoz, hogy 50—100 mérföldeket autózzanak testvéreink egy-egy vasárnapi istentiszteletre, vagy ezer mérföldeket egy-egy magyar konferenciára, találkozóra. Az anyagi áldozatot bőven kárpótolja a találkozás öröme.” SZÁNTÓ MIKLÓS A gyülekezet ifjúsági zenekara (A fenti cikket a Magyar Hírek 1985. július 27-i számából kölcsönöztük a 42. oldalról.)
