A Kürt, 1984 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1984-09-01 / 9. szám
1984. szeptember 3. oldal veleit, a történelmi dokumentumokat, régi könyveket és fényképeket. Azt hiszem, az amerikai magyar baptisták között ő egyike azoknak, akik a legtöbbet teszik a múlt emlékeinek megmentéséért. Köszönöm Balázs Károly testvér levelét és beszámolóját a Melbourne-i szép jubileumi ünnepről. Köszönöm ilj. Katona Lajos (Melbourne, Ausztrália) testvér levelét is. A kért könyveket sajnos nem tudjuk hiánytalanul küldeni, mert a “Gyújtogató fia” már hónapokkal ezelőtt elfogyott. Várjuk a megígért beszámolót a gyülekezeti jubileumról. Boeke Katalin (Palm Bay, Fia) testvérünk kedves sorait is köszönöm. Hadd idézzem az ízes magyarsággal és humorral írt levél egy részletét: “Köszönöm a kis füzeteket. Sajnos olyan ‘soványak hogy három este ki is olvastam mindet. A versek igazán szépek. Én valamikor sokat szavaltam, de már nehezen tanulok, vagyis kiöregedtem belőle ...Ha valamikor lesz még a ‘Gyújtogató fia’ című könyvből, kérem, legyen szíves küldeni egyet... Istenünk áldását kívánom a magyar miszszióra, a szent munkára! Testvéri üdvözlettel: Katalin Boeke. ” • Tervezzük a “Gyújtogató fia” újra kiadását, de előbb sorozatunk újabb füzeteit szeretnénk megjelentetni. Azokat, akik szívükön viselik a magyar iratmissziót, kérem, küldjék el adományaikat erre a célra! (Mennél több adományt kapunk, annál hamarabb jelennek meg új könyveink, és annál “kövérebbek” lesznek. A “Gyújtogató fiá”-t sokan keresik. Nos, ennek az újra kiadása is “csak” pénz-kérdés.) Make check payable: The Hungarian Bethany Baptist Church “TOLLE LEGE" Címünk: 8758 Olde Eight Rd„ Northfield Center, Ohio 44067 Dr.A.M. Hálaadás a templomban Adjatok hálát az ÚRnak. mert jó. mert örökké tart szeretete! Mondja Izráel, hogy örökké tart szeretete! Mondja Áron háza. hogy örökké tart szeretete! Mondják, akik félik az URat, hogy örökké tart szeretete! Zs 118:1—4 Istennek háza, a mennyország kapuja “This is the house of God, and this is the gate of heaven. ” {IMóz 28:10—20) Elhangzott a Kipling alapításának 75. évfordulója alkalmából tartott felekezetközi, ünnepi istentiszteleten. Szeretett Atyámfiái az Úr Jézus Krisztusban! Nagy kiváltságnak tartom, hogy ezen az alkalmon én is szólhatok az ünneplő gyülekezethez. Bárcsak minden nemzetiség öregjei hallhatnának néhány szót a maguk anyanyelvén. Atyáitok, mint egykor Jákob, vándorbottal, tarisznyával keltek útra, hogy helyet találjanak maguknak, ahol fejüket lehajthatják, megálmodott álmaikat valóra válthassák. Közülük nem egy sorsüldözött volt, mint Jákob. Kisigényű nép volt ez; de a szívükben erős bátorság és az Úr Isten iránti szentséges elkötelezettség élt. Magukkal hozták Bibliájukat, zsoltáros könyveiket, élő hitüket. Sokan talán szó szerint is kimondták mint Jákob: Ha az Isten ételül kenyeret és öltözetül ruhát ad nékem, Ő lesz az én Istenem és én néki mindenből tizedet adok. Ebben a tekintetben nem volt különbség magyarok, svédek, németek és ukránok között. Erről beszélnek az egykori telepek nevei: Békevár, Edenland, Highland, stb. Erről beszélnek az egykori telepek helyén álló templomok, ahol olyan sok erőt merítettek a közös hitből, az Igéből és az énekek és imádságok által. Atyáitok álmai megvalósultak, ők pedig fogadásaikat teljesítették. Adózzunk tisztelettel a bátorszívű, erős hitű ősöknek és a még közöttünk élő úttörőknek. Hisszük, hogy azoknak, akik közülünk már elmentek, csak poraik pihennek a magukválasztotta csendes temetőben. Halhatatlan lelkűk ott pihen Annak kebelén, akinek segedelmével éltek, küzdöttek, boldogultak. Isten azonban, amiképpen Jákobnak, néktek is többet adott annál, mint amit megálmodtatok. Az egykori logházak üresen árválkodnak, vagy már el is tűntek. Az egykori nemzetiségi ábrándok szertefoszlottak és ma a soknemzetiségű nép egy új, közös településen él. Nem Békeváron, nem Edenlandon és nem Highlandon, hanem Kiplingben. És így van ez jól. Sokféle értéke közül talán ez az egyik legnagyobb értéke ennek a szép, üdülő jellegű kis városnak. Olyan ez, mintha Kanada jelképe lenne: Sok nemzetiség egységben, egymást megbecsülve él. Ezeken a nyomokon kell menni tovább. Szép kis városunk példája meszszehangzó üzenetet küldhet a világ minden tájára: így kell, békességben, egymást értve élni a népeknek és a nemzeteknek. Nem elég azonban az ősi fogadásnak csak az egyik részére tekinteni. Nem elég csak a kenyér és a ruha, a kényelmes otthon gondjával törődni. A lélek drágább, hogynem a test. Ez a közös lakhelye a sokféle nemzetiségnek csak akkor tölti be teljesen rendeltetését, ha nemcsak a kenyérnek háza, hanem a mennyország kapuja is lesz. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyerné is, ha a lelkében kárt vall? Pedig de sokan vesztették el egykori élő hitüket. A mindennapi kenyérért mondott imát kiszorította a modern agrotechnika, a biztosító társaságok, a munkanélküli segély meg az államsegély. Az egykor oly igen tisztelt, zsúfolásig megtelt templomok jórészt üresek, de megtelnek a szórakozó helyek, meg a sportpályák. Vagy elég otthon, a sokszor lelket mérgező televízió. Az egykori meleg barátságok kihűlnek, a jó, családias kapcsolatok fellazulnak. Akik valamikor szekérrel, vagy gyalogszerrel kilométerekről is egymásra találtak, ma nem lelik a harmadik ház kapuját, hogy azon bekopogjanak. Pedig a testben, lélekben megfáradtaknak, egyedülmaradottaknak ma több jó szóra, vigaszra, bátorításra, hitbeli eligazításra van szüksége. Ezt tenni istentisztelet, ez az igazi misszió. Ennek a városnak — de minden lakóhelynek — azok az igazán boldog lakói, akiknek ma is Isten ajándéka ez a hely és akik ebben a városban már megtalálták, vagy ezután megtalálják a mennybe vezető utat. Egy ilyen jubileumi alkalom lehetőség új fogadástételre is. Nemes büszkeséggel tölthet el az a tudat, hogy bár egyszerű, de erős jellemű elődeink voltak, akiknek örökségét minden tekintetben méltó megbecsülni. Ma sokkal inkább, mint annakidején méltó kimondani: Az Isten eledelül kenyeret, öltözetül ruhát adott, azért Ő az én Istenem és ezért én néki hálával tartozom. Oláh Lajos Oláh Lajos
