A Kürt, 1984 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1984-09-01 / 9. szám
IV. ÉVF., 9. SZÁM, 1984. SZEPTEMBER VOL. IV., NO. 9. SEPTEMBER 1984 Published monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC KÖVESSÜK ŐT! ■" Follow Him! — Mielőtt elment volna közülünk a Mester, ránk tanítványaira bízta a bizonyságtevés szolgálatát. Misszionáriusok, evangélisták, theológusok számtalan elméletet dolgoztak ki azóta arra, hogyan kell Krisztushoz vezetni, tanítvánnyá tenni valakit. Volt idő, amikor azt hitték, hogy a nagy misszióparancsot (Mt 28:18—20) érvényesítik akkor is, ha “tűzzel-vassal” terjesztik a keresztyénséget (pl. István király idejében, a magyarok között). Az erőszakos térítés finomabb, kulturáltabb változataival számtalanszor találkozunk ma is. Evangélizációink során legtöbbször a modern pszichológia módszereivel, emocionális (érzelmi) hatásokkal, vagy a képzeletet is meghaladó ígéretekkel próbáljuk rábeszélni, rászedni az embereket Jézus követésére. A kérdés, hogyan kell helyesen evangélizálni? — ma is aktuális. Ahelyett, hogy a különböző módszerek előnyeit, vagy hátrányait vizsgálnánk, fordítsuk figyelmünket Jézus szavaira. Hogyan evangélizált, hogyan tett tanítvánnyá némelyeket Ő maga? Vizsgálódásunk középpontjába a sok önmagát kínáló ige közül állítsuk most azt, amelyet ezekkel a szavakkal kezdett: “Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem!” (Márk 8:34—38.) A synoptikus evangéliumok (Mt, Mk, Lk.) mind megőrizték ezt a fontos “prédikációt”. Ez alkalommal Jézus nem azt kéri, hogy mindenki kövesse és mindenáron. Szavaitól nagyonmessze áll mindenfajta rábeszélés vagy csalogatás. Páratlan határozottsággal a hallgatók döntésének fontosságára tereli a szót, mint aki tudja, hogy most (s minden evangélizáció során) nem az a kérdés, hogy sikerül-e valami megkapó szónoklattal, valami szívreható magyarázattal megnyerni a hallgatót, hanem a kérdés, hogy rádöbben-e a hallgató arra, hogy saját döntésén múlik az élete, az üdvössége. “Ha valaki énutánam akar jönni...” Nem kérlelő szavak ezek. Inkább feltételeket szabnak: “tagadja meg magát, vegye föl az ő keresztjét...” Jézus tudja, hogy nem neki van szüksége követőkre, hanem hallgatóinak van szüsége Őreá. Az embernek kell a Megváltó. Hogy ezt megértesse, s hogy segítsen a döntés meghozatalában, két gondolatot fűz még szavaihoz. Az egyik egy törvényszerűségnek az egyszerű bejelentése: “Valaki meg akarja tartani az Ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét énérettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.” Nehéz elvitatni e kijelentés igazságát, de elfogadni sem könnyű. A másik gondolata viszont egészen közel van mindannyiunkhoz: “Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” Ezzel nem nehéz egyetérteni , hisz vannak ilyen tapasztalataink. Sokszor átéltük már, hogy nem ér semmit, ha úgy nyertünk meg valamit, hogy lelki békességünk elveszett, vagy valami lelki kárt szenvedtünk miatta. Nyugodtabb pillanatainkban bizonyára mindnyájan kimondtuk már önmagunk előtt: nincs fontosabb a lelki békességnél, a belső nyugalomnál, a lélek szabadságánál. Vajon a mindennapi cselekedeteinket is meghatározza ez az elvi állásfoglalás? A Mester hallgatóin, vagyis rajtunk a sor ezek után Nekünk kell dönteni. Sőt: dönteni kell, tudatosan, határozottan! A többiekkel sodródni nem elég. Aki követni akarja Őt: életet talál. Lelki békességet, nyugalmat és örök életet. Ennek az életnek ára van. Jézus Krisztus a Golgothán megfizetett érte. Amit nekünk kell fizetni: önmagunk megtagadása, énünk háttérbe szorítása Jézus Krisztusért és az evangéliumért. Ki az, aki meg tudja, aki meg akarja hozni ezt az áldozatot? Ki az, aki kész elismerni, hogy szüksége van a Megváltóra? Ő azért jött, hogy életünk legyen (Jn 10:10). Kövessük Őt! Mi, akik már elhatároztuk, hogy mindenféleképpen követni akarjuk- Őt, tanuljunk az Ő evangélizációsmódszeréből is. Korunk nagyhangú, sokat, mindent ígérgető keresztyénségének csillogó evangélizációi mellett adjunk gyakrabban hangot annak,hogy Jézus Krisztus követése nem föltétlenül sikerekkel, vállveregetésekkel kísért diadalmenet! Igaz, hogy diadalra, győzelemre vezet, de egyelőre, amíg itt a földön Jézus nyomdokaiban járunk, sokkal inkább az önmegtagadás, a kereszthordozás, az engedelmesség útja az. Legyen bátorságunk vállalni életünkkel is, bizonyságtételeinkben is ennek az egyetlen igazi életnek Krisztus által megmutatott törvényszerűségeit! (Elhangzott a Római- Bibliai Konferencián.) Herjeczki Géza Dicsérjétek az URat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az URat! jjy zsoltár Herjeczki Géza
