A Kürt, 1985 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1985-04-01 / 4. szám
6. oldal 1985. április I NŐI I ROVAT | Women’s Column Gyertyák és csillagok az Úr kezében A Patmosz-szigeti látomások, melyeket János apostol az Űr parancsára megörökített, nem hasonlíthatók semmihez. A látomássorozat a teljes dicsőségében tündöklő Isten Fiának képével kezdődik, kezében hét fényes csillaggal, járva az arany gyertyatartók közt. Ezt a jelenést megpillantva, János élettelenül esett össze. Később azonban megtudta fontos feladatát: feljegyzéseivel közvetítő lehet a csodálatos mennyei világ és a földi ember világa közt. így jutott el hozzánk is az üzenet, amelynek az a legnagyobb értéke, hogy tanulságai ma épp oly időszerűek, mint akkor voltak. Időszerűek, ha mai életünkre alkalmazni tudjuk. Számomra sok áldást jelentett az, hogy megpróbáltam behelyettesíteni, élettel telíteni a fenti látomás három tényezőjét: a hét csillagot, a gyertyatartókat és a beléjük helyezett gyertyákat. Oláh Lajosné Természetesen az Ige útmutatása szerint. Mit mond az Ige? 1. A hét csillag a hét gyülekezet angyala. Az “angyal” szó küldöttet, követet jelent. A bibliavers alatti utalás is ezt igazolja (Mai 2:7). Mai nyelven kifejezve: a csillagok az igehirdetők és a gyülekezet szolgálattevői. Számukra az a legdrágább tudat, hogy maga Jézus Krisztus tartja őket a kezében! Jobb kezében tartja, tehát eszközül használja őket munkájában. Ez a tény intő és megnyugtató is egyúttal. Intés arra nézve, hogy az eszköz semmit sem tehet a maga akaratából, csak úgy, mint Isten terveinek megvalósítója. Megnyugvást ad viszont az a tudat, hogy O irányítja eszközei életét, munkáját. A legjobb kézben vannak, amelyből senki ki nem ragadhatja őket. Szolgálattevő Testvérek! Legyen ez számotokra új erőforrás, és megújult felelősségtudat a jövőben végzendő szolgálatokra nézve! 2. A gyertyatartók a gyülekezetek. Sokféle gyertyatartót láttam már: üvegből, cserépből, műanyagból vagy ezüstből, aranyból valót. De bármiből is készült, a rendeltetése mindig ugyanaz: legyen tartója, foglalata a gyertyának! A gyülekezetek arany gyertyatartót példáztak, tehát értékesek voltak a mennyeiek előtt. Jelent-e ilyen értéket a mi számunkra a gyülekezet? Érezzüke, hogy az Isten Fia magajáragyertya-Bemerítések magyarországi román testvéreink körében Képünkön a június 24-én Méhkeréken bemerítkezett húsz új testvér látható. Azóta szeptember 9-én ismét megmozdult a víz a kétegyházi gyülekezetben is, hogy hirdesse: ma is élő és ható fegyver az Isten Igéje, amely elvégzi a munkát az emberek szivében. Két testvér állt meg fehér ruhában a gyülekezet előtt, hogy vallást tegyen hitéről, Krisztusban nyert új életéről. Az egyik élete alkonyán járó idős nő, akinél most, későn, de nem elkésve érett be a gyümölcs, a másik huszonéves fiatalember. Az igeszolgálatot Busz Demeter, a gyülekezet ny. lelkipásztora, a bemerítést László Imre, a jelenlegi lelkipásztor végezte. tartók között? Figyeli, hogy betöltik-e a hivatásukat a földön, mert amelyik nem, azt kimozdítja a helyéből. A látomás magyarázatába nem került bele, kiket helyezett Ő a gyertyatartókba. De én hadd következtessek: ha a tartó a gyülekezet, akkor: 3. A gyertyák a gyülekezet tagjai. A gyertyák is különbözők lehetnek: akadhat köztük kisebb, nagyobb, töredezett, csorba vagy cifra mintázatú. De bármilyen a külsejük, feladatuk és rendeltetésük ugyanaz: égni és fényt sugározni szét! Az elrejtett gyertyának nincs semmi értéke, senki sem veszi hasznát. Jézus a hegyi beszédben komoly felelősséget helyez övéire: “Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!” (Máté 5:16) Gyertyasorsunk követelményei tehát a következők: Nem rejthető el, a gyertyatartóban a helye. Az a feladata, hogy világítson, nemcsak a házban, hanem kint, az emberek előtt is. Sorsa nemcsak az, hogy “égjen”, hanem hogy “elégjen”! Miközben fényt sugároz szét, önmagát, saját létét osztja fel és fogyasztja el, mások javára. Kedves gyertya-testvéreim! Lehet-e ennél szebben meghatározni a megváltottak küldetését? A költő szavaival élve: “létünket szétosztogatni édes kötelesség...” Isten gyertyatartójában gyertyának lenni nagy kitüntetés, de komoly felelősség is. Kitüntetés, mert legyek bár töredezett, vagy kicsiny, megvan a feladatom. Néha talán rászorulok egy kis igazításra, annak kezétől, Aki a gyertyatartók között jár, Aki a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, de a koromtól megtisztíthatja. Mindnyájunknak komolyan meg kell vizsgálnunk, hogy helyünkön vagyunk-e? Nem a véka alatt, hanem a gyertyatartóban. Betöltőm-e hivatásomat? Tudatában vagyok-e annak, hogy nem énértem van a gyülekezet, és én sem a gyülekezetért vagyok, hanem azért vagyunk, hogy együttesen töltsük be rendeltetésünket. Végül, gondolok-e arra, hogy a sorsom: elégni! A gyertya elég, elfogy, de a gyertyatartó megmarad, és új gyertyát helyeznek bele. A gyülekezet maradandó, de a tagok, a nemzedékek váltják egymást. A fényt, mint egy stafétabotot átadjuk a fiataloknak, akik helyünkbe lépnek. Ezután az ő életükön keresztül sugárzik majd a fény az emberek felé. Csodá-
