A Kürt, 1985 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1985-08-01 / 8. szám
1985. augusztus 5. oldal egy pillanatra elgondolkozott és hozzátette: “amennyiben az időjárásban van olyan, hogy biztos!” Nos, ez a mi tudományunk! Néhány hete több tucat tornádó csapott le Ohio és Pennsylvania határvidékén. Közel 100 ember meghalt, közel 500 megsebesült vagy eltűnt, az anyagi kár többszáz millió dollár — csak ezen a kis területen! Ez a tornádó nagyobb sebességű volt minden eddiginél s a szokásosnál jóval sűrűbben “csapott le”. (Egy szakaszán több, mint 320 mérföldes sebességet mértek.) Néhány eset: Newton Falls központját egyszerűen “kiemelte”. Az üzleti negyed részben rombadőlt, részben eltűnt. Az óriási szívóhatás mindenestől emelte magasba a házakat, autókat, gyökerestől a fákat, s aztán valahol letette a zsákmányt. 5—6 vagy épp 20 mérfölddel odébb. Niles kis település. A 422-es út halad át rajta. A katasztrófa-sújtotta terület hetekig le volt zárva — amíg a halottakat, sebesülteket összegyűjtötték, eltűntek után kutattak, elektromos-, víz- és gázvezetékeket állítottak helyre ideiglenesen. Nem tudom, hogy milyen látványt nyújtott Niles a mindössze néhány másodpercig tartó tornádó-“támadás” után, de azt tudom, hogy néhány héttel később is borzasztó volt. Láttam. Kétszer is. Amikor kiszálltunk a kocsiból azon a helyen, ahol átvonult a vihar, először csak néhány facsonk tűnt fel, egyébként “békés üresség” látszott. Mintha nagy autóparkolók, betonozott “sportpályák” közelében jártunk volna. Tényleg sportcsarnok volt. Falak, tető sehol, csak az óriási parkettázott tér. Néhány öltözőszekrényt láttunk, pár szétszórt fényképet, egy páratlan görkorcsolyát... Nem túl messze megtaláltuk az önhordó acélszerkezetből épített óriási tető legnehezebb vas elemeit: 60—70 cm magas acél I-gerendákat összehajlítgatva. A tetőlemezek fákra csavarva 2—3 mérföldes körzetben szóródtak szét. Mondják, hogy bizonyos tárgyakat 20—30 mérfölddel odébb találtak meg. A sportcsarnok mellett egy étterem padlózatát ismertük föl. összezúzott beton panelek. Az éttermi mosdó helyét pontosan lehetett regisztrálni az eltűnt WC-kagylók helyén megmaradt lyukak, meg a más-más színű padlózat alapján. Fal, tető, bútorzat sehol. 10 perccel a tornádó érkezése előtt több, mint 300 iskolás gyerek volt bent. Néhány perccel azután, hogy a gyerekek buszokra szálltak, eltűnt az épület. Konyhástól, személyzetestül. Az út másik oldalán családi házak alapjait láttuk. Egy pincében, ami most egy jókora gödörhöz hasosnlított, összezúzott hűtőszekrény, gyerekjátékok, beszakadt beton blokkok között egy félig épen maradt polcon paradicsomos üvegek sorjáztak. Volt vagy 100. Gondos háziasszony lakhatott a házban családjával. Az elhagyatottságból is úgy tűnt, hogy itt nem maradt élve senki. Távolabb egy magasfeszültségű villanyvezeték acél-traverze nyugodott békében — mintha egy óriás egyszerűen összegyűrte volna. Néhány derékbatört fa “tetején” egy fehér autó lógott. Látszott, hogy röptében akadt föl, miután egyszerűen kettétörte a fatörzseket. Egy másik helyen akkora fát találtunk gyökerestől kiszakítva és “arrébb szállítva”, hogy talán csak 3—4 ember érte volna körül... A tornádó szélessége esetenként változó. Néhány métertől 1—2 km széles sávban pusztít, de ott aztán mindent. Ez nem volt egészen 1 km széles sem. A pusztítás nyomán pontosan lehetett látni a vonulási irányt. Azon a sávon, ahol végigvonult, néhány nehéz roncsot leszámítva, mindent elsöpört. Nem maradt kő kövön — azaz csak egyetlen ház. És ez a csoda! A pusztító sáv kellős közepén egyetlen ház szinte teljesen épen! Kemény szürke bazalt kőből épült az egész... Vajon ezért maradt meg? Nem tudom. Mindenesetre engem arra emlékeztetett, hogy nem mindegy, “fát, szénát vagy pozdorját” építünk — még itt a földön se mindegy. Ami pedig az aranyat, ezüstöt illeti (hisz Pál erről is beszél az 1 Kor 3:11—15-ben): Nilesben egy házaspár minden pénzét ezüsttárgyakba fektette. Gyönyörű lakásuk volt, nagyértékű dísztárgyaik. A tornádó vonulási irányát Newton Falls felől jelentették. A TV-hír vétele után 3 percük maradt a menekülésre. Mire feljöttek az alagsorból, a ház felső szintje egyszerűen eltűnt. Biztosításuk nem volt. MinValaha itt ház volt denük odaveszett. Egyetlen ezüsttárgyat sem találtak meg. A pusztító sáv szélén áll egy ház, alig sérült. Azóta minden ablakában gyertya ég. A lakói talán az említett étteremben vacsoráztak... Néhányan szabadságon voltak. A házuk elpusztult, de ők megmenekültek... Egy édesanya kezéből kiragadta a vihar a csecsemőt, s vagy 50 méterrel arrébb “letette”. A kicsi él, az anya meghalt... Miért éppen ezeken a helyeken csapott le ez a tornádó? Miért azok haltak meg, akik meghaltak? Miért nem te és én? Kérdések. És a válasz: Isten “hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson!” (2 Pt 3:9). Jelek. Tudod-e olvasni őket? A Biblia szerint a természeti katasztrófák számának és a pusztítás mértékének a növekedése várható Krisztus visszajövetele előtt. Nos, az utóbbi évtizedekben ez tapasztalható. Ezen a télen újra példátlan erős fagyhullám vonult át Floridán. Óriási pusztítást hagyott maga után a citrus-ültetvényekben. Tavasszal ugyanerre óriási erdőtüzek pusztítottak. Most, amikor e sorokat írom, Los Angeles körül ég az erdő, hatalmas területek (lakottak is) pusztultak máris el. A forró füst a város fölött gomolyog. Két napja szabadult ki 39 amerikai túsz 17 napos fogságból Tegnap három nagy európai repülőtéren robbant bomba... És sorolhatnám. A világ megbolydult... Az Úr Jézus mondja: “Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és az élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap: Mert mint egy tőr, úgy lep meg mindeneket, akik az egész föld színén lakoznak. Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerilljétgjí mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az Embernek Fia előtt!” (Lk 21:34—36) Dr. Almási Mihály
